Hana Simko a megtestesült jókislány, minden szülő álma és vágya.
Szlovák akcentus, szőke haj, csillogó kék szemek és az az elbűvölően aranyos, mégis nőies arc.
Hana a hazája büszkesége, az ország egyik legjobb tanulója volt, az úszásban elért ered...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Hana:
Rettenetesen fárasztó volt a mai nap. A tanárok alaposan megértették velünk, hogy a nem jó viselkedésnek következményei vannak.
Az összes órán tesztet írtunk, és biztos vagyok benne, hogy elrontottam, nem is keveset.
Ez pedig egy kicsit lehozott az életről, tekintve, hogy pontosan mutatja azt, mennyire nem törődőm a tanulással.
-Bejöhetek Hana? – hallom meg Minsik hangját a fürdőszoba ajtón túl.
-Aha. – hunyorítok továbbra is a tükörben, miközben kinyitja az ajtót, majd kíváncsian lépdel mellém.
-Mit csinálsz?
-Csak bele ment egy szempilla a szemembe. De már meg is van. – veszem ki a zavaró kis szálat, majd elégedetten mosolygok fel rá. – Minden rendben?
-Már kész a vacsora, Stellával pedig megtaláltunk valami filmet. – tájékoztat, miközben fekete pulóverébe csúsztatja a kezeit.
-Az király. – bólintok. Magam elé emelem a kezeimet és átcsúsztatott zsebre tett karjai között a karomat. Testemet megtámasztom az ő testén és felnézek szemeibe.
-Tudom, hogy valami baj történt az iskolában, amiért egész nap rossz hangulatod volt. – kezeit kibújtatja, majd lassan ő is átölel.
-Miattad van ez. – suttogok. Nem hallom a nevetését, de a gyorsan emelkedő és süllyedő mellkasa elárulja, hogy viccesnek találja.
-Ez vicces, mert igazad van. Különben is...
-Valami baj van? – Jimin kukucskál be a félig nyitott ajtón. – Ugye nem ríkattad meg? – aggódva pillant végig az arcomon.
-Nem történt ilyesmi. – Minsik megrázza a fejét. – Csak együtt szomorodunk, hogy a jegyei nem olyan tökéletesek már.
-Hé, te nem is vagy szomorú! – tiltakozom.
-Beszálljak én is az ölelésbe? – barátja nevetve tárja ki a karjait.
-Na, húzz innen! – indul meg Minsik, mire Jimin azonnal elrohan.
-Íme, emberek. Ilyen egy jó házi pizza! – Jimin elégedetten mutat az istenien illatos, még gőzölgő pizzára, amit Stella irányítása alatt készített el.
-Már éhen haltam. – huppanok le a székre, barátnőm mellé. – Te ettél már belőle? Jó lett?
-Nem tudom, nem kóstoltam meg. De mindent úgy csinált, ahogyan mondtam. – néz gyanúsan a pizzára.
-Nagyon vicces. –fintorog az emlegetett.
-Tudom. – Stella arcán egy hatalmas mosoly terül el.
