Positive?! ||FORDÍTÁS!||

46.Fejezet

Mark:

Egy újabb nap a suliban, besétáltam az épületbe, a diákok és a tanárok ismét engem bámultak. Kényelmetlenül érzem magam, és ezt soha többet nem is akarom, nem szerettem a középpontban lenni.

Elkezdtek suttogni, nem foglalkoztak azzal, hogy eltűnjek, és akkor beszéljenek, akarták, hogy halljam miket mondanak, hogyan ítélnek el. Fájt, de az arcomon semmi érzést nem mutattam.

A mai nap különbözik a tegnapiból, de a tegnapi kis 'vita' Minjivel ráébresztett, hogy nem szabad elengednem a dolgokat a fülem mellet, az én feladatom reagálni.

Megbeszéltem Jacksonnal hogy mit szeretnék tenni. Eléggé kételkedő volt, de azt mondta, hogy bármit is teszek, azzal ő egyet ért, ameddig magabiztos vagyok. De nem voltam az.. ám meg kell tennem, mielőtt elvesztem azt a pici bátorságomat.

Egy órával később még mindig magammal veszekedtem, mert a bizonytalanság belevésődött az agyamba. Ignoráltam és most pedig megteszem, amit tennem kell. Beléptem a suliba pulcsi nélkül.

Feltártam a legnagyobb titkomat amit elrejtettem hónapokig. Ez a döntésem mindent megváltoztat, sokat gondolkodtam rajta, és arra jutottam hogy ez a legjobb dolog amit tehetek.

A pletykák soha nem tűntek volna el, az emberek tovább bámultak volna addig, míg észre nem veszik a hasamat. Most pedig megmutatni.. legalább magamtól tettem.

Hallottam a suttogást. Azt mondták hülye vagyok és naiv, nem tudták elhinni, hogy egy olyan mint én egyáltalán szexelt valakivel. Elakartam bújni, messzire, de a büszkeségem előre vitt a terembe.

Nem voltak bent olyan sokan, de akik ott voltak egyből rám néztek, mikor beléptem. JinYoung halálos tekintete általában megállították őket, hogy bármit is mondjanak. Csönd volt.

A földet néztem miközben leültem a helyemre, a hollófekete hajó barátom mellé. A világosszürke pólóm kiemelte a hasamat, így mindenki láthatta.

Senki nem látta Dr. Park és Jacksonon kívül. Mindig elrejtettem, és most több mint húsz páros szem bámulta. Kényelmetlenül éreztem magamat, de próbáltam nem figyelni.

Jackson is belépett, így a többiek egyből ránéztek mialatt a szőke a helyére sétált ami mögöttem volt. Felé fordultam amire rám mosolygott.

Én és Jackson sosem jöttünk együtt, mert nem akartuk hogy az emberek rájöjjenek, hogy együtt lakunk. Legalább is most. Talán mostantól együtt fogunk jönni.

A szempárok ismét elhagytak engem mikor a tanár is belépett, lerakva a táskáját az asztalára. Végignézett az osztályon, de rajtam megállt a tekintete.

Nyeltem egyet, a kezeim remegtem, mikor láttam szemében az undort szemeiben. Ő egy tanár, egy pedagógus akinek meg kéne értenie egy terhes tinédzsert, ehelyett elítélt, mint mindenki más.

Az összes erőmet összeszedtem, hogy visszatartsam a könnyeimet. Szörnyen érzem magam. A saját hibám, hogy az emberek így viselkednek velem. Meghoztam egy döntést, megmutattam a terhességes és most nekem kell harcolnom a következményekkel.

Most viszont nem számít kinek a hibája, akkor is nagyon fájt. Úgy néztek rám, mint ha éppen egy hatalmas hibát követnék el a babával. Hallottam ahogy azt mondogatták elrontom az életemet, a baba életét, és az apa életét.

Nem akarom, hogy a hozzászólásaik megérintsenek, mert nem érik meg a figyelmemet, nem fogják elérni, hogy szarul érezzem magamat azért amit tettem.. magammal és Jacksonnal.

Tényleg elrontanám az életét... főleg a jövőjét? Egy jó úszó, sok egyetem akarná őt a csapatukba.. De egyáltalán lenne esélye menni egyetemre, ha babája lenne?

Valamelyikünknek részmunkát kell találnia, így nem lenne ideje. Csak abban reménykedem, hogy azt teszi amit szeretne. Annyi potencia van benne, hogy nem kéne a babára vesztegetnie az idejét.

Az egész életét edzéssel töltötte azért, hogy egyetemre menjen és csatlakozzon úszó csapathoz. Elmondta nekem, miközben filmet néztünk, és beszélgettünk a jövőről.

Egyetlen egy könny elhagyta a szememet, amit gyorsan letöröltem és vettem egy mély levegőt. Így is elég sokan figyelnek rám, nem kell még sírnom is, hogy több okuk legyen bámulni.

Az hideg érzések, a fájdalom és bűn átfutottak az ereimen amitől megrázkódtam. Bűnösnek érzem magam Jackson miatt, féltem attól, hogy mi fog történni. Mert az igazi kihívás csak most jön.

Semmi esélyem arra, hogy védekezzek a bámulástól és a kommenektől. Kétlem hogy a barátaimnak van bármiféle hatalma hogy csináljanak bármit is a többi diákkal. Főleg nem az idősebbekkel.

Még jobban bámulnának és beszélnének rólam, biztos vagyok abban, hogy még zaklatnának a terhességem miatt. Nagyon féltem és őszintén fogalmam sincs hogyan fogok ezen túl lenni.