Hana Simko a megtestesült jókislány, minden szülő álma és vágya.
Szlovák akcentus, szőke haj, csillogó kék szemek és az az elbűvölően aranyos, mégis nőies arc.
Hana a hazája büszkesége, az ország egyik legjobb tanulója volt, az úszásban elért ered...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Hana:
Álmosan és csendben ballagok be a terembe Stellával. Jimin és Minsik még hátra sem fordulnak. A gyomrom görcsbe rándul, ahogyan leülök Minsik mögé. Stella ásítva, de idegesen ül le mellém. Alig aludtunk valamit az este.
Az sem segít, hogy matekkal kezdünk.
Dr. Rebecca Devlin tanárnő ezer wattos mosollyal nyit be a terembe. Illedelmesen köszönünk, majd felsoroljuk a hiányzókat.
-Kész csoda, hogy önök négyen itt vannak! - pillant ránk. - Tudom, a múltkori esetet lányok, de akkor is sokat hiányoztatok, pedig csak még egy hónap telt el az iskolából. Ha így folytatjátok, akkor hamar ki lesztek csapva. - ír fel nyugodtan egy egyenletet a táblára.
Megfeszülve nézek a tanárra, nem hiszem el, amit mondott. Ennyi? Tudja, hogy mi történt, de le sem szarja!
Mielőtt magam mögött hagyhatnám a termet, barátnőm megragad, és szúrós pillantással néz rám.
Igaza van. Nem hagyhatom itt az órát, mert tényleg ki leszek csapva.
-Biztosan még mindig boldogok, hogy ide kerültek Amerikába, a szerelem is magukra talált, de ez a Princeton.
-Értettük tanárnő. - sóhajtok.
Stella:
Következő óra fizika volt, én pedig rögtön voltam olyan szerencsétlen, hogy ellőttem a ceruzámat, egyenesen Jimin széke alá.
-Basszus... - morgom. Majd mielőtt kitalálhatnám, hogyan szedem onnan ki, Jimin lehajol és felveszi, majd hátra fordul.
Ceruzámról egyenesen szemeibe pillantok.
Fáradtan és összetörve nézett rám.
Összetörve? Vajon, neki is annyira fáj a ki nem mondott szakítás, mint nekem? Vagy csak egy újabb színjáték része vagyok?
-Elveszed? - kérdi, mire zavartan elveszem a kezéből.
-Köszönöm. - mondom lazánk tűnve, minden szó nélkül visszafordul a helyére.
Hülye vagy Stella, ő rossz ember. Ne legyél szerelmes te idióta.
Az utolsó óra kémia volt, aminek a közepén egy vihar érkezett meg Princeton városba. Ezzel talán még szomorúbbá téve a gondolataimat és érzéseimet. Magát a helyzetet.
Dörög, villámlik és szakad az eső.
A szünetekben nem szóltunk egymáshoz a fiúkkal. Ők a teremben maradtak, mi pedig kimentünk a folyosóra beszélgetni a többiekkel.
Hanaval egyszerre és ugyanolyan gyorsan kaptuk fel a táskánkat, amikor kicsöngettek.
Sietve hagyjuk el az iskolát, majd megállunk a kapuban. Gyorsan elővesszük az esernyőket.
