Hana Simko a megtestesült jókislány, minden szülő álma és vágya.
Szlovák akcentus, szőke haj, csillogó kék szemek és az az elbűvölően aranyos, mégis nőies arc.
Hana a hazája büszkesége, az ország egyik legjobb tanulója volt, az úszásban elért ered...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Hana:
-Biztos rendben van minden mind a kettőtökkel? – kérdi mama, miközben vacsorázunk.
-Igen, miért? – pillantok fel.
-Csak érdekel.
-Minsik rendes srác.
-Tudom, de úgy érzem, hogy van valami, amit titkolsz előttem. – néz rám, én pedig nagyot nyelek. – Csak nem lefeküdtetek? – kérdi minden kertelés nélkül.
-Nem! – rázom a fejem, de látom az arcán, hogy nem hiszi el. – Komolyan!
-Biztos? Ugye nem vagy terhes?!
-Nem te jó Isten! Kivéve, ha szűzen lehetek terhes. – nevetek. – Nincs semmi bajom, komolyan mondom.
-Akkor valami más nyomja a lelkedet. – veszi elő a nyomozó énjét.
-Igen.
-Elmondod, vagy hagyod, hogy felemésszen? Nekem bármit elmondhatsz Hana. Senkinek sem adom tovább, főleg nem a szüleidnek. – mondja, én pedig elmosolyodom.
-Az a baj, hogy nem mondhatom el senkinek. – adom be a derekam.
-Valami rosszat tettél? – kérdi aggódva.
-Jól van mama, nyugi. Nem szeretném, ha aggódnál miatta, Minsik vigyáz rám.
-Valaki vagy valami miatt félsz? Nekem tényleg elmondhatod.
-A lényeg annyi, hogy megtudtam valamit, amit nem lett volna szabad, illetve a titok akkora, mint az Eiffel torony. Én tiltakoztam ellene, hogy ezt tudjam, eleinte nem is akartam tudomásul venni, de sikerült a közepébe csöppennem.
-A szerelem nehéz Hana. – sóhajtja. – Meg kell küzdeni a másikért minden egyes nap. És ha igazán szeretsz valakit, akkor úgy szereted, ahogyan van. – mosolyodik el. – Ez a lényeg. Kérsz még vacsorát? – kérdi.
Érzem, ahogyan könnyek gyűlnek a szemembe, de azért elmosolyodom és megrázom a fejem.
Nem is a kapcsolatunkról van szó, hanem arról, hogy kik a fiúk. Arról, hogy a közepébe csöppentem.
Valaki kopogtat a szobám ajtaján, mégpedig elég hevesen.
-Mondtam mama, hogy nem kell kopognod, mivel ez a te házad és oda mész, ahova akarsz. – mondom hangosan, majd tovább böngészem a laptopomat. Az ajtó kinyílik, és azután újra becsukódik. - Tanulok, majd később fekszem le. Szeretném, ha a vasárnapom szabad lenne. Ha majd beszélsz az ősökkel, akkor mond meg nekik, hogy jövőhéten ne zaklassanak majd, mert sokat kell tanulnom. – mondom még mindig a dokumentumot nézegetve.
-Persze kisunokám. – hallok meg egy jóval mélyebb hangot és felkapom a fejem.
