Hana Simko a megtestesült jókislány, minden szülő álma és vágya.
Szlovák akcentus, szőke haj, csillogó kék szemek és az az elbűvölően aranyos, mégis nőies arc.
Hana a hazája büszkesége, az ország egyik legjobb tanulója volt, az úszásban elért ered...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Stella:
Imádom New Yorkot, a kedvenc városom, de sosem tudnék itt élni. Túlságosan forgalmas, zajos és a sok ember is kiakaszt. De viszont imádom a látnivalókat.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Épp ilyen kedvenc helyem a Central Park, ahova Jimin elhozott. Sosem mondtam neki, hogy szeretem ezt a helyet, de ő biztosan utána járt valamilyen módon.
Kezén fogva sétálgattunk és csak csendesen nézelődtünk.
Míg más párok kapcsolata szabadabb volt, addig a miénk sokkal zárkózottabb.
Például sosem becéztük egymást. Valahogyan nem is illett ez hozzá, hogy máshogy nevezzen engem. Hanaéknál ugyanez volt a helyzet. Talán annyiban más, hogy Hana gyakran hívja Minsiket mai napig "tahókámnak"...
De mi Jiminnel mégis nagyon jól éreztük magunkat. Tudtam, hogy oda vissza van értem, és én is ő érte. Helyes, okos, jóképű és kedves. Kivéve, amikor nem.
Próbálok azzal is megbirkózni, hogy nem kell mindig megvédenem magam, hanem ő megteszi, ha a szükség úgy adja.
Mindig megvédtem magam, kemény lány voltam. Az osztály strébere, sportolója és az iskola elnöke. Soha, senki nem irányított.
Viszont ezt Jimin megváltoztatta, ami nem zavar, sőt! Végre lazulhatok egy kicsit és nem kell mindig talpon lennem.
Egyetlen egy zavaró tényező feketíti be a kapcsolatunkat, mégpedig az ő élete és az apám. Az ő élete érthető. Apa meg...
Ha apa valakitől kap Jiminről információt, akkor vége. Lebukik és biztos vagyok benne, hogy kitekeri a nyakát, akármennyire is szeretem Jimint.
-Komolyan mondom, ha még egyszer megbámul téged valaki, akkor haza megyünk! - morog, miközben a parkban letérünk az így is elhagyatott ösvényről.
-Nyugi, én sem tépem meg azokat a lányokat, akik rád néznek. Merre megyünk?
