Hana Simko a megtestesült jókislány, minden szülő álma és vágya.
Szlovák akcentus, szőke haj, csillogó kék szemek és az az elbűvölően aranyos, mégis nőies arc.
Hana a hazája büszkesége, az ország egyik legjobb tanulója volt, az úszásban elért ered...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Hana:
Dideregve lépek be a házba. Azonnal becsapom magam mögött az ajtót, majd a mellettem levő radiátorra helyezem a kezem, hogy felmelegítsem megfagyott ujjaimat.
Miután végre sikerült kiolvadnom, ledobálom magamról a kabátomat és a cipőmet.
Gyanúsan vonom fel a szemöldököm, mivel mama mindig elém siet, figyel, hogy mikor érek haza.
Ma van a születésnapom, és sejtem, hogy elbújtak. Meg akarnak lepni, mert ma még annyit sem vágtak hozzám az iskolában, hogy rohadjak meg. Én viszont nem vagyok hülye, tudom, mire megy ez ki!
Belépek a nappaliba és rám szakad minden elképzelésem.
Ryan, Konstantin, Stella, Jimin, Minsik és mama lép elém, miközben konfetti hullik rám. Felnevetek és próbálok úgy tenni, mintha nem számítottam volna erre.
-Úgy érzem magam, mint egy sztár. - mosolyodom el.
-Minden születésnap egyszer van! Mielőtt rá kezdenél, hogy egy nappal idősebb vagy nálam, ajánlom, hogy ne tedd! - ölel meg Stella, majd a többiek is.
-Remélem, hogy tetszeni fog az ajándék. - nyújt át egy csomagot Konstantin, aminek könyv kinézete van.
Óvatosan felbontom a csomagolás elejét, majd érzem, hogy elvörösödöm. Igen, drága orosz barátom nem mást adott, mint egy szex könyvet, benne a legextrémebb pózokkal.
-Jaj, ne már! - nevetek fel kínosan, mire a többiek kíváncsian néznek rám. - Ezt nem mutatom meg nektek!
Konstantin kék szemei megcsillannak, azt hiszi, hogy olyan nagyon vicces gyerek.
Most legszívesebben megfojtanám.
-Én is! - könyörög Jimin, mint egy öt éves.
-Nem, nem és nem! - nevetek, majd szorosan megölelem Konstantint. - Te nem vagy százas! - suttogok a fülébe. - Ki foglak nyírni!
-Tudom. - vigyorog. - De itt egy másik ajándék is. - nyújt át egy képkeretet, benne egy fotóval rólam és róla. Még októberben készült szelfi. A ház előtt ülünk egy nagy levélkupacban és csupa falevelesek vagyunk.
Imádom ezt a fiút, azzal a szőke bozontos hajával és csillogó szemeivel, ami mindig sejteti az emberrel, hogy valami rossz dologra készül.
-Nagyon édes. - mosolyodom el.
-Boldogat! - nyújt át szintén egy fotót Ryan. A kép szintén szelfi volt, éppen azt örökítette meg, hogy gyrost eszünk kémia órán, sunyiban, a pad alatt.
Az arcunk csupa maszat és emlékszem rá, hogy mikor a második szelfit készítettük, az tiszta homály lett. Ugyanis a tanár ráütött egyet a padra, mi pedig annyira megijedtünk, hogy bevertük a fejünket, Ryan meg elejtette a telefont.
