Sztárallűr ✔

24. 📘🎵

A váróterembe nem más lépett be, mint... MÁTÉ. Igen, az a Máté. Az exem Máté. Te jóságos ég.
Azonnal visszafordítottam a fejem és hatalmas világfájdalommal az arcomon néztem a legjobb barátnőmre. Nem mehetünk el innen (főleg nem feltűnés nélkül), mert Ipacs akármelyik pillanatban kijöhet a röntgenről. Ráadásul ki tudja Tomi mikor végez az automatánál. Tehát marad a bujkálás. Vagy inkább rejtőzködés. Rögtön felvettem Tomi szemüvegét nem foglalkozva azzal, hogy mennyire nézek ki hülyén. Fatime lejjebb süllyedt a széken és a telefonjával próbálta eltakarni az arcát. Csak egy pillanatra döntöttem félre a fejem, hogy lássam hol van Máté. Leült a váróterem másik végebe. Huh, mázli. Azt hittem megúszom, elsunnyogjuk a találkozást, de pechemre egy törött kezű rajongóm jött oda hozzám.
- Somogyi Annabella. Á! Imádom a könyveid, kapok egy autogrammot? - sikított fel izgatottan. Fati rácsapott a homlokára, én pedig akárcsak ő lejjebb süllyedtem a széken. Ne már!
- Jövő héten lesz egy dedikálás a Westendben. Ott szívesen látlak, de most nem igazán alkalmas...
- Miért nem? - hisztizett be azonnal. 12 év körül lehet, szőke kettőbe font haja van, zöld szeme, piros pólója és farmerszoknyája. Valamint elég eszelős tekintete.
- Mert... Na jó adj egy papírt meg egy tollat.
- Nincs nálam.
- Nálam sincs. Na látod.
- De gonosz vaaagy! Utállak!
- Hé van nálam egy toll meg egy használt buszjegy. - szólalt meg Fati a megmentő. Gyors aláírtam a buszjegyet (ez mennyire abszurd már!) és rámosolyogtam a törött kezű kislányra. Ő a jelek szerint megbocsájtott. Felsikoltott, megölelt és elment. És így tisztán láttam az egész várótermet. A várótermet, aminek a végében ott ült Máté. Ott ült és engem nézett. És akkor tudtam, hogy ez a találkozás és a beszélgetés elkerülhetetlen.

Felállt, mint aki nem hisz a szemének pislogott párat, végül elvigyorodott és elindult felém.
- Ne. Nenenene! Basszus. - idegeskedtem és óvatosan Fatira pillantottam. Keményen nézett előre, bele Máté szemébe. Készen állt bármire, akár még arra is, hogy eltöri kezét-lábát. Elvégre itt a röntgen.
- Annabella és Fatime. Nahát. - szólalt meg elsőként ő és az ideges fejünket látva még szélesebb vigyorra húzta a száját. - Minő véletlen találkozás. Mitek tört el? Miért vagytok itt?
- Nem tört el semmink és úgy látom neked sem. - mondtam rezzenéstelen arccal.
- Ezen azonnal változtathatunk. - mondta a barátnőm az ujjait ropogtatva. Mikor lett ilyen agresszív?
- Jaj de keménynek hiszed magad. Úgy látom nem viselt meg annyira a szakítás Botikával.
- Honnan tudsz róla? - sziszegte.
- Én ajánlottam neki azt a csajt. Rohadtul unt már téged, mondjuk mit is várhattunk volna.
- Rohadj meg Máté és menj innen. - morogtam.
- Bella. Még mindig mérges vagy rám igaz? Pedig hány éve történt... Tudod hány barátnőm volt már azóta? Vagy harminc. - kacagott fel. - És ezt szorozd meg mondjuk kettővel.
- Hatvan.
- Igen. Kb hatvan csajt fektettem meg. Vagy inkább harmincat kettőször, ki tudja már.
- És? Mit kezdjek vele? - tartam szét a karom és feltoltam Tomi napszemüvegét a fejemre.
- Ja semmit. Csak gondoltam elmondom hogy idegesítselek. - mondta és beletúrt a szőke hajába. Attól ektekintve, hogy mennyire nagyon mérges vagyok rá, igazán helyes srác. Vagyis még helyesebb, mint eddig volt. Ami mondjuk kínzás. De nem, nem vagyok olyan hülye, hogy újra belé szeretek vagy ilyesmit. NEM! Akkor már inkább a halál.

