Positive?! ||FORDÍTÁS!||

1.Fejezet

|| El szeretném mondani, hogy az író sem angol, s el is magyarázza h neki sem tökéletes az angolja, így egyszerűt használ, amivel viszont könnyebb ergo nehezebb dolgozni. S hogy miért? Mert sokszor ismétli a szavakat, amivel ránézésre nem tudok mit kezdeni, így próbálok hozzáadni plusz mondatokat, hogy értelmesebben jöjjön ki az egész, de lehet a szóismétlés benne marad, remélem annyira nem fog titeket zavarni. Ó és megtartottam a párbeszéd formáját! Sokkal könnyebb használni :'D Jó olvasást :* ||

Mark:

     Egy kis szobában ültem az orvosnál és a kezeimet bámultam. A nővér elmagyarázta, hogy Dr. Park hamarosan behív amint végzik a másik pácienssel, s ez adott időt arra, hogy gondolkozzam.

A döntésem teljesen világos, el akarom.. nem, abortálnom kell. Nincs más megoldás. Mindenre gondoltam mikor a buszon voltam és az abortálás a legjobb és legértelmesebb lépés.

Először is tulságosan is fiatal vagyok ahhoz felneveljek egy gyereket, a szüleim nem lennének lenyűgözve és biztos kidobnának, aztán ott van Jackson aki soha nem támogatna sőt zaklatna hogy vetessem el.

Becsuktam a szemem ahogy éreztem bekönnyezem. Miért kell állandóan elsírnom magam? Férfi vagyok! A férfiak nem sírnak... Pislogtam párat és vettem egy nagy levegőt szerencsére megállítva magat a sírástól.

Dr. Park végre belépett a szobába és üdvözölt egy barátságos mosollyal. "Hello Mark. Miben tudnék neked segíteni?" Kérdezte és leült a székre ami asztala mögött helyezkedett el. Hezitáltam, hogy elmondjam-e neki. Elfog ítélni?

Nyeltem egyet miközben lefele néztem. "Terhes vagyok és el szeretném vetni." Motyogtam szégyenkezve, érezve az új könnyeket a szememben. "Abortálás? Biztos vagy ebben Mark?" Dr. Park felállt és hozzám sétált.

"Az abortáció egy nagy lépés, jobb ha elgondolkozol rajta" Mondta és adott egy zsebkendőt. "Gondolkodtam eleget, tényleg szükségem van erre.. Ez a legjobb mindenkinek" Sírtam gyengén. Utáltam az életem.

"Szükséged van rá? Valami zavar?" Kérdezte a doktor amire megráztam a fejem. Saját magamat terhelem mert tudom mi a jó. Nincs hely a saját érzéseimnek és kívánságaimnak.

"Nem, nem zavar semmi és nem nyaggat senki, de nem tarthatom meg. Egyedül kéne felnevelnem, az apja nem akarja. Egyszerűen csak nem vagyok kész erre" Magyaráztam, ujjaim a zsebkendővel játszottak. Egy napja tudok a babáról és már most túl sok ez nekem.

Nem tudom kezelni az érzéseket és a kérdéseket amik a terhességről és a gyermekemről kapcsolatosan futottak át az agyamon. "Akkor adnom kell neked egy új időpontot az abortálásra de először szeretnék csinálni egy ultrahangot"

"Ez szükséges?" Kérdeztem halkan sóhajtva. Miért nem tudja csak megcsinálni, hogy utána éljem az életem? "Tudnom kell hogy hány hetes vagy és szereném megnézni a babát" mondta.

Csak bólintottam miszerint nekem tökre oké. Ha azt mondja ez szükséges akkor nem fogok panaszkodni addig míg segit abban hogy megszabaduljak Jackson Wang babájától. Ez volt a legokosabb dolog amit megkell tennem.

"Szóval adok neked egy új időpontot a héten utána pedig megnézem babát és meglátjuk hogy tényleg akarod az abortálást, de kérlek döntsd el amit ténylegesen akarsz s hogy ne legyen semmi ami zavar." Magyarázta Dr. Park.

Leírta melyik napon kell jönnöm és hogy hány órakkor majd oda adta a lapot amin az időpont állt. Gyorsan elraktam a zsebembe és megköszöntem a doktornak mielőtt kimentem volna s elkezdem rájönni hogy mit jelentett amit mondott.

Egy hetet kell várnom az időpontig és még többet az abortálásig ami annyit jelentett, hogy el kell rejtenem azt milyen rosszúl is vagyok, mint példáúl a reggeli rosszúl létek és az hogy vágyakozom ételek után sokkal hosszabb ideig. Az is szerencse, hogy eddig a szüleim nem vettek észre semmit.

S most a suliban is el kell ezt rejtenem. A buli nyáriszünetben történt és az iskola három napon belül kezdődik.. remélem eltudom rejteni a terhességem, főleg Jackson elől.

Szerencsémre eddig nem volt semmiféle hangulat változásom mostanáig, biztos vagyok ezeket lesz a legnehezebb elrejteni. Bár őszintén nem tudok sok mindent a terhességről pedig jó vagyok biológiából.

Lassan sétáltam haza miközben néztem a koszos utcát. Meglepődésemre az agyam totál üresen kongott. Azt vártam hogy tele lesz kérdésekkel miután voltam az orvosnál de nem, egyáltalán semmi.

Hirtelen rámen illata töltötte meg az orromat, balra néztem és láttam egy tészta boltot. Nagyon reméltem hogy az étel ugyan olyan ízletes mint az illata, mert most aztán tényleg tudnék enni.

Istenem, az, hogy mindent ilyen gyorsan megtudok kívánni szörnyű tud lenni. Gyors léptekkel léptem be a boltba és rendeltem egy kis tésztát és körülnéztem s láttam azt a fiút akit nagyon nem akartam. Jackson Wang ott sétált az ellenkező oldalon.

Elfordultam remélve hogy nem látott meg. Nem mint ha valami változott volna ha látna engem enni ráment... Viszont nem szeretnék kockáztatni azzal, hogy belenézek a szemébe... De hogyan kéne elkerülnöm őt a suliban?