Positive?! ||FORDÍTÁS!||

55.Fejezet

Jackson:

         Végignéztem a polcokon ahol különböző plüssállatok és ruhák voltak kiállítva babáknak, miközben azon gondolkodtam mit vehetnék a lányomnak. Karácsony itt van a nyakunkban, és szeretnék neki valamit venni.

Persze még nincs megszületve, de szerintem aranyos gesztus lenne.. Nem igazán tudom mit is szerezzek neki. S ez az oka amiért még mindig sétálok a kicsi boltban egy és fél órája. Egyszerűen nem tudok dönteni.

Igazából magamhoz vehetnék bármit mert kétlem hogy egy újszülött válogatós lenne, de valami olyan szeretnék neki adni, ami nekem is tetszik. Kell egy kicsi dolog ami összeköt vele, és mikor idősebb lesz rám fog emlékezni.

Levettem a polcról egy fehér macit jobban megnézve. Van egy rózsaszín masni a nyakánál, igazából nagyon édes, de olyan klisés. Biztos vagyok benne, hogy más embereknek az ötlete is az, hogy macit vegyenek.

Láttam még néhány édes ruhát, de nem tudom, hogy milyen méret kéne. Anyu azt mondta még nem kéne annyi ruhát vennünk ameddig meg nem születik.

Azt terveztem, hogy plüsst kap.. Magához szoríthatja s mikor idősebb lesz még aludhat is vele. Még nekem is meg van az első plüssöm, egy teknős amit nagyapámtól kaptam.

Ha most tudna a szituációmról azt a tanácsot adná, hogy legyek igazi férfi, fogadjam el a következményeket a hibáimból és persze vállaljak felelősséget azért amit tettem. Ő egy megfontol ember.

Néztem pár kicsi cipőt, de meg is ráztam a fejem, hogy az elején nem is fog neki kelleni. Remélem senki nem jön rá a suliból, hogy éppen ajándékot keresek a meg nem született babámnak.

Röhögnének rajtam amiért ilyen gyengéd vagyok és igazából kezdem elveszíteni ezt az egész "kemény vagyok ne kezdj ki velem" dolgot, de nem tudok vele mit kezdene. Ahogy elképzelem az édes kicsi babát nagy kiskutyus szemekkel és pufók arccal, gyengévé tett.

Mindig is volt egy érzékeny oldalam ha babákról vagy gyerekekről volt szó attól függetlenül, hogy soha nem terveztem az apaságot. Az elején nem tetszett a tény, hogy felelősséget kell vállalnom valakiért, viszont ez változott.

Mark mindenét beleadta, hogy meggyőzzön arról, szeressem a babát ami sikerült is neki. Szerettem a hercegnőmet és megteszek mindent érte, jó apa leszek, pedig tudom, nem lesz könnyű.

Normál esetben vissza adtam a szülőknek a babát ha elkezdett sírni, mert idegessé tett, és most én leszek az, akinek vissza fogják adni ha ez előfordul.

Félek hogy ez egy kicsit sok lesz nekem a végén. Még mindig diák és tinédzser vagyok. Iskola fontos, mert jó egyetemre akarok menni.

Ettől függetlenül szeretem a lányom a szívem mélyéről, ő a legfontosabb ember a szüleim mellet, de néha ő az ok amiért kételkedem a jövőm miatt, mert félek nem olyan lesz amilyennek elterveztem.

Nem akarok szívtelen lenni, pedig eléggé úgy hangzik. De még mindig fiatal vagyok, akinek ilyen esetben kételyei vannak. Tudom, hogy sok tinédzser nem mutat semmi érdeklődést a gyerekük iránt.

És én nem akarok egy lenni közölük, megígértem magamnak, soha nem leszek olyan. Persze, kifogok költözni mikor egyetemre megyek, de ez nem azt jelenti, hogy nem jövök vissza hogy lássam a babám.

A szüleim azt várják, hogy Markal költözzek, de nem akarok vele és a gyerekkel élni. Saját életet szeretnék, randizni, áthívni magamhoz lányokat. És persze tanulni anélkül, hogy bármi is zavarna.

Ám biztosra megyek, hogy Mark és én a város ugyan azon részén lakjunk, még az utca is lehet ugyan az, így könnyebben tudnám meglátogatni a babát, háromszor, sőt talán négyszer egy héten.

Sok embert tudok, beleértve anyámat és NamJoon, akik azt várták, hogy én és Mark boldog családot fogunk alkotni, ám én nem akartam se családot, de kapcsolatot.

Mostanában sok cuki lánnyal randiztam. Mindegyikük tetszett, de nem keresek semmi komolyat. Az életem most tökéletes és kiakarom élvezni a fiatalságomat.

És ha én és Mark összedolgozunk, akkor képes leszek élni az életemet ahogyan szeretném és közben apa is lehetek. Sokat agyalok ezen a dolgon, ami segített arra, hogy rájöjjek pár dologra amit eddig mindig kihagytam.

Szeretem a babát, de ez a szeretet megállított abban, hogy a saját kívánságaimra és terveimre gondoljak.. a jövőmre. Gondolkodtam rajtuk s ezeket nem hagyhatom csak úgy magam mögött.

Sóhajtottam és körülnéztem, mikor végre valami érdekeset észre vettem. A sarokban volt a polcon néhány plüss, de egy bizonyos rögtön elvette a figyelmem.

Odasétáltam és levettem a pici kutyát, ami nagyon édesen festett. Arany színe van és hatalmas nagy barna szemei. Pár percig még néztem.

Nagyon puha érintése van, és pontosan akkora a mérete, hogy jó legyen egy pici babának. Remélem Marknak is tetszeni fog és elfogadja. A gyermekünk pedig megkapja mikor megszületik, s remélem ő imádni fogja.

Elképzeltem ahogyan fogja a kezében vidáman, magához szorítva, ami teljesen elfeledte velem azokat, amiken előbb gondoltam, s csak arra figyeltem, hogy mennyire boldog vagyok, hogy apa lehetek.