Sztárallűr ✔

4.11 📘🎵

Nagyon jól aludtam. Kínszenvedés volt kikelni az ágyból. De muszáj voltam, mert segítenem kellett anyának a házimunkával és saját magamra is fókuszálnom kellett egy kicsit. Miután összepakoltam a kétnapos wellness-hétvégére úgy döntöttem, hogy egy kis sütemény és tea mellett írok. Ez az utóbbi időszakban nem megy a legkönnyebben, de úgy érzem este homlokon csókolt a múzsa. Végig írtam a délutánt, azt se vettem észre, hogy Ipacs hívott. Vacsora után hívtam őt vissza, de először Bátor vette fel a telefont.
– Ki az?
– Bella vagyok.
– Ide az volt írva, hogy kiscsaj.
– Az én lennék – nevettem fel. – Bátor tudod adni apukádat?
– Most épp vécén van.
– Akkor mond meg neki, hogy hívjon vissza jó?
– Jó.
– Figyelj csak. Jól vagy? – érdeklődni akartam afelől, hogy megbékélt-e már a kistesója érkezésével, de sejthettem volna, hogy nem fog megnyílni nekem.
– Ühüm.
– Oké. Akkor szia.
Ipacs néhány perccel később valóban visszahívott és elmondta, hogy milyen ügyben is telefonált.
– Remélem nyilvánvaló volt, hogy mind együtt szilveszterezünk. Nade az, hogy hol, az eddig sokakat meglepett.
– Miért? – kérdeztem izgatottan.
– A borsodi faházban.
– Na neee – tátottam el a szám. – Ott...
– Ott ismerkedtél meg Tomival, tudom. Na szóval. 31-én mindenki lemegy kocsival, ott toljuk a szilvesztert, aztán elsején jövünk is vissza.
– Ki lenne az a mindenki?
– Nagyjából a karácsonyi csapat, annyi különbséggel, hogy nem jön anyám, helyette viszont jön Tomi húga, Tami.
– Ó, oké. Én beférek valakihez, vagy vonatozzak?
– Semmiképp ne vonatozz, ilyenkor már lehetetlen normális jegyeket venni. Gábort még megkérdezheted, ő amúgy is rokon.
– Ja igen – nevettem fel erőltetetten. – Köszi, hogy szóltál, még beszélünk.
És végül valóban Gábor lett az én emberem, megbeszéltem vele, hogy majd eljön értem kocsival és levisz Tapolcára (plusz Fatimét is). Egy gond van csupán, a másik két Sátán is velünk lesz. Ami persze szuper, meg Fati is együtt lehet Csongival, de valamiért úgy érzem, hogy egy kicsit kimerítő lesz az út.
Az első wellness nap kezdetét vette. Tomi tíz óra körül érkezett meg hozzánk, hosszú csókkal és meleg teával fogadtam őt. Anya már előre elköszönt tőlem, épp a boltban volt, szóval a kedves barátomnak volt lehetősége a falnak nekidöntve még vagy háromszor megcsókolni.

