Hana Simko a megtestesült jókislány, minden szülő álma és vágya.
Szlovák akcentus, szőke haj, csillogó kék szemek és az az elbűvölően aranyos, mégis nőies arc.
Hana a hazája büszkesége, az ország egyik legjobb tanulója volt, az úszásban elért ered...
Egész éjszaka nem aludtam semmit, fura álmok gyötörtek és sokat sírtam. Szánalmasan gyengének érzem magam.
Hihetetlen, hogy képesek voltunk kétszer is összeveszni Vasárnap óta.
Pedig akkor olyan jól éreztük magunkat! Mi lett velünk, ilyen rövid idő alatt?
Tegnap nem valami szépeket írt üzenetbe.
Lemerem fogadni, hogy azért nem akart velem találkozni, mert haragszik...
Minsik:
Mikor belépek, a terembe Stellával találom szemben magam, aki feldúltan méreget. Hana csendesen fekszik a padon, a többiek hangoskodnak.
-Ide figyelj! Ha ma egy rossz szót is hozzá mersz szólni, akkor esküszöm, hogy megverlek! Világos voltam? - kérdi, majd kiviharzik a teremből.
Ennyire oda lenne? Sikerült ennyire nagyon megbántanom?
Mikor elhaladok mellette, fel sem néz, csak fekszik tovább, eltakarja kezével a szemeit. Most sír? Mit tegyek?
Stella azonnal megjelenik és visszaül a helyére, olyan dühösen néz rám, hogy bennem reked a bocsánatkérés.
Stella:
Nem elég, hogy én sírtam este, de még Hana is felhívott sírva, hogy mégis mit tegyen kettőjükkel. Nagy szerencsém van eddig, hogy Jimin nekem sosem vágott ilyen dolgokat a fejemhez. Tudom, hogy Hanaék sokszor szólalkoztak össze.
De mikor késő este, Jimin rám írt, ennyit:
"Haragszom, amiért nem szóltál. Felelőtlen vagy."
Azt hittem, hogy mentem átmegyek hozzá és meg mondom neki a magamét.
Pont én ne lennék tisztába a dolgokkal? Attól, hogy még lány vagyok, nem vagyok hülye! Részben magamnak köszönhetem azt, hogy ott tartok, ahol!
Jimin:
Mikor leültem Minsik mellé, csak úgy égett a fejem.
Stella sértődötten nézett rám. És teljesen jogosan.
Amint elküldtem neki az üzenetet, azonnal eszembe jutott, hogy ő igenis egy felelősségtudatos lány. Elbasztam, erre nincs más szó.
De akkor is haragszom rá, amiért nélkülem csinálta azt, amit.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Hana:
Nem tudom mi ütött belém, de itt állok Minsik háza előtt. Nem vagyok épeszű!
Felemelem a kezem és kopogok.
Elment az eszem!
Az ajtó kinyílik és nincs menekvés. Minsik vizes hajjal, köntösben és egy szál gatyában áll.
