Hana Simko a megtestesült jókislány, minden szülő álma és vágya.
Szlovák akcentus, szőke haj, csillogó kék szemek és az az elbűvölően aranyos, mégis nőies arc.
Hana a hazája büszkesége, az ország egyik legjobb tanulója volt, az úszásban elért ered...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Hana:
Mikor kinyitom a termünk ajtaját azonnal körém gyűlik mindenki. Feleszmélni sincs időm, a kérdések záporoznak, egymás szavába vágva faggatnak.
-Üljetek le, elmesélem azt, ami fontos. – intek a padok fel, az egész osztály kíváncsian figyel.
-Biztosan tudjátok, hogy mi történt. Ezért csak Stellával kapcsolatban beszélek. Viszonylag jól van, nem esett erős depresszióba, de nagyon összetört. Kérlek titeket, hogy ne írogassatok rá, ne hívjátok. Majd a következő héten már jön iskolába, addig ne zaklassátok. Hozzám költözött és az én családom része lett. Ez annyit jelent, hogy minden nyáron eljön velem Szlovákiába, szóval senki sem fogja itthon találni. Igazából ennyi lenne, értésétek meg. – fejezem be a mondandómat, majd leülök a helyemre.
A teremben egyszerre kezdődik meg a suttogás.
Konstantin minden további nélkül leül mellém.
-Hát te?
-Nincs padtársam, így gondoltam, hogy ide ülök melléd. Mit szólnál ahhoz, ha nyáron eljönnétek hozzám, vagy én hozzátok? Ha már csak Ukrajna választ el minket. Ryan is jönne!
-Lassabban. – fordul hátra Minsik. – Ne mássz rá.
-Ember, már mondtam, hogy barátnőm van. – nevet. – Egyedül lakom a barátnőmmel, így sok hely lenne.
-A szüleid? – kérdem, de a tanár belép a terembe.
Ez viszont még nem hatalmazza fel arra Konstantint, hogy ne válaszoljon. Egyszerűen csak nem akar válaszolni. Érdekelne, hogy miért van ez így.
Dr. Steven West, a földrajz tanárunk két rendőr társaságában érkezik meg.
Tisztelettudóan köszönünk nekik, majd a tanárunk leül az egyik üres székre és ránk pillant.
-Fiatalok, a mai óra elmarad, mert az urak beszélni szeretnének veletek. Ne aggódjatok, a többi hallgatóval is beszéltek már.
A két rendőr gyorsan bemutatkozik és elhadarják az ide jöttük okát, én azonban csak a lényeges információkra figyelek, unottan rajzolgatok a füzetbe.
-A környéken számtalan gyilkosság történt. Rengeteg személy tűnt el a nyár kezdete óta, és ez mostanában fokozódott igazán. Voltak olyan áldozatok, akiknek a holtestét később találtuk meg, de a mai napig sok ember nem került elő. Olyan érdekes és bizarr esetek történtek, amiket a nagyobb hatóságok is vizsgálnak. Sok terroristát, kereskedőt, csempészt és illegális üzletekkel foglalkozó embert öletek meg. A környék színvonalának ez jót tesz, ugyanis ezeket a befolyásos embereket a rendőrség nemtudta elkapni. De a gyilkosság, az mindig is gyilkosság marad. Van, aki egyszerű halállal megúszta, de találkoztunk a legkülönfélébben megkínzott áldozatokkal is. Tudomásunk jutott, hogy Dél-Korea egyetlen egy maffia csoportja itt tartózkodik és feldúlják a környező városokat. De egy bejelentésből megtudtuk, hogy nem ők követték el ezeket a borzalmas tetteket. FBI egy kisebb, jól szervezett terror csoport profilját próbálja meg kiépíteni. Ez a csoport még nem ölt ártatlanokat, csak olyan vér tapad a kezeikhez, akik kárt tettek a hazánkban. Azaz olyan emberek állnak körözés alatt, akik megszabadítják az országainkat a söpredékektől. De amit tesznek, az is terrorizmus. Kegyetlen gyilkosokkal állunk szemben, akik semmitől sem riadnak vissza. Ezek az emberek veszélyt jelentenek a rendes polgárokra is. Sosem lehet tudni, hogy mikor unják meg ezt az életmódot. A feladatunk az, hogy elkapjuk őket.
