Hana Simko a megtestesült jókislány, minden szülő álma és vágya.
Szlovák akcentus, szőke haj, csillogó kék szemek és az az elbűvölően aranyos, mégis nőies arc.
Hana a hazája büszkesége, az ország egyik legjobb tanulója volt, az úszásban elért ered...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Stella:
Az iskola annyira lefárasztott, hogy muszáj volt egy délutáni alvást csinálnom, különben összeestem volna.
Órákon keresztül aludtam, egészen addig, amíg egy hang fel nem ébresztett.
Valaki türelmetlenül kopogott az ajtón.
Megigazítottam a hajam, majd ásítozva mentem le ajtót nyitni.
Mikor kinyitottam, felkiáltottam, hiszen az arcomba csapódott valami hideg.
Hana áll előttem, tetőtől talpig havasan, a mögötte lévő két fiúra mutat.
-Leesett a hó, te álomszuszék! Majdnem térdig ér! Az én jóvoltamból megyünk hógolyózni. Ki gondolta volna, hogy két ilyen morcos embert is rá tudok venni csak szimplán azzal, hogy szépen mosolygok. – vidáman mosolyodik el, én pedig kénytelen vagyok hunyorítani három ok miatt.
Első, túl fehér a táj, megvakulok tőle. Második, még egy kicsit fáradt vagyok. Harmadik, Hana megint túl életvidám.
Mikor felöltözve kiléptem az ajtón, akkor láttam meg a két szánkót az úton.
-Azok honnan vannak? - mutatok rájuk.
-Vettük. - lép mellém Jimin. - Vigyáz! - arrébb lökött, egy hógolyó suhant el mellettem.
-A franca már! - morog Hana. Azonnal gyúrok egy hógolyót, és mielőtt reagálhatna, arcon dobom.
-Hé! – dobbant a lábával.
-Most már kvittek vagyunk. - nevetek. - Mióta vagytok idekint?
-Már egy ideje. - mondja Minsik. - Előbb felszedtük Hanát, aki szintén aludt. - lép barátnőm mellé, majd átkarolja. - Így is annyit alszol, mint egy lajhár.
Felnevetek, és a szánkókra nézek.
-Ti akartok minket húzni, vagy pedig mi húzzunk titeket?
-Mi fogunk titeket, de nem hagyományos módon. Az utcák kihaltak és feldobnánk a hagyományos szánkózást. - mondja Jimin.
-Hogyan? - kérdem, mire az autóra mutat.
-Elment az eszetek? – borzadok el.
-Elment az eszünk. - mondom, miközben a két srác beszáll az autóba, én pedig Hanaval ülök a szánkón. Végül csak az egyiket kötöttük fel, mert nem akartunk ütközni.
-Meg fogunk halni! - Hana egyre szorosabban ölel hátulról.
-Én vagyok elől! Ha gyorsan fékeznek, én fogom lefejelni az autó hátulját. – tájékoztatom, miközben enyhén idegesen nyomom a szemembe a sapkát. Lefagy a homlokom.
