Sztárallűr ✔

2.19 📘🎵

Megfordult a fejemben az is, hogy most vigyük fel Pestre a táskámat, de már nem volt időm (se kedvem) ahhoz, hogy összepakoljak, úgyhogyinkább itt hagytam. Egy fehér hosszúujjú felsőt vettem fel a farmeromhoz, arra pedig csak egy farmerkabátot. Még hét óra sem volt, de az egyik szobában nyitva volt az ablak, és a kintről beáramló levegő igen kellemes volt. Megnéztük az időjárást is és napos idő lesz egész nap, bár néha fújni fog a szél is.
Csak a telefonom, a pénztárcám, a kulcsom és az irataim voltak nálam, meg Klára néni tett nekünk félre egy kis teát műanyag üvegbe.
- Jó utat kedveseim, hiányozni fogtok. – puszilt meg minket.
- De Klára néni. Ebédre visszajövünk. – mondtam visszatartott nevetéssel.
- Tényleg. – jutott eszébe és elnevette magát. – Ne haragudjatok. Ez a cselszövés teljesen összezavart.
- Nem olyan bonyolult a terv, csak azt tessék megjegyezni, hogy nekünk nem lenne szabad ismernünk egymást. Eleinte tartsuk a látszatot, aztán ha megjelenik Ipacs, szépen lassan mindenre fényt kell deríteni.
- Annyira izgulok! – vallotta be ő is. Én is izgultam. Két lehetőség van. Egy, Ipacs, Anita és Bátor egy családot alkotnak, és minden happy lesz. Kettő, Anita nagyon mérges lesz mindenkire, én pedig elveszítem az állásom. Mondjuk Ipacs azt mondta, hogy nem tudna kirúgni, mert megszeretett. Ráadásul a kiadónál én vagyok az egyik legjobb, nekem van a legtöbb kiadott könyvem, és én hozom a legnagyobb profitot, úgyhogy remélem nem gondolta komolyan azt, amit még nyáron mondott nekem a faházban.
Tomival kimentünk a házból és beszálltunk a kocsiba.
- Mindened megvan? – kérdezte tőlem.
- Igen.
- Izgulsz?
- Nagyon.
- Nyugi, jó móka lesz.
- Kivéve akkor, ha kirúgnak. – motyogtam idegesen.
- Nem fognak. Na gyere, bátorításnak adok egy csókot. – tette a kezét az arcomra, mire mosolyogva odahajoltam hozzá és hagytam, hogy ajkaink összeérjenek.
Az út körülbelül két óra volt, egyszer álltunk meg csak tankolni. Tomi nyáron még elég rosszul vezetett, emlékszem, hogy Ipacsnak miattam eltört pár ujja és neki kellett hazavinnie minket. Ahhoz képest, most teljesen gondtalanul telt az út.

Bár Pesten volt egy kis forgalom, de az utasításaimat követve eljutott hozzánk.
- Szóval itt laktok.
- Igen. Hány óra van?
- Fél kilenc.
- Akkor még van fél óránk. Van kedved feljönni? Köszönni anyukámnak.
- Hoppá. Be akarsz mutatni az anyukádnak? – mosolyodott el.
- Csak úgy eszembe jutott.
- Legyen, de sietnem kell, mert felszedem Csongit, Laurát és a tortát is.
- A cukrászdába oda találsz?
- Persze. – mondta és kiszállt az autóból. Szerencsére nem futottunk össze a házmesternővel, gyorsan beszálltunk a liftbe. De amikor kiszálltunk az emeletünkön, találkoztunk egy lánnyal. Tizennégy év körül lehet, szőke haja és zöld, mandulavágású szeme van.
- Úristen! – sikoltott fel. – Te Biró Tomi vagy.
- Személyesen. – vigyorgott a barátom.
- Úristen! – sápadt le a lány. – Most mindjárt elájulok. Mindig is találkozni akartam veled, de a szüleim egy koncertre se engedtek el.
- Sajnálom. Kérsz egy képet? Vagy aláírást?
- Igen, mindkettőt. Várj meg légyszi visszaszaladok papírért meg tollért. – mondta a lány izgatottan és visszafutott a házába.
- Én addig megnézem, hogy Fatime itt van-e már. – mondtam és bementem a lakásunkba. Anya és Fatime a konyhában ültek, narancslevet ittak és beszélgettek.
- Bella! – kiáltottak fel egyszerre.
- Sziasztok. Anya, biztos, hogy nem jössz velünk?
- Nem, nem. Kilenckor én is elindulok a munkába. Érezzétek csak jól magatokat.
- Képzeld Bella, anyukád adott nekem egy négy darabos Harry Potter bögrekészletet. Van Mardekáros, Hugrabugos, Hollóhátas és Griffendéles is. Tudod mennyire imádom a Harry Pottert.
- Igen tudom. – nevettem fel és átmentem a szobámba. Kivettem a fiókból Fati csomagolópapírba tekert ajándékát, de nem adtam oda neki. Majd csak akkor, ha felvágjuk a tortát.
- Várjatok, mindjárt jövök vissza és hozok valakit. – titokzatoskodtam és kimentem a folyosóra. Tomi és a kislány – akinek amúgy nem tudom a nevét – épp selfiet csináltak.
- Hogy hívnak? – kérdezte Tomi.
- Csenge vagyok.
- Oké várj.
A papírt a falhoz rakta és a tollal felírta ezt: „Szeretettel Csengének. És aláírta a lapot." Szegény lány majd elájult örömében, megölelte Tomit és nagyon úgy tűnt, hogy nem akarja elereszteni.
- Bejössz? Itt van anya és Fati is, Anita pedig negyedóra múlva befut.
- Megyek. – kaparta le magáról Csengét. – További szép napot Csenge.
- Hidd el, ez életem legszebb napja. Most a barátnőmhöz megyek tanulni. Nem fogja elhinni, hogy találkoztam veled.

