Hana Simko a megtestesült jókislány, minden szülő álma és vágya.
Szlovák akcentus, szőke haj, csillogó kék szemek és az az elbűvölően aranyos, mégis nőies arc.
Hana a hazája büszkesége, az ország egyik legjobb tanulója volt, az úszásban elért ered...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Hana:
-Nem hiszem el, hogy ennyi mindent kell tanulni! – dobom le a nappali asztalára a könyveket, mire Stella felnéz a jegyzetelésből. – Igazságtalan, hogy szünetben is tanulni kell!
-Hozzá kellett volna már szoknod, hogy mindig tanulni kell, mert ez itt magánsuli. Jobb, ha most csináljuk meg, mint később. Nem akarom, hogy az utolsó hetemet ez tegye tönkre a szünetből.
-Igaz. – bólintok. A fiúk küldetésen vannak, ha minden igaz. Lisa a gyerekekre vigyáz, így van időnk tanulni. Hurrá!
-Szer... - nem tudom befejezni, mert kopognak. – Ki lehet ez?
-Nézzük meg! – ragadja meg a karom, majd kíváncsian nyitunk ajtót.
-Jó napot kívánok hölgyeim, a nevem Will Hudson nyomozó, az úr pedig Tim Falla különleges ügynök. – mondja az ajtóban álló két férfi. – Letartóztatási és kihallgatási parancs van ellenük. – ragadják meg a karunkat. – Jogukban áll hallgatni. Bármi, amit mondanak, felhasználható Önök ellen a bíróságon. Joguk van ügyvéddel beszélni. Ha nem tudnak ügyvédet fogadni, az állam fog kijelölni egyet Önöknek. Megértették ezeket a jogokat, hogy felolvastuk Önöknek?
Mikor belép a kihallgatóba a nyomozó és az ügynök, azonnal megrezzenek.
-Miért tartóztattak le? – nyelek egy nagyot. – Nem tettem semmi rosszat, vagy igen? – érdeklődőm, a két férfi pedig helyet foglal velem szemben.
Nem értem, hiszen soha egy kamera nem vette fel, hogy mik történtek velem mostanság. Ráadásul mindig paróka volt rajtam.
-Csak ideiglenesen, amíg nem derül fény mindenre.
-Fény? Mi mindenre? – dőlök hátra a székben és próbálom megcsillogtatni a színészi tehetségemet. – Valami rosszat tettem?
-Ismeri ezeket a férfiakat? – tol elém két képet a nyomozó. Minsik és Jimin van a képeken, de ezek a fotók vagy három éve készülhettek.
-Igen, de szerintem Önök is tudják, hogy az osztálytársaim, elvégre nyomozók. Mégis miről van szó? – kérdem a lehető legártatlanabb hangon, mire a két férfi összenéz.
-Kwon Minsik és Park Jimin nem azok, akiknek mutatták magukat. Valójában huszonnégy évesek és a koreai NIS-nek dolgoztak egy ideig, előtte pedig az ottani maffia tagjai voltak. Elszöktek a NIS-től, majd elnyelte őket a föld. – mondja az ügynök.
Meglepettséget tettetek, nem tehetek mást.
-Szóval... de... mi ketten egy pár vagyunk Minsikkel... hogyan nem vettem észre, hogy egy ilyen emberrel járok? Bassza meg! Még a szüzességemet is oda adtam neki! Ezt nem hiszem el! Minden hazugság volt! – verem ki a hisztit, majd indulatosan felállok.
