Hana Simko a megtestesült jókislány, minden szülő álma és vágya.
Szlovák akcentus, szőke haj, csillogó kék szemek és az az elbűvölően aranyos, mégis nőies arc.
Hana a hazája büszkesége, az ország egyik legjobb tanulója volt, az úszásban elért ered...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Hana:
Imádok a hegyekbe menni, annyira otthon érzem magam tőlük. Hatalmas honvágyam lett, amin semmi sem tud segíteni.
Szeretnék a szüleimmel személyesen is beszélgetni és a testvéreimmel tölteni egy kis időt. Az egész nyarat mamánál töltöttem, hogy vele is legyek egy kicsit. Nem sokat találkoztam vele ezelőtt.
Legalább volt időm szétnézni a környéken és megszokni az itteni életet. Amerika más, mint Európa.
Azt terveztük Minsikkel, hogy kettesben lakókocsival az egész hétvégét kint töltjük. Hihetetlen, de huszonöt fok van, még mindig, így ki kell használni az év utolsó meleg napját.
Egy tó mellé telepedtünk le, ahol gyorsan kipakoltunk mindent. Jó alapos utána járást igényelt a hely választása, mert nem mindegy hogy este milyen állat támad meg és milyen helyen törvénytelen letelepedni.
-Érzed? - tárom ki a karom, imádom a napsütést.
-Mit? Hegy illat van. - nem hazudtolja meg magát, ismét morog.
-Tessék? - nevetek. - Nincs is olyan. - pillantok rá, mire összevonja a szemöldökét.
-De bizony van.
-Nincs.
-De.
-Ne vitatkozz velem. - teszi csípőre a kezét.
-Én? - felelem nevetve. - Szóval mihez van kedved? Mi a terved? Mondtam, hogy a túrázást nem szeretném.
-Fürdeni. Azért is van itt ez a tó. - úgy mosolyog rám, mintha most fedezte volna fel a spanyolviaszt, vagy ha egy olyan tényre világított volna rá, ami milliók életét változtatja meg.
-Jaj, micsoda Einstein! Nem mondod! De egyáltalán biztonságos? - pillantok az előttünk elterülő kék színű tóra. Meg kell hagyni, hogy meseszép.
-Igen, biztonságos. Ne aggódj már annyit! Azért jöttünk, hogy lazulj egy kicsit. - veszi a pólóját, már előre felvette a fürdőnadrágot. - Megbeszéltük, hogy nem fogsz aggódni.
-Igen, akkor, ha minden nap beviszel az iskolába, ez pedig mint tudjuk, még nem történt meg. - nevetek, miközben bemegyek a lakókocsiba, hogy átöltözzek.
Minsik:
Hana kilépett, én pedig elmosolyodtam. Azt a fürdőruhát hozta magával, amit az első alkalommal vett fel.
Mellém lépdel, és a vízre néz.
Igen, kicsit sziklás a pereme, de nem is zavaróan. Ő viszont nem szereti az ilyet. Szerinte életveszélyes.
Bemászok és kezemet nyújtom neki, amit el is fogad.
-Ez hideg! - sikít fel.
-Annyira nem is. Ne rohanj ki, mint a legelső alkalommal! - tartom a kezét, hogy ne meneküljön.
