35.Fejezet

2.5K 230 24
                                    

Mark:

        Óvatosan letettem a papírzacskókat a pult mellé mielőtt leültem volna a székre a már ismerős konyhában. Most jöttünk vissza a bevásárlóközpontból.

Sophia megkérdezte hogy maradok-e vacsorára s felajánlotta hogy mennyek el vele vásárolni. Nagyon hálás volt, mivel a férje vagy Jackson sose mentek vele.

Sok időt töltöttem Jackson anyukájával. Nagyon barátságos és nem ítélt el amiért terhes lettem ilyen fiatalon, úgy viselkedett velem mint bárki mással. Úgy éreztem valaki elfogadott engem.

Sophia elkezdett kipakolni és minden ami kellet neki elhelyezte a pulton. Segíteni szerettem volna neki, de azt mondta hogy üljek le és igyak valamit.

Megfogtam egy palack vizet és elvettem egy üveget a polcról. Sophia megengedte, hogy érezzem magam otthon bármikor is itt voltam s én nagyon szerettem ide jönni.

"Szóval.. kérdezhetek valamit?" Pakolt tovább, én pedig ránéztem. "Persze." Mosolyogtam rá miközben öntöttem magamnak vizet.

"A szüleid tudnak a terhességedről, igaz?" Pillantott rám egy rövid időre. Sóhajtottam emlékezve arra mikor elmondtam nekik.. "Igen, tudják." Válaszoltam röviden.

"És mit gondolnak róla? Támogatnak?" Sétált el mellettem és leült egy másik székre. "Ez komplikált." Futtattam át kezemet tincseimen.

"Csalódtak bennem. Élhetek ott, de nem támogatnak. Azt akarják, hogy magamtól szerezzek pénz és neveljem fel a gyermeket egyedül." Dőltem hátra.

"Jelenleg próbálok találni egy rész-idős munkát, de senki nem akar egy terhes tinédzsert." Húztam el a számat. Ráhelyezte kezét a vállamra és vigasztalóan rám mosolygott.

"Nem szabadna dolgoznod, Mark. Beszélek Jacksonnal, biztos vagyok abban, hogy rá tudom venni, hogy dolgozzon. És sosem leszel egyedül. Mi majd adunk neked pénzügyi támogatást, mert nagyon sok pénzre lesz szükséged az elején."

Aprót bólintottam. Tudom mire értette.. A babának tényleg sok minden fog kelleni, főleg az első hónapban és ez nem csak a ruhákra vonatkozik. Az egész kezdődne a baba szobájának berendezésével. És az nagyon drága tud lenni.

Vennem kell majd pelenkákat és speciális tejet. Biztos elvenné az összes félre rakott pénzem, hogy mindent beszerezzek magamnak, mert így nem kéne másét elfogadnom.

Hálás vagyok Sophiának amiért felajánlotta pénzét. Még rá is akarja venni Jackson, hogy dolgozzon így képes lenne engem támogatni. Eléggé biztos vagyok abban, hogy nem menne bele.

"Nem vagyok biztos abban, hogy eltudnám fogadni a pénzed.. Nem tudnám visszafizetni." Néztem le, belemarkolva a szürke pulcsimba ami eredetileg Jacksoné csak nekem adta.

"Nem szükséges mindent visszafizetned. Ez nem kérdés, hogy mindig segíteni fogunk, és nem csak azért, mert az unokánkról van szó. Egy igazán jó fiú vagy Mark, és megérdemelsz mindent."

Jó érzés hogy valaki megígérte ott lesz nekem. Jackson családja olyan más az enyémhez képest ahhoz képest hogy sosem voltam közel hozzájuk, olyan, mint ha otthon lennék.

Az ő szülei nem voltak csalódottak. Ehelyett felajánlottak nekem mindent... nekem egy idegennek. "Fogalmad sincs mennyit jelent ez nekem." Vallottam be.

"Hát persze." Ajándékozott meg egy mosollyal, amit egyből viszonoztam. "Ezért is szeretek annyira itt lenni." Álltam fel és elkezdem csinálni a rizst. Sophia is ugyan ezt tette s segített nekem.

"Tudod mit, van egy ötletem." Kezdett ismét beszélni, így ráfigyeltem. "Hum? Milyen ötlet?" Kíváncsiskodtam. Érdekel micsoda jutott így hirtelen az eszébe.

"Miért nem költözöl csak ide? Sokkal könnyebb lenne segíteni neked és Jackson is több időt töltene veled, jó ha egy házban élnétek."

.. Ez nem is hangzik rosszul.. Szerettem idejönni, már olyan volt ha ez valamiféle család lenne nekem. De a kérdés az, hogy a szüleim engednék hogy beköltözzek ide, és Jackson akar-e velem élni.

|| Sophia azt szeretné, hogy Mark beköltözzön hozzájuk. Vajon Mark szülei ebbe beleegyeznek? Jackson mit fog erre reagálni? ||

Positive?! ||FORDÍTÁS!||Where stories live. Discover now