Hana Simko a megtestesült jókislány, minden szülő álma és vágya.
Szlovák akcentus, szőke haj, csillogó kék szemek és az az elbűvölően aranyos, mégis nőies arc.
Hana a hazája büszkesége, az ország egyik legjobb tanulója volt, az úszásban elért ered...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Hana:
Átfordulok a másik oldalamra, majd ásítva nyitom ki a szemem. Minsik tekintetével találkozom, aki fáradtan néz rám.
Tegnap este sokáig voltunk fent... azután pedig sokáig beszélgettünk, észre sem vettük és már éjfél volt. Akkor döntöttük el, hogy ideje lesz aludnunk.
-Boldog Karácsonyt. – mosolyog, majd hátra nyúl az éjjeli szekrényhez, és egy dobozt rak elém, meg egy csokor rózsát.
-Jaj, ne! – kerekedik el a szemem, mikor eszembe jut, hogy ma milyen nap is van. Annyira gyorsan telik az idő, hogy a napok is összefolynak nekem.
-Ne! – gátolja meg a további cifra gondolataimat. – Nekem nem kell semmi.
-De ez így... Nem jó! – pánik önt el, hiszen még sosem történt velem ilyen.
-Pont jó így. Nekem ez egy hatalmas ajándék, hogy velem vagy.
-Nem kellett volna. – pillantok az ajándékokra.
-Pedig hasznos. Nyisd ki.
-Oké. – mosolyodom el, majd azonnal feltépem a csomagolást. Egy Samsung Galaxy s10 néz vissza rám.
-Mivel az előzőt össze törtem.
-De... - nem tudtam szavakba önteni, hogy mit érzek. Őszintén szólva én Minsiknek is örülök, hogy ezen a napom velem van. Ezt a telefont én meg sem tudnám venni, ráadásul még nem is forgalmazzák.
-Nem tudom, hogy mit mondjak, mert meg vagyok lepve. A rózsák meseszépek! Elég lett volna egy átlagos telefon is. – nevetek kínosan. – Én nekem teljesen kiment a fejemből!
-Csak minden egyes percben legyél mellettem. – hajol hozzám, majd szorosan a karjaiba zár.
-Imádlak!
-Tudom. – nevet. – Remélem nem terveztél mára semmit.
-Nem, miért?
-Mert Lisa sütni és főzni fog. Azt akarja, hogy legyünk egy kicsit együtt...
-Ez jó program lesz.
-Tudom, hogy nem ilyen Karácsonyról álmodtál.
-Kezdjük ott, hogy azt hittem, meg sem élem ezt a napot. – nevetek. – Viccet félretéve, nem gondoltam, hogy veletek fogom tölteni.
-Ennél biztosan jobb körülmény képzeltél el.
-Ez való igaz. – bólintok. – De már mindegy. Nekem most ez is jól esik. – bújom hozzá. – Remélem, hogy szép életünk lesz együtt.
Miután megreggeliztünk a fürdőbe vezetett az utam, azonban mikor fogat mosok, akkor kinyílik az ajtó és felháborodva nézek Minsikre.
-Legalább az ajtót csukd be! – mutatok rá a fogkefémmel, mire eleget tesz a kérésemnek, azonban sóhajtva fogadom, amikor beáll a WC elé.
