Positive?! ||FORDÍTÁS!||

9.Fejezet

Mark:

      Az este közeledett, az ágyamban feküdtem csukott szemekkel, kezem a hasamon. Most keltem fel, az orrom még mindig rohadtul fájt, ami megállított abban, hogy aludjak.

Még délután JinYoung elvitt engem az iskola nővéréhez aki elküldött a kórházba. Az orvos azt mondta eltört az orrom és rendbe kell hozni. Szerencsémre ugyan úgy fog kinézni, mint régen amikor a dudor eltűnik.

A doktornak elmagyaráztam, hogy terhes vagyok, amit leellenőrzött és hála az égnek, a babával minden rendben volt. JinYoung hozott haza anya pedig rögtön ágyba küldött.

Szóval most itt fekszem, gondolkozva azon hogyan viselkedjek holnap a suliban. A többiek biztosan kifognak nevetni, amiért kiálltam magamért és még is megütöttek. Megértem őket.

Nem is akartam semmit se mondani Jacksonnak, eredetileg visszavágni se akartam de abban a pillanatban én is mérges voltam és nem tudtam megállítani magam. A hormonjaim felülkerekedtek.

Ahhoz képest az egyik oldalam büszke arra amit tettem, de tudtam, hogy mindent csak rosszabbra fordítottam. A fiatalabb így is utált mint semmi mást s most adtam neki okot is hogy gyűlöljön.

Hogy fog reagálni, mikor megtudja, babát várok tőle? Valószínűleg a szart is kiverné belőlem vagy megfenyegetne, hogy abortáljak.. Talán nem négyszemközt kéne neki elmondanom. Megkérhetném JinYoungot vagy NamJoon hogy jöjjenek velem.

Már elterveztem hogyan is közlöm vele. Az első trimeszteremnek vége lesz két hét múlva, és akkor már nem lehet abortálni.

Persze megtudná ölni saját maga is a babát ha annyira megverne, de bíztam NamJoonba amikor azt mondta, Jackson nem egy szörnyeteg. Biztos mérges lesz, de nem annyira hogy megüssön..

Volt nálam egy meleg vizes palack a kezemben amit a hasamhoz tartottam, hogy melegen tartsam a babám és ellazuljanak az izmait egy picit. A pocakom fájt egy kicsit mikor visszajöttünk a kórházból.

Becsuktam a szememet és a gondolataim Jacksonról a családomra irányult. Nekik még is hogyan kéne beszámolnom erről? Elfogadnának? Vagy megutálnának és kidobnának?

A húgom nagy részben megértené és talán fizetne nekem egy lakást, ha a szüleim nem fogadnák el. Apám egy határozott ember, anyám pedig mindig egyetértene a döntéseivel, és Joey.. nos ignorálna vagy kínosnak érezné magát amiért a bátyám.

Néhány könny elhagyta a szemem és újra megbántam amiért szexeltem Jacksonnal. Utáltam magam amiért olyan hülye voltam, hogy közel engedtem magamhoz. Ő volt, aki zaklatott s odaadtam neki a testem, a szüzességem... mindenemet.

Azt viszont nem bántam meg egy kicsit sem, hogy terhes vagyok, igaz nem terveztem és elsőre el is akartam vetetni de szeretem a gyermekem és nem szeretném elveszíteni. Az egyetlen dolog ami rohadtul zavart, hogy Jackson az apja.

Hibát követtem el ám NamJoon világosan elmagyarázta nekem, hogy nem a babám hibája volt és nem neki kell szembenézni a következményekkel azzal amit én okoztam tíz héttel ezelőtt.

Újra kinyitottam a szemem és megtöröltem a szemem. A fiatalabbnak nem kéne újra és újra megsiratnia, nem érdemli meg a könnyeimet és dühös vagyok magamra pedig tudtam, hogy csak a hormonjaim hozzák ezt ki belőlem.

Annak az időnek vége, hogy gyenge maradjak, fel kell nőnöm, hiszen az istenit, gyerekem lesz! Nem az volt a fontos, hogy valaki támogasson. Megtartom a babám és felnevelem azzal amivel tudom.

Megvan a lehetősége annak, hogy teljesen egyedül maradok a babámmal de ez nekem teljesen oké addig, amíg megtarthatom. Soha az életben nem adnám oda senkinek bárki is mondaná.

Egy részem reménykedett abban, hogy Jackson egyszer ott lesz nekem, hogy támogasson engem és a babánkat ahogy én teszem. Ám sajnos ismerem őt annyira, hogy tudjam.. nem fogadná el őt.. S igazából nem is tudom, hogy tudja mit jelent a szeretet szó..