Positive?! ||FORDÍTÁS!||

37.Fejezet

Mark:

           Sophia adott egy kis időt hogy gondolkodjak az ajánlatán. Ahhoz képest, hogy biztos vagyok abban, költözni szeretnék, azt mondta jobb ha átgondolom a dolgokat.

Tudom mire célzott. Élni a Wang háztartásban azt jelentette Jacksonnal kell együtt lennem. Agyalnom kell azon, hogy készen vagyok élni ugyan abban a házban vele. Tisztán fogok gondolkozni.

Nem bánom ha vele kell élnem. Egyáltalán nem olyan rossz ember, mint előtte de nem akarok teljesen megbízni benne. Annyira komplikált belőle olvasni. Azt hittem, hogy ismerem, de úgy látszik, hogy egy kicsit sem.

Amit eddig láttam az, hogy egy egoista seggfej aki szeretett engem bántani, még az után is mikor tudott a babánkról, de utána elkezdte odaadni nekem a ruháit és észrevettem, hogy sokszor bámulja a pocakom.

Az érzéseim az súgták, hogy Jackson titokban elfogadta a tényt, miszerint apa lesz, de az agyam emlékeztetett arra milyen ember is ő valójában és arra, nem szabad benne megbízni ilyen korán.

Ma elfogom mondani a szüleimnek mit ajánlott fel Sophia. Odaszeretnék költözni, a tény, hogy elmesélte, Jackson elfogadta az odaköltözésem még tisztábbá tette a döntésemet.

Leültem a kanapéra és Jackson túlméterezett pulcsija köré fontam a kezem. A szüleim kicsit mindig mérgesek lettek amikor meglátták a hasamat. Még mindig csalódottak.

Anyám rám nézett, elmosolyodott és a tévére figyelt. Vártam egy kicsit hogy lássam mennyire érdeklik, hogy akarok tőlük valamit, de csak tovább csinálták a dolgukat.

Öt perc. Ennyit vártam mielőtt beszélni kezdtem volna. "Jackson anyja felajánlotta hogy élhetek a házukban." Mondtam, amivel magamra vontam a figyelmüket.

"Jackson?" Kérdezte apa zavartan. Emlékszem, nem említettem ki a babám apja. Nem azért nem nem akartam elmondani, de éppen nem volt rá idő, csak nem beszéltünk többet a terhességemről.

Érzékeny téma volt a családomba így nem is mondtam róla semmit. Kétlem hogy hallani akartak volna róla. "Igen, Jackson Wang. A babám apja."

Apa bólintott. "És Jackson anyja azt akarja, hogy ott élj. Miért?" Kérdezte. Nem szerettem amikor a lecsökkentett mély hangját használja mikor róluk beszél.

"Szerinte jobb lenne nekem és Jacksonnak ha együtt élnénk, amúgy is közel kell lennünk. Egyetértek vele. Jó lenne nekünk." Magyaráztam.

Anyám kezét a vállamra helyezte. "De Mark. Tényleg elakarsz menni tőlünk?" Látszott a szemében, hogy bántott. Sóhajtottam és hezitálva válaszoltam.

"Ez lesz a legjobb a babának. Szüksége lesz rám és Jacksonra is. És nekem is jó, mert megoszthatom a dolgokat vele. Ha itt élnék minden egyedül kéne csinálnom."

Persze, mindig is ott lesz Jackson apró támogatása, de elég hülyeség lenne ha csak azért jönne át ide, mert a babának pelenka kell. Ha együtt fogunk élni minden könnyebb lesz.

Totálisan biztos vagyok abban hogy a szüleim sohasem támogatnának néhány dologban. Azt mondták csak akkor segítenének ha nagyon szükséges lenne, viszont kétlem hogy a baba pelenkaváltása olyan fontos lenne, hogy kisegítsenek.

"Lehet, hogy az lenen a legjobb a gyereknek, de gondoltál a saját kívánságaidra? Azok is fontosak." Mondta apám így ránéztem. A válaszom ebben a szituációban egyértelmű.

Meghoztam a döntésemet, és a szüleim ezen nem tudnak változtatni, mert úgy viselkednek mint ha érdeklődnének irántam. Abban reménykedtem, hogy egyetértenek velem és elengednek.

"Gondoltam rájuk, és az egyik az hogy költözni akarok, apa. Sophia szerethető és úgy áll hozzám, mint ha én is a családjához tartoznék. És tudom, hogy te nem akarod hogy itt maradjak." Ráncoltam a homlokom.

A szüleim sokkoltan néztek rám. Soha nem beszéltem velük így ezelőtt, ám ez az igazság. Rohadtul nem akartak itt látni, mert a baba rossz lenne a családnak.

De nem ez az ok amiért így döntöttem. Csak mást emberekkel akartam élni, akik úgy tekintettek rám, mint családtagra. És tényleg reméltem, hogy az én kívánságaimra fogok figyelni, nem az övékre.