7. Fejezet - 1.rész

16 0 0
                                    

20018.10.24.

Szerda este 

Szerda este 

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Stella:

Összébb húzom magamon a köntösömet, majd leengedem a felcsatolt hajamat és egy gyors pillantást vetek magamra a tükör előtt.

Eléggé karikás a szemem, ami annak köszönhető, hogy mostanában nem alszok valami jól. Nyugtalanító álmok gyötörnek, a legtöbb estém azzal telik, hogy a plafont bámulom.

Sóhajtva és magányosan lépek az ablakomhoz, amit kitárok, hogy a kellemes esti levegő belepje a szobámat.

Odakint már égnek az utcai lámpák, de a legtöbb szomszéd kisgyerekei még kint játszanak a ház előtt.

Köntösöm zsebébe nyúlok, hogy aztán szomorúan pötyögjek egy üzenetet Jiminnek. Másfél hónap, és elmegy. A legtöbb esténket nem tudjuk együtt tölteni, mert dolgozik.

"Szia. Ráérsz ma este? Hiányzol."

Meglepetésemre azonnal válaszolt az üzenetemre.

"Éppen arra tartok, már mindjárt ott vagyok."

Mikor hallottam az autó ajtajának csapódását, már toporogva álltam a folyosón.

Úgy rontott, be, hogy egy pillanatra megijedtem.

-Jesszus! - kapok a szívemhez. - Elrontod az ajtót.

-Ne haragudj, csak siettem, ahogyan tudtam. - dobálja le magáról a kabátot és a cipőt. - Valami baj van? - lép elém, majd megfogja kezemet.

-Semmi, csak... Hm... - vonom meg a vállam. - Fáradt vagyok, aggódom, és szeretet hiányos vagyok. Olyan jelentéktelennek érzem ma magam. Egész délután azon gondolkodtam, hogy milyen kicsi is vagyok a világhoz képest. Nem tudok változtatni, pedig akarok, de egyszerűen nem tehetem meg. Folyamatosan az jár a fejemben, hogy mi történt az életemmel, mikor te csak úgy beléptél. Egyáltalán nem cselekedtem jól. Azonnal a rendőrségre kellett volna rohannom, amilyen tempóban csak tudok. Erre itt tartunk basszus. Bármelyik pillanatban ránk törheti az ajtót valamelyik hírszerzéssel kapcsolatos ügynökség, a rendőrség, a swat vagy más kommandó egység, esetleg az apám, ha minden kiderül. A hazám a mindenem, erre elárulom. Miattad. És már semmit sem tehetek, mert benne vagyok a szarban, mint a fene, és csak sodródni tudok az árral. - idegesen tördelem a kezem. - Pedig már régóta benne vagyok ebben a szar áradatban, és most nem elég, hogy ez van, de hamarosan te is elmész, és megint azt kell néznem, ahogyan egy szerettem kisétál az életemből. De nem tehetik semmit. Az égvilágon semmit, mert egy jelentéktelen élet vagyok. - tárom szét a karom.

Jimin tekintete az arcomat fürkészi, látom rajta, hogy keresi a megfelelő szavakat.

Mikor az ujjropogásom egyre hangosabb lesz, közelebb lép és megfogja a kezeimet.

Hazugságok és hazaárulásWhere stories live. Discover now