Positive?! ||FORDÍTÁS!||

4.Fejezet

Mark:

    Én voltam az első aki elhagyta a termet miután vége volt az utolsó órának. A mai napot szörnyen éltem meg. Nem csak Jackson miatt aki elkezdett rólam pletykálni, hanem a terhességem is mindent sokkal rosszabbra fordított.

Úgy éreztem mindegy harmadik percben hánynom kell, ebédszünetben mindent kívántam, megettem a saját ételem és még JinYoung tésztáját is elpusztítottam. Szerencsére a barátomat nem zavarta és engedte csináljam.

YoungJae furcsán nézett rám és JaeBum aki ebéd után találkozott velünk tökre normálisnak találta az éhességem, de JB-t igazából csak YoungJae érdekelte meg az úszás.

Egész nap alatt a diákok amint megláttak bámultak rám és sugdolóztak. Taehyung, a srác aki a másik osztályba jár, elmondta hogy a pasija, JungKook elmondta NamJoonnak aki elmondta Jacksonak AKI elmondta mindenkinek, hogy én próbáltam elcsábítani.

És a pletykák királyainak, Park Jiminnek és Kinpimook Bhuwakulnak(BamBam) köszönve mindenki hallott már róla, az egész iskola tudott rólam és Jacksonról. Még a tanárok is elítélve néztek rám.

És persze, a kockából átmentem ribancba. Köszönöm Jackson, de tényleg... Beleadtam mindent, hogy ignoráljam a bámészkodókat és a gonosz hozzászolásokat s élni úgy, ahogy eddig tettem. Szerencsémre JinYoung egy pillanatra sem ment el mellőlem.

Bárki, mikor kérdezett a pletykáról, egyszerűen azt válaszoltam, hogy soha az életben nem akarnék elcsábítani valaki olyat, mint Jackson, főleg nem szexelni vele. És ez nem hazugság. Komolyan soha nem csináltam volna alkohol nélkül.

Lesétáltam a folyosón, figyelmen kívül hagyva az embereket körülöttem. Az egyetlen dolog amit most akarok, hazajutni és az ágyamba maradni örökre. Ez a nap totálisan nem az enyém, s ez még csak az első az egész évből.

Szerencsémre majdnem elértem a suli kapuját, mikor két erős kar nekilökött a falnak. Nem is kellett felnéznem ahhoz, hogy tudjam, Jackson az. Ki másnak lenne oka arra, hogy lökdössön?

Belenéztem a szemébe és kényelmetlenül éreztem magam, mikor láttam a mérget a szemében. De miért? Ő volt az aki hazugságokat terjesztett rólam csakhogy megmentse magát és a hírnevét.

"Engedj el, Jackson." Mondtam határozottan, de a szőke egy pillanatra se gondolt ilyenre. Szorítása erősebbé vált a csuklómon és kicsit fájni kezdett. Persze nem adtam meg neki amit akart és megmutatni mit érzek. "Mondj egyetlen okot miért?"

"Nem tudom mi ütött beléd, de nem csináltam semmi rosszat" Próbáltam arrébb menni, de sokkalta erősebb nálam, ahhoz képest hogy egy picivel alacsonyabb nálam. "Engedj el." Ismételtem.

"Komolyan azt hiszed, hogy teszem amit mondasz?" Állt hozzám közelebb, éreztem a forró leheletét az ajkaimon. "Te vagy az oka, hogy az emberek viccet csinálnak belőlem." Morogta mély hangon. A szemöldököm felszökött.

"Nincs szükséged hozzám arra, hogy vicc legyél" Csúszott ki a számon, majd nyeltem egyet, mert egyből észleltem, hogy most még mérgesebb. "Szerintem nem érted itt a problémát, Markie." Kezdett neki.

"Totálisan fontos volt, hogy soha senki ne tudjon erről. Hiba volt és esküszöm hogy borzalmassá teszem az életed, ha valakinek elmondod mi történt igazából" Már-már suttogott, amire bólintottam először, de aztán realizáltam, hogy ez nekem nem jelent jót.

"Felejtsd el. Nem fogom tartani a szám, hogy megtartsd a hülye hírneved. Kicsit sem érdekel ha az emberek tudnak rólunk addig amíg nem hívnak ribancnak." Emeltem fel a hangom. Mázli, hogy senki sincs körülöttünk.

Jackson szemei megteltek méreggel, és éreztem, hogy a félelmem előjön. "Ha nem kussolsz be Tuan, én majd elnémítalak." Felemelte a kezét, bezártam a szemem és vártam hogy találkozzon az arcommal, de... semmi sem történt.

Lassan kinyitottam s meglepődtem. Im JaeBum állt előttem, Jackson barátja. "Elég." Mondta, és ránézett a szőke férfira, erősen fogva a kezét.

Mind a ketten hátrébb léptek. "Tudom, hogy mérges vagy, de nem kéne, hogy felfüggesztést kapj. Főleg nem most." A magasabb lenézett a kínaira aki sóhajtott ám bólintott egyet, mutatva, hogy megértette.

JaeBum végignézett rajtam, mielőtt elmentek Jacksonnal. Hátammal nekidőltem a falnak és éreztem, hogy a félelem könnyei lecsurognak az arcomon. Nem tudtam, hogy valaki ilyen ideges is tud lenni, de ami most történt segített, hogy meghozzam a döntésem.