Hana Simko a megtestesült jókislány, minden szülő álma és vágya.
Szlovák akcentus, szőke haj, csillogó kék szemek és az az elbűvölően aranyos, mégis nőies arc.
Hana a hazája büszkesége, az ország egyik legjobb tanulója volt, az úszásban elért ered...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Stella:
-Vigyázzatok magatokra! – dobok egy puszit a lányoknak, mire integetve mennek be az iskolába.
Elindítom az autót, és tíz perc múlva meg is érkezem a Sea Life Akvárium dolgozóinak fenntartott parkolóba.
Itt dolgozom, Sydney legnagyobb akváriuma. Mindenféle tengeri állatnak ad otthont.
Szeretek itt dolgozni.
Kiszállok az autómból, majd a hátsó ajtón keresztül megyek be az öltözőbe, ahol magamra húzom az egyenruhát. Ez egy kék rövidujjúból és egy fekete nadrágból áll. Mind a kettőn rajta van a nevem és az akvárium logója.
-Szia Sienna! – jelenik meg mellettem Olvier, aki már felöltözött. Nevem hallatára sóhajtok egy szokásost.
Sienna Hill, tetőtől talpig ausztrál.
-Szia. – fordulok meg, majd elmosolyodom.
Oliver volt az első ember, akivel itt megismerkedtem, és aki tényleg ausztrál.
Ő volt az, aki mondta, hogy ide kell még egy ember és tökéletesen megfelelnék. Átmentem a vizsgákon, így most idegenvezető vagyok. A csoportoknak és az embereknek tartok előadást az itteni állatokról. Emellett gondozom és figyelek a császárpingvinekre.
Mikor idejöttünk kellett egy kis idő, hogy rendesen beilleszkedjünk. A lányok iskolába kezdtek járni, mi pedig Hanával dolgozni. Lisa azonban nem akart velünk tartani, valami más munkát végez.
Oliverrel vicces, ahogyan találkoztunk, ugyanis majdnem elütöttem őt. Tipikus itteni srác, aki nem mellesleg meleg, így nem kellett attól tartanom, hogy belém szeret. Nagyon kedves és igazán jó, hogy a barátom.
Sajnos mindig Konstantin és Ryan jut az eszembe.
-Készen vagy?
-Egy perc! – kapom le a jegygyűrűmet, majd berakom a szekrényembe. Azután megnézem magam a tükörben. Sajnos kénytelen voltam abbahagyni a hajam festését és még vállig érőre is kellett vágatnom. Fő a biztonság, nem bukhatunk le. – Mehetünk is.