– Minden megvan? – kérdezte tőlem.
– Azt hiszem igen – zártam be a bejárati ajtót. – Mehetünk!
Épphogy elkerültük anyát, írt nekem egy üzit, hogy látta a kocsinkat. Nem várt ránk hosszú út, végig zenét hallgattunk és beszélgettünk. Aztán megérkeztünk a kisebb Gödöllői wellness-hotelbe.
A recepciónál mindent elintéztünk, beváltották a jegyeinket és már ki is adták a szobakulcsot. Az első emeleten volt a szobánk, semmi extra nem volt amúgy mégis olyan jól nézett ki, és az ágy is nagyon kényelmes volt.
– Remélem tudod, hogy itt nem csak aludni fogunk – nézett le rám Tomi vigyorogva, mire felkuncogtam.
A fürdőt is felfedeztem, aranyos kis szobát kaptunk, de már alig vártam, hogy bemenjek a beltéri medencébe és kapjak egy masszázst.
– Emlékszel az első találkozásunkra? – kérdeztem mosolyogva, miközben a táskámban pakolásztam.
– Hogy ne emlékeznék? Majdnem fellöktél!
– Hihihi – kuncogtam. – Gondolom te is tudod, hogy ott lesz a szilveszteri buli. A faházban.
– Tudom igen. Alig várom, hogy behúzzalak abba a szobába és megismételjem az első csókunkat – éreztem, hogy elönt a pír, de nem rejtettem el az arcom. Lássa csak Tomi mit művel velem.
Miután végleg berendezkedtünk a szobánkban úgy döntöttünk felfedezzük a hotel többi részét és a hozzátartozó udvart is. Az épületben jó meleg volt, odakint viszont úgy éreztem minden testrészem jéggé dermed.
Mielőtt még lementünk volna a belső medencéhez várt ránk egy igen elegáns ebéd a földszinti étteremben, izgatottan néztem körül, már alig vártam, hogy egyek egy jót. Persze az Insta-képek sem maradhattak el, erőszeretettel fényképeztem le a kapott gyümölcslevest és a rizzsel és zöldségkörettel körbevont barackoscsirkét. Meg persze Tomit, akiről sikerült csinálnom egy nagyon vicces és aranyos fotót miközben eszik. Neki is tetszett, azt mondta beállítja profilképnek Instán.
– És mi a helyzet a te Instáddal?
– Hát... Erős kényszert érzek aziránt, hogy kitöröljek minden képet – nevettem el magam kínosan.
– Pedig mindegyiken gyönyörű vagy.
– Úgy gondolod? – haraptam az alsóajkamba mosolyogva.
– Úgy bizony – vigyorodott el ő is és az asztal alatt összeérintette a lábunkat. Hűha.
Kajálás után nem akartunk egyből bemenni a vízbe, úgyhogy pihentünk egy kicsit. Feküdtünk az ágyon, beszélgettünk és telefonoztunk. Nagy kár, hogy a mai fiatalság ennyire telefonfüggő. Én még nem is annyira, mert a napjaim nagyrészét átlagosan az írás és az olvasás teszi ki, de azért én is eléggé rá tudok kattanni a kütyükre. És ez annyira rossz dolog, fogalmam sincs hogy lehetne leszokni erről. De nem most kell megfejtenem, ugyanis vár ránk a wellness nyújtotta kényelem!
Tomi egy egyszerű fekete fürdőnadrágban volt, az én bikinim viszont levette őt a lábáról. Piros és vonzza a figyelmet, de azért annyira nem kirívó. Emlékszem nyáron a faházban Miától kértem kölcsön fürdőruhát (egy egyberészest, mert akkor még nagyon-nagyon elégedetlen voltam magammal), mert nekem nem volt. Tomi csak akkor az egy alkalommal látott engem így szóval most kicsit le volt sokkolva. Ami igazán jót tett az önbizalmamnak.
A hotelszobához járó fehér köntösben mentünk le a belső strandrészhez, ahol amint lepakoltunk be is mentünk a nagy medencébe. Rajtunk kívül voltak még ott egy jópáran, de szerencsére sikerült észrevétlennek maradnunk. Ipacs és Anita korú nők és férfiak voltak a vízben és a medence szélén, ők nem igazán tartoznak a rajongókörünkbe, szóval megnyugodhattunk. Vagyis akkor még azt hittük, gondtalanul úszkáltunk és boldogan csókoltuk meg egymást a pezsgőfürdőnél.
– Olyan jó itt – suttogtam Tomi fülébe.
– Igen – értett egyet velem és a víz alatt megsimította a combom. Elmosolyodtam és az arcára téve a kezem lassan megcsókoltam őt.

De nem csak a medencében voltunk ám, sikerült megszereznünk a jakuzzit egy negyven év körüli házaspártól, ott jó sokáig elidőztünk, aztán különváltunk, mert mindkettőnket megmasszíroztak. Nem igazán tetszett, hogy egy csinos kis szőke csaj gyúrja a barátom hátát, de nem kezdtem el emiatt problémázni, mert csak egy masszázsról volt szó. Amit én is nagyon élveztem, a nyakam és a vállam különösen görcsös a sok írás miatt, a nő, aki engem masszírozott ajánlotta is nekem a rendszeresebb masszírozást, szóval elhatároztam, hogy jövőre felkeresek valami masszőrt vagy gyógytornászt.
A vacsora után (ami szintén csodálatosan telt) Tomival alaposan beöltöztünk és kimentünk a hotel kertjébe, hogy ott egy padra leülve beszélgetve megnézzük a csillagokat. Gyönyörű volt az ég, egy felhőt se lehetett látni.
– Tudod min gondolkodtam még? – nézett rám Tomi a hajam birizgálása közben.
– Min?
– Az összeköltözésen.
– Ja tényleg!
– Már nézegettem házakat is.
– Micsoda? – tátottam el a szám. Erre azért nem számítottam. – Komolyan mondod?
– Persze, hogy komolyan. Ha találunk valamit akár már tavasszal be is költözhetnénk.
– Kertes házra gondolsz? – kérdeztem, mire bólintott egyet. – Hű! Mindig is kertes házban akartam lenni. Olyan nagy!
Tomi mosolyogva hallgatta, ahogy a gyerekkoromról és a bérházban való élet mellékhatásairól meséltem. Az utolsó dolog, amit megemlítettem neki az a felsőszomszédunk. Komolyan mondom, már nem sok választ el engem és anyát attól, hogy leüssük az embert.
– Nem láttad a pizsamámat? – néztem körül tehetetlenül a hotelszobánkban. – Nem találom.
– Talán én rejtettem el – felelte Tomi egy pajzán mosollyal az arcán. Csak egy melegítőnadrágot viselt, semmi mást, a lélegzetem is elakadt a látványától.
– Miért?
– Azért, mert még nincs szükséged rá – indult meg felém.
Hát legyen. Akkor tegyük felejthetetlenné a wellness-hétvégénket.