- Mi újság veletek? A végzős bálon találkoztunk utoljára.
- Megvagyunk nélküled, úgyhogy mehetsz is tovább. - mondta Fatime.
- Ohó, és mi lesz ha nem? - vigyorodott el ismét és a csuklómnál fogva felrántott a székről. Tudja, hogy piszok gyenge vagyok, és ezt ki is használta. Jó erősen rászorított a kezemre, még fel is szisszentem. Fel nem bírtam fogni, hogy a teremben várakozó emberek miért nem csináltak semmit. Talán azért mert mindenki röntgenre jött és rokkant, de ez akkor sem mentség! Fati már pattant volna fel (és szerintem végig terült volna Mátéval a földön), de hirtelen ott termett mellettünk még valaki. Az illatáról rögtön tudtam, hogy ki ő. Tomi. Megragadta Mátét a pólójánál fogva és neki nyomta a faknak. A legjobbkor jött meg.
- Mit csináltál az előbb ezzel a lánnyal? - kérdezte indulatosan. Istenem. Nem elég, hogy megvéd, de még titokzatoskodik is a kedvemért, és a munka kedvéért.
- Semmi közöd hozzá faszfej. Ő a csajom és azt csinálok vele amit akarok. - mondta Máté és kiszabadult Tomi szorításából. Mindketten erősek, nem tudom mi lenne mondjuk egy verekedés végeredménye.
- A csajod?
- Voltam három éve. Máté, menj már el innen! Miért kevered a szart?
- Jé. Most látom, hogy te vagy a Biró Tamás. Ismered Bellát? Nem? Hát akkor lehet is tovább menni!
- Fiatalok kérem halkabban! Zeng tőletek az épület. - szólt ránk egy idős bácsi. Kár, hogy szinte meg sem hallottuk.
- Hapcihh!!! - tüsszentett egy hangosat Fati. Az arca viszont a tüsszentés után is úgy maradt. - Bakker, Bella. Van nálad izé?
- Mizé? - kérdeztem vissza idegesen. Tomi és Máté egymás mellett áll és rólam beszélgetnek, Ipacs bármikor kijöhet a röntgenről (most komolyan mi tart ilyen sokáig?) Fati meg titokzatosan kérdez tőlem mindenféle hülyeséget. Elegem van mindenből!!!

- Megjött. - suttogta úgy, hogy csak én értsem. Ajj, az a fránya tüsszentés!
- Tomi. - fogtam meg az izmos karját, és rögtön meg is bántam.
- Na mivan? Mégis ismeritek egymást? - kérdezte Máté. - Hát hogyne. A helyes rapper és a szexi írónő. Fantasztikus párosítás.
- Nekem barátnőm van, és nem tudom ki ez a lány. Milyen írónő? - nézett rám Tomi. Komolyan mondom, színésznek is elmehetne.
- Írónő vagyok, de ez nem fontos. Felesleges Mátéval foglalkozni, mindenki hagyjon békén mindenkit és menjünk a dolgunkra. - mondtam és Fati karját megragadva indultam el azzal a céllal, hogy megkeresünk egy fürdőszobát. Igenám, de két lépést ha tettem, hallottam higy a hátunk mögött nyílik és reccsen a nagy, narancssárga ajtó.
- Fú, geci. Ilyen csigalassú orvosokat még a világ nem látott. - mondta bosszúsan Ipacs, aztán meglátott minket. - Öhm. Itt mi történt?
- Semmi. - vágtam rá és Fatival tovább mentünk. Egy nővértől kértünk egy kis segítséget, és volt olyan jófej, hogy egy betétet is adott nekünk. Áh, életmentő. Fati szinte betörte a női mosdó ajtaját, ajjaj. Én megálltam a kezmosó felett, rátámaszkodtam, és felnéztem a tükörbe. Aztán rájöttem hogy nincs is tükör. Ne már, milyen kórház az, ahol nincs tükör a mosdóban? Fogadjunk, hogy a férfi mosdóban van. Miután Fati végzett, kezet mosott és együttérzően rám mosolygott. Vettünk egy mély levegőt, és kiléptünk a kórház folyosójára.