Hana Simko a megtestesült jókislány, minden szülő álma és vágya.
Szlovák akcentus, szőke haj, csillogó kék szemek és az az elbűvölően aranyos, mégis nőies arc.
Hana a hazája büszkesége, az ország egyik legjobb tanulója volt, az úszásban elért ered...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Hana:
Idegesen rágcsálom a ceruzám végét, miközben várok Stellára. Még nem ért be a suliba, ahogyan a fiúk sem. Égek a bűntudattól. Két okból is.
Az első az, hogy belementem a hétvégébe, a másik pedig az, hogy Minsiknek azt mondtam, hogy rossz ember. Pedig nem az, de elszálltak aznap az indulatok.
Az ajtó ismét kinyitódott és Minsik lépett be rajta. Köszönt a fiúknak én pedig gyorsan elfordítottam a fejem, amint felém nézett.
Még idegesebben rágcsáltam a ceruzát.
Mi van, ha ezután szóba sem fog velem állni? Ha itt vége tért minden?
Hallottam amint felém lépdel, bennem pedig meghűlt a vérem. Minden idegszálammal próbáltam elterelni a figyelmem róla. Éreztem, amint megáll mellettem, de nem néztem fel rá. Egyszerűen nem tudtam a szemébe nézni.
Hirtelen kiragadja a kezemből és számból a ceruzát, majd a padra rakja.
-Ne rágd azt a szart, ki tudja, mit kapsz el. - ezzel leült elém. De nem fordult hátra. Pedig egy részem iszonyatosan kívánta a figyelmét.
-Hana! Segíts már létszíves nekünk az embertanban! - ragadja meg Raha a kezem, majd elhúz a helyemről.
Minsik:
Mikor belépek a terembe, tiszta ideg vagyok. Félek Hana miatt. Egy barom vagyok, amiért úgy viselkedtem tegnap. Elszúrtam az egészet, és most lehet már tényleg fél tőlem.
Teljesen igaza van abban, hogy én sem vagyok egy jó ember. És talán ez fáj a legjobban.
Lassan a helyünk felé lépdelek és mikor megállok mellette, legszívesebben felkapnám és megcsókolnám, de érzem, hogy ő ennek most nagyon nem örülne.
Nem néz fel, mikor megállok mellette, azt a hülye ceruzát rágcsálja megint.
-Ne rágd azt a szart, ki tudja mit kapsz el. - veszem el tőle, majd leülök elé. Továbbra sem szól hozzám, Raha pedig elrángatja a terem másik felébe.
Hátra fordulok, a lányokkal beszélget. Valamit lelkesen magyaráz, és egy pillanatra felém néz, egymás szemébe pillantunk. Füle mögé illeszti a haját, majd zavartan fordul el.
Olyan gyönyörű és akarom. Mindennél jobban akarom, de én csak egy "tahó paraszt" vagyok most, ahogyan eleinte hívott.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
