Sztárallűr ✔

3.6 📘🎵

Tomi onnantól kezdve tényleg kicsit visszafogottabb volt, bár így is ő nyerte az első meccset 10-4-re.
Rengeteg meccset lejátszottunk, ami azt jelentette, hogy nem kevés kétszázast dobtunk be a gépbe. Órák teltek el, de egyikőnk sem unta meg a csocsót. Idő közben egyre többen jöttek be az épületbe, egy hangos gimnazista fiúkból álló társaság felcsörtetett a lépcsőn és elfoglalták az egyik csocsóasztalt.
- És mikor kérjük ki a piát? – kérdezte az egyikük.
- Majd később, előbb játsszunk! – mondta egy másik és elővett egy kis pénzt a pénztárcájából. – Most már felkészültebb vagyok, hoztam aprót.
- Ügyes vagy. – röhögte ki egy harmadik srác és hátba verte. A pénztárcája nyitva volt és szanaszét repült az apró pénze.
- Ne már! – guggolt le a srác unottan és elkezdte összeszedni a pénzt. A haverjai ahelyett, hogy segítettek volna neki kiröhögték és a fekete korlátnak nekidőlve arról kezdtek el beszélni, hogy kinek lenne mersze leugrani innen. Megesett a szívem a fiún, úgyhogy elléptem a csocsóasztaltól és leguggoltam hozzá, hogy segítsek összeszedni a pénzt.
- Tessék. – adtam át neki pár érmét.
- Hű, köszi. Rendes tőled. – vette el mosolyogva.
- Semmiség. – álltam fel.
- Ákos vagyok, amúgy. – mutatkozott be. Sötétszőke haja az égbe állt a zöld szeme pedig olyan színű volt, mint a borostyán.
- Annabella.
- Nahát, milyen szép név! És te is nagyon szép vagy.
- Köszönöm. – mosolyodtam el zavartan és inkább visszamentem Tomihoz.
- Mi volt ez? – ráncolta a homlokát.
- Csak segítettem neki összeszedni a pénzét, nyugi. – nevettem fel, és kihasználva az alkalmat, hogy nem figyel, belőttem neki egy gólt. – Góóól!
- Hé, ez nem ért! – háborgott, de végül velem együtt elnevette magát. – Amúgy hány óra van?
- Fél öt. Te jó ég. – néztem meg az időt a telefonomon. – Szerintem ezt még játsszuk le, aztán menjünk le enni és inni valamit.
- Szerintem is. – értett velem egyet Tomi.

Amúgy az elmúlt órákban már egyszer lementünk a pulthoz és vettünk egy kis innivalót, de az étteremben ettünk utoljára, úgyhogy eléggé megéheztünk.
- Nyerteeem! – toltam fel a piros számlálót tízre, és vigyorogva megöleltem Tomit. – Köszi, hogy hagytál nyerni.
- Nem is hagytalak. – mondta mosolyogva és megsimította a hajam.
Összeszedtük a cuccainkat és lementünk a lépcsőn.
- Szia Annabella! – kiáltott utánam Ákos.
- Öhm. Szia. – intettem furán.
Tomi összeráncolta a szemöldökét, de végül inkább nem mondott semmit.
- Helