Hana Simko a megtestesült jókislány, minden szülő álma és vágya.
Szlovák akcentus, szőke haj, csillogó kék szemek és az az elbűvölően aranyos, mégis nőies arc.
Hana a hazája büszkesége, az ország egyik legjobb tanulója volt, az úszásban elért ered...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Hana:
Minsik talált magának egy munkát, de mivel Jimin nem tudott jönni, így én jöttem helyette.
Négy és fél óra autós utat tudunk magunk mögött, Baltimore nincs valami közel. Ráadásul az egész városon át kellett menni, hogy a város másik végén lévő hatalmas szállodához eljuthassunk.
Elgémberedve mászok ki az autóból és nyújtózkodva nézek körbe. Minden végtagom fáj ettől a hosszú üléstől.
Nem mondott sokat Minsik, nem akarja a tudtomra hozni, hogy pontosan kitől is kell lopnunk és milyen iratokat. Ő eltereli az őrök figyelmét, én pedig lopok. Nem igazán tűnik nehéz melónak.
Ettől függetlenül a hasam görcsben áll, mint mindig.
A tegnapi nagy veszekedés után kicsit szar a helyzet négyünk között, mert feszengünk egymás társaságában, de igyekszünk jó arcot vágni mindenhez.
-Remélem, hogy nem adódik probléma. – Minsik is kiszáll, és szemügyre veszi a körülöttünk parkoló szebbnél szebb autókat.
Egy kopasz öltönyös férfi jelenik meg a láthatáron, mögötte két nagydarab férfi. Mind a hárman beszállnak egy autóba és elhajtanak.
-Mondd, hogy nem tőlük kell lopnom.
-De, pont ők voltak azok.
-Csodás. – sóhajtok. – Sosem fogunk hazaérni. – pillantok az órámra, ami este fél kilencet mutat.
Ha végeztünk, még haza is kell jutni valahogyan. Kész szerencse, hogy mama megbízik bennem és nem érdekli, mikor érek haza.
-Addig várunk. Merek fogadni, hogy az iratot magával vitte. – indul el az épület felé, én pedig utána.
Egy nagyon szép szobát kaptunk, legalább kellemes környezetben tudunk várakozni és pihenni egy kicsit.
Eldőlök az ágyon és magamhoz ölelem az egyik párnát.
-Remélem sikerül.
-Aggódsz?
-Szerinted?
-Akkor foglalkozzunk a b tervvel.
-Van olyan? – kelek fel és kinézek az ablakon. Nagyon sötét van, és ismét szállingózik a hó.
-Nincs, de mindjárt mondok egyet. – áll mellém. – Ha balul sül el, akkor lelövöm az összest. Ha te buksz le, hogy a szobában vagy, akkor fuss, ne nézz hátra, ne állj meg, csak fuss! Hagyj itt mindent, pattanj be az autóba és menekülj. Én pedig majd megyek utánad, egy kis késéssel. Rendben van?
-Mégis ki az az ember, akinél számotokra ennyire fontos iratok vannak? Különben is, nem foglak magadra hagyni, ezt felejtsd el. – kelek fel.
