Hana Simko a megtestesült jókislány, minden szülő álma és vágya.
Szlovák akcentus, szőke haj, csillogó kék szemek és az az elbűvölően aranyos, mégis nőies arc.
Hana a hazája büszkesége, az ország egyik legjobb tanulója volt, az úszásban elért ered...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Stella:
-De most komolyan, ez hogy néz ki? - egy tányért emelek fel, amit a mosogatóból vettem ki. - Neked ez mosogatás? - forgatom körbe. - Csupa kosz!
-Ne szólj bele! - kapja ki a kezemből. - Ez az én házam!
-Igénytelen vagy Jimin. - rázom a fejem, - Mi lett veled? Fáradt vagy?
-Csak nem volt időm rendes mosogatásra, de most sem lesz, mert majd mennünk kell dolgozni. Pedig még csak most jöttünk haza! - sóhajt.
-Majd én elmosogatok. - ajánlom fel, és azonnal neki is állok a feladatnak.
-De azt nem hagyhatom. - tiltakozik.
-Márpedig ha én nem teszek rendet utánatok, akkor hamar rátok fog omlani a ház! Ti nyugodtan dolgozzatok.
-Ez nem igaz! - zárja el a csapot.
-Nem e? - nyújtom felé a vizes kezem, majd megbököm a mellkasát.
Csak akkor tudatosult bennem, hogy összevizeztem a kedvenc pólóját, amikor rám nézett.
Hátráltam pár lépést, és beláttam, hogy itt csak a futás segíthet!
Sarkon fordultam és egyenesen kirohantam a házból, persze zokniban.
-Stella! - kiállt utánam, majd ő is megjelenik mögöttem.
-Lassú csiga! - nevetek, majd mielőtt kifutnék az útra, elesem. Talán még hallottam egy kis reccsenést is a bokám körül. Olyan szépen eltaknyáltam, hogy arra bárki féltékeny lehetne.
-Ne! - sikítok, mikor meglátom, hogy felém tartja a slagot. Kihasználta az esés által okozott saját magamon való meglepődést. - Meg ne próbáld! - kelek fel a földről. Rettenetesen hideg van idekint, simán össze tudunk szedni egy tüdőgyulladást.
A ruhámra nézek, ami csupa sár lett, a hajam pedig ocsmányul néz ki.
-Édes bosszú. - mosolyodik el, majd megengedi a vizet.
Azonban én gyorsan oda futok és elzárom, mielőtt bekövetkezhetne a baj.
Jimin elkap és leterít a földre, mind a ketten egy pocsolyába esünk.
-Fúj! - kiálltok fel, de nem enged el, maga mellett tart a sáros vízben. - Jimin! Eressz el! Ez undorító!
-Szégyelld magad Stella! – dorgál meg, arcán egy levakarhatatlan vigyorral.
-Ne már! - kapok fel egy marék füvet, majd az arcába nyomom, mire fintorogva enged el.
-Bolond vagy! - kel fel, majd felkap a karjai közé.
-Te meg hülye. – nézek fel rá, miközben átkarolom a nyakát.
Mellkasára hajtom a fejem és körbe nézek az utcán.