Tomi mosolyogva megveregette a vállát és bejött velem a lakásba.
- Anya, ő itt a barátom. Tomi.
- Csókolom.
- Nahát! Bella! Ez Ő? Az a Tomi, akiről meséltél? – tette le a kiürült poharát a pultra és felállt.
- Igen. – motyogtam kínosan.
- Nagyon örülök. Ezek szerint azt a múltkori nézeteltérést sikerült tisztázni.
- Igen, helyrehoztam a hibáimat. – mondta Tomi.
- Nagyon helyes. És a rajongók? Ők mit fognak szólni?
- Ó, hát. Van, aki örül van, aki utál minket. Már posztoltuk Instára.
- Ezt nem tudtam. Nem ártana nekem is letölteni.
Innentől minden olyan gyorsan történt. Fatime kifejezte nekem és Tominak a mérhetetlenül nagy boldogságát és azt mondta ne foglalkozzunk a negatív kommentelőkkel. Aztán Tominak el kellett mennie, a lift előtt elbúcsúztunk egy csók kíséretében. Most ketté kell válnunk, de hamarosan újra találkozunk. Istenem. Ipacs belépőjét nagyon durván kell majd megoldanunk.
Fatival és anyával még beszélgettem egy kicsit, aztán kilenc órakor megérkezett a főnököm és a kisfia Bátor.
- Szia Bátor. – öleltem meg a kisfiút. Többször fordult már elő az évek alatt, hogy Anita feljött hozzánk, vagy én mentem el Anitáékhoz, sokszor találkoztam már Bátorral és nagyon kedvelem. Aranyos kisfiú, mindig is sajnáltam és együtt éreztem vele, mert neki se volt apja és nekem se. Nyáron nagyon meglepődtem, amikor Anita elmondta, hogy Ipacs az apja, akkor nem írtam le elég részletesen az érzéseimet és a gondolataimat ezzel kapcsolatban. De őszintén remélem, hogy jól fog végződni a mai nap, szeretném, ha Bátornak lenne apja. Nem úgy, mint nekem...
Anya elindult a munkahelyére (a gimnáziumba, ahol tanít), mi pedig beszálltunk Anita kocsijába. Én ültem az anyósülésre, Fati pedig hátra Bátorral. Valami Lego Ninjago-s újságot nézegettek.
- Vannak kártyáim is, de az osztálytársamnak, Ádámnak megvan az összes.
- Hű. Biztos nagyon menők a kártyák. – bólogatott a legjobb barátnőm.
Mi már az autópályán száguldottunk, amikor számításaim szerint Tomi a cukrászdánál lehetett Csongi és Laura társaságában. Egész úton azon idegeskedtem, hogy vajon mi lesz akkor, ha odaérünk Klára néni házához? Milyen lesz Ipacs belépője és Anita reakciója? Vajon megtarthatom az állásom? És Fatinak tetszeni fog az ajándékom? Megannyi kérdés és gondolat, egyik sem hagyott nyugodni. Közben Anita retró rádiót hallgatott Bátor pedig a ninjákról és az otthoni kisautó gyűjteményéről magyarázott Fatinak folyamatosan. Valahol félúton írtam Ipacsnak, hogy bújjon el vagy mit tudom én, de szerencsére okosan és feltűnésmentesen megoldotta a dolgot. A kocsival félreállt, jó messze Klára néni házától, ő pedig megvárta amíg Tomiék is megérkeztek. De ezt majd csak később.

Sziasztok! Bocsi, hogy csak ma hoztam a részt, tegnap nem volt rá időm. 🙁❤