Positive?! ||FORDÍTÁS!||

59.Fejezet

Mark:

           Este tizenegy óra harminc van, az utolsó nap ebből az évből és YoungJae szinte mindenkit meghívott az új évi partira amit a nagybácsija házában ünneplünk.

JinYoung azt mondta inkább otthon maradn pihenni, de YoungJae annyiszor kérdezett minket, hogy nem tudtunk nemet mondani. Nem igazán voltam biztos, hogy jönnöm kéne, mert az utolsó bulim se végződött valami fényesen.

Szerencsére nem ihatok semmi alkoholt, és nem is tudnék újra teherbe esni, szóval nincs miért aggódnom. Valószínűleg csak ülni fogok, míg mindenki más táncolni és inni fog.

Igazából szeretem a bulikat ha a barátaimmal vagyok, de most kívül állónak érzem magam. Nem ihatok semmi alkoholt, nem táncolhatok, mert a hátam elkezdett fájni a napok alatt, így ülni volt a legkényelmesebb.

Megvagyok lepődve hogy YoungJae elérte, hogy ennyi végzős eljöjjön, de gondolom ez főleg JaeBum miatt van, akinek sok haverja az úszó csapatból van.

Beleittam a narancslébe miközben néztem a barátaimat táncolni. Jackson közülük tartozik. Néhány lány körülötte állt, miközben kuncogtak. Gondolom arról beszélnek, hogy milyen dögösen néz ki.

Őszintén engem nem érdekelt hogyan néz ki. Persze, Jackson tényleg jól néz ki, ezt senki nem tudná letagadni, de én nem szeretek embereket elítélni az öltözetük avagy a kinézetük miatt.

Látszik rajta, hogy szereti ha középpontban van ami nem igazán érdekel. Tetszik nekem, de ha úgy dönt, hogy a lányok közül akar valakit, akkor érezze magát szabadnak, hogy randizzon.

Egy kicsit fájna ettől függetlenül nem változtatnám meg a személyességemet, hogy lenyűgözzem. Emellett kétlem, hogy örökre kedvelném Jacksont. Még csak középiskolába járok.. Biztos szerelembe fogok esni még egyszer.

"Jin azt mondta tetszik neked." NamJoon hangjára megugrottam, amikor hirtelen leült mellém. Elég ébernek tűnik ahhoz képest hogy pár közel öt órája itt van a partin.

Nem igazán lepődtem meg azon, hogy Jin elmondta neki. Biztos nincs semmiféle titkuk egymás előtt. "Igen.. De miért hozod ezt most fel?"

"Csak láttam pár lánnyal és aggódom hogy esetleg féltékeny vagy-e." Mondta, mire sóhajtottam és megráztam a fejem. "Nem vagyok féltékeny. Azok az emberek féltékenyek akik bizonytalanok abban, hogy nem elegek a kiszemeltjüknek."

Ki ittam az üvegből az üdítőt majd leraktam az asztalra. "Lehet, hogy vannak érzéseim iránta de nem vagyok gyenge. Vagyok aki vagyok és ez büszkeséggel tölt el. Ha nem akar engem, akkor nem fogom zaklatni vele." Folytattam.

NamJoonon úgy látszott elgondolkodik a szavaimon egy pillanatra. "Biztos vagyok benne, hogy idő kell neki mire észre veszi mire vágyik." Mondta, amire vállat rántottam. Jackson túlságosan is komplikált ember.

"Te vagy a legjobb barátja, szóval jobban ismered mint én." Válaszoltam, végigsimítva a hasamon, hüvelyujjammal köröket rajzoltam elérve hogy a hercegnőm lágyan rugdosni kezdjen. Szerette mikor ezt csinálom.

A fiatalabb nem mondott semmit egy ideig, így én se szólaltam meg, hagyva agyaljon azon amin akar, így körül néztem a szobában. YoungJae és még pár ember italokat adott körbe.

Az új év hamarosan elkezdődik kevesebb mint tizenöt perc múlva én pedig olyas valahogy féltem az elkövetkezendő hónapoktól. Szülő leszek ebben az évben. A határ időm március végén lesz. Még három hónap.

Felálltam, mondva NamJoonnak, hogy szerzek magamnak még narancslevet. Majdnem mindenki a nappaliban volt, így a konyha üresen állt. A zene a másik szobából alig hallható, nem mint ha zavarna, itt egy kicsit nyugodtabb.

Fáradtnak éreztem magam és a hátam megakart szakadni. Sokat ettem az eltelt napok alatt és egyre nehezebb vagyok. Remélem ez ez az érzés el fog múlni a következő napokban mert eléggé nehéz elviselni, hogy a hasam minden nap nő.

Visszasétáltam a nappaliba, sajnos nem maradt sok hely ahová leülhetnék és nem akarok a diákok között kikötni akik ölelkeztek és beszélgettek.

Szerencsémre az egyik végzős, Lu Han felajánlotta a székét. Illedelmesen megköszöntem neki amit egy aranyos mosollyal reagált le. Boldog vagyok hogy vannak még olyan emberek akik tudnak kedvesek lenni, ahelyett hogy elítélnének.

Körülpillantottam remélve találok pár barátot akiknek boldog új évet tudok kívánni anélkül, hogy át kéne passzíroznom magam a tömegen.

Megláttam JinYoungot aki beleadta mindenét hogy úgy jöjjön ide hozzám, anélkül hogy pép lenne belőle. Nehezen, de megpróbáltam visszafogni a nevetésem, de be kell vallanom ez a jelenet eléggé vicces.

Hallottam ahogyan azt motyogja magának milyen illetlenek a mai fiatalak mikor ide ért. Felkuncogtam, engedve, hogy beszéljen magához amíg türelmesen vártam.

"Hey, JinYoungie. Hol voltál eddig?" Néztem az órára.

"Yoongival és a többiekkel voltam, amíg te itt." Válaszolt leguggolva a szék mellé.

"Csak néztem néhány embert ahogy táncoltak, néha leültek mellém a kanapéra és beszéltek is hozzám, eléggé kedvesnek tűntek." Meséltem, kicsit elnevetve magam ahogyan visszagondoltam a kicsit részeg emberekre.

"Jobban hangzik mint az egyedül ülés." Mosolyodott el amire bólintottam. "Eléggé érdekes volt, de igazéból örülök, hogy itt vagy... elveszettnek éreztem magam." Vallottam be.

"Ne haragudj hogy csak így itt hagytalak, viszont most már tudunk ünnepelni, remélem találunk még másokat is később és akkor nem kell csak kettőnk közti bulinak lennie." Nevetett én pedig a többi embert néztem.

"Itt az idő." Mondta, így az órára pillantottam ami azt mutatta kevesebb mint egy perc van az új évig, az emberek pedig elkezdtek számolni.

Vettem egy mély levegőt s én is mondtam velük. Normál esetben az új év sose volt nagy dolog nekem, de valamiért ez más.. Ebben az évben valami meg fog változni. "3......2......1..."