Positive?! ||FORDÍTÁS!||

18.Fejezet

  Mark:

      Beléptem a házba és bezártam magam mögött az ajtót. Végre itthon vagyok s szerencsémre miután megtörtén a baleset a csoki tejjel nem történt semmi és senki sem vette észre a dolgokat.

A fiú aki nekem jött személyesen kért bocsánatot, JinYoung pedig extrém kételkedővé vált, mikor észrevette, hogy nem az én cuccom van rajtam. Elmondtam neki, hogy Jacksoné amin totálisan meglepődött.

Még mindig hordtam a fekete dzsekit és be kell látnom annyira jó, hogy nem adtam vissza neki. Az anyaga puha és meleg és Jackson kölni illata lengte be.

Természetesen holnap vissza adom neki. Fura lenne, ha megtartanám pedig gondolkodtam rajta vagy talán.. ki is moshatnám előtte.

Besétáltam a szobámba, leraktam a táskámat az asztalom mellé, megszabadultam a farmeromtól és melegítőt vettem fel. Kiakartam venni a szekrényből egy tiszta pulcsit, de ügy döntöttem magamon hagyom a dzsekit.

A szüleim itthon vannak és tudom hogy arra várnak, elmondjam milyen volt a napom... Mind minden nap. De ma azt közlöm velük, hogy nagyszülők lesznek.

Úgy éreztem a szívem kiugrik a helyéről mikor lesétáltam a lépcsőn. Még mindig nem vagyok biztos abban mi lesz a reakciójuk, ám biztos csalódottak lesznek mert óvatlan voltam.

A nappaliban ültek a kanapén s hallottam ahogy valami random műsort néznek a tévében. Lassan odasétáltam és leültem a fotelbe így láthatom az arcukat. Mind ketten rám néztek, mikor hallották, hogy helyet foglaltam.

"Mark, milyen volt a napod?" Kérdezte anyám egy meleg mosollyal amit viszonoztam. "Jó volt." Mondtam halkan. "Anya, apa.. el kell mondanom valamit." Folytattam.

Apám kikapcsolta a tévét és teljes figyelmét rám szentelte, érzékelte, hogy valami fontos dologról lesz szó. Vártam addig, míg mind ketten belenéznek a szemembe ahol félelem ült.

"Tehát.. tudnotok kell, hogy nagyon sajnálom.. soha nem akartam, hogy ez megtörténjen." Kezdtem neki nagyot nyelve. Olyan mint ha lenne egy gombóc a torkomban. Anyám arcába egyből aggódás borult.

"Terhes vagyok." Nem mertem rájuk nézni. Annyira csalódottak lehetnek, de nem vagyok rájuk mérgesek.. Az elején én is siralmasan éreztem magam emiatt.

Anyám szólalt meg először. "Hogy történt?" Kérdezte lágyan, nem akarva, hogy még jobban megijedjek. Letöröltem arcomról a könnyeket és eldöntöttem totálisan kitálalok.

"Volt egy buli a nyári szünetben és részeg voltam.. Volt egy srác ott a suliból és mi csak.." Megálltam mert biztos vagyok benne, hogy tudják mi történt köztünk.

"Szóval azt mondod nekünk, hogy terhes vagy tizenhét évesen, egy éjszakás kaland miatt mert részeg voltál?" Ismételte meg az apám. Bólintottam.

A hangjából teljesen kitudtam venni, hogy mérges és csalódott. A családunknak jó hírneve van a városban és az apám nagyon büszke volt az összképre, amin most van egy nagy seb miattam.

"Nagyon sajnálom apa.. tényleg nem terveztem ezt... Csak úgy megtörtént." Próbáltam magyarázkodni ám nem tett semmit sem jobbá.. és igazából nincs is jó indokom rá.

Felemeltem a fejem és belenéztem apám szemébe. "És mit fogsz csinálni? Tudod, hogy a döntésednek lesznek következményei a családunkban." Mondta, bizonytalanná téve engem.

Nem akartam elrontani a család imidzsét, de már elhatároztam magam. "Megtartom a babám." Jelentettem ki határozottan, egyenesen az íriszébe nézve, hogy tudja komolyan gondolom.

"Tehát ez a végső döntésed?" Kérdezte az idősebb férfi egy kisebb dühvel. Biccentettem. "Ez elfogadhatatlan." Kezdett neki, de anyám megállította. "Raymond, kérlek."

Az apám mély levegőt vett. "Ezt még később megbeszéljük. Menj a szobádba." Gyorsan elhagytam a nappalit, a könnyek eláztatták az arcomat.. nem akartam ezt tenni velük.

De nem fogok felmenni, elszerettem volna tűnni innen. Beszélni fognak egymással, talán veszekedni is amiért bűnösnek éreztem magam. Magamhoz vettem a telefont, lábamat belebújtattam a cipőmbe és kinyitottam az ajtót.

Egy férfi állt előttem nagy barna szemek találkoztak az enyémmel. Jackson volt az aki nyilván éppen csöngetni akart, most meglepődve bámult. Muszáj volt pont mos jönnie? Szar napom van így is..

"Őő... a kulcsaim a dzsekimben van.. és mivel még nálad van eljöttem hogy elkérjem. Bocsi, ha rossz időben jö-" Nem volt ideje befejezni mondatát, mert karjai közé vetettem magam.

Nem érdekelt, hogy ő az, most csak egy kis támogatás kellet. Kicsit terheltnek tűnt de körül ölelte a testem amíg én arcomat a vállába bújtattam.