Hana Simko a megtestesült jókislány, minden szülő álma és vágya.
Szlovák akcentus, szőke haj, csillogó kék szemek és az az elbűvölően aranyos, mégis nőies arc.
Hana a hazája büszkesége, az ország egyik legjobb tanulója volt, az úszásban elért ered...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Minsik:
- Hana! A végén még elesel! - kiálltok a lány után.
A bevásárlókocsira támaszkodva emelte fel a lábait, és úgy hagyta magát, hogy csak a kocsi guruljon. Lassan ballagtam utána és próbáltam nem tudomásul venni az utánam forduló lányokat. Hihetetlen, hogy ezek csak külsőre mennek, és képesek egy foglalt embert megbámulni.
Hana megállt, így beértem. Fekete téli sapkában és halványkék kabátban meg farmerben van, amit nem tudok hova tenni. Mondjuk, lehet, hogy csak én nem fázom, megszoktam a hidegebb környezetet.
-Mit kell még venni? - kérdi.
Ránézek a bevásárló listára.
-Csokit, ez a vége.
-Nagyszerű, az pont mellettünk van. - kap le kettőt a polcról. Majd gondolkodva nézi a többit.
-El fogsz hízni. - figyelmeztetem. Mostanában úszni sem megy el, ahogyan Stella sem futni, hiszen pokoli hideg van az elmondásuk szerint. De enni esznek, elég rendesen.
-Csak még egyet, a biztonság kedvéért. - kap le egy Oreosat, mire megrázom a fejem. Ő azonban mosolyogva lép vissza mellém, majd megfogja a kezem. Összekulcsolom az ujjainkat.
Olyan szeretetteljesen néz fel azokkal a csodás szemeivel, hogy se perc alatt megolvad a szívem. Széles mosollyal veszi tudomásul a halvány mosolyomat.
-Ne nézz így rám. - fordulok el, hogy a túloldalt lévő termékek tereljék el a figyelmemet.
Hana:
- Ugye tudod Hana, hogy fel fogsz szedni pár kilót, ha ennyit eszel. - néz rám mama, mikor a második adagot szedem a vacsoránál.
-Túlságosan finoman főzöl, Minsik pedig úgyis szeretem engem, ugye? - pillanatok fel a srácra, mire megrázza a fejét. Leesik az állam, és hatalmasat koppan a földön.
Mama felnevet, én pedig az asztal alatt megbököm Minsik lábát.
-Ne aggódj, majd keresek neked valakit. - mondja.
Mama jól szórakozva rajtunk, feláll és a mosogató felé fordul.
-Köszike, nagyon kedves vagy. - nyújtom ki a nyelvem.
-Vigyázz, mert leharapom. - suttogja, de nem húzom vissza.
-Akkor harapd le. - incselkedem vele.
-Sokat kell tanulnotok holnapra? - mama ismét megjelenik.
-Kivételesen nem. Semmit sem, így szabad a maradék idő az alvásig! - ütöm össze a tenyereimet boldogan. - Neked vannak terveid?
