Hana Simko a megtestesült jókislány, minden szülő álma és vágya.
Szlovák akcentus, szőke haj, csillogó kék szemek és az az elbűvölően aranyos, mégis nőies arc.
Hana a hazája büszkesége, az ország egyik legjobb tanulója volt, az úszásban elért ered...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Hana:
-Kié ez a ház? - szállok ki Minsik autójából, miközben felpillantok az otthonos kis fehér házra.
-Lisa ismerőse lakik benne. Valami thai lány a férjével, nem tudom, hogy minek kellünk mi ide. - ismét morog, bár inkább ez fáradt morgás, mintsem dühös.
-Lehet, hogy szeretné, hogy segítsünk valamiben. - csapom be az autó ajtaját, majd határozottan bekopogok. .
-Na, végre, hogy megjöttetek! Nézzétek meg, milyen kis cukiságra kell vigyáznunk! –Lisa széles mosollyal nyitja ki az ajtót. Hol ránk, hol a babára pillant.
-Egy baba! Jaj de cuki! - támadom le Lisát, mire Minsik hátrál egyet.
-Gyertek bentebb! Nincsenek itthon a szülei, én pedig megígértem, hogy vigyázok a picire a - int a vidám lány, majd gyorsan lekapjuk a ruháinkat és beülünk a nappaliba.
Minsik:
-Ehhez miért kellünk mi is? - kérdem, majd lenézek rájuk. Én biztosan nem ülök le egy ilyen mellé.
-Mert mesélted, hogy Hana szereti a kisbabákat. Meg hát pénteken jól elbeszélgettünk, amíg kerestünk titeket. Rájöttünk, hogy már mindent tudunk a másikról. Igazán szerencsés vagy Minsik, hogy egy ilyen rendes lány a párod!
Hana elmosolyodik és átveszi a babát. Közösen gügyögnek neki, bohóckodnak és babusgatják a kicsit. Én pedig fintorogva és távolság tartva nézem őket.
Nagyon jól áll nekik, hogy babáznak. Hana megérdemel a későbbiekben egy gyereket, egy rendes apával. Lisanak pedig nem lehet gyereke. Ő legalábbis ezt mondta nekem, hogy mi miatt, azt már nem is nagyon tudom.
-Nem veszed át? - pattan fel Hana a babával a kezében. Azonnal magam elé emelem védekezően a kezeim. - Köszi, de tökéletesen jól vagyok így!
Kinyújtja felém a kicsit, aki nevetni kezd, én viszont hátrálok.
-Még mindig félsz a gyerekektől? - Lisa szemforgatással reagál a tettemre.
-Nem tudom, hogy mit kell kezdeni egy ilyen kicsi emberrel! - tiltakozom, de mire észbe kapok, a gyerek már a karjaim között van.
-Most mit kezdjek veled? - nézek a kicsire, aki szintén értetlenül néz rám. - Mit szólnál hozzá, ha leraknálak ide? - ültetem le a kanapéra, mire eldől és felnevet. Azután hasra fekszik, és úgy néz rám.
-Lisa! Mit kezdjek vele, ha nem hagyja abba a szugerálást?! - kiálltok, mire csak felnevetnek a másik szobában a lányok.
A padlón heverő játékokra néztem. Felkaptam valami csörgőszerűt és rázni kezdtem. Erre a kisgyerek nagy nehezen felült és nevetve tapsolni kezdett.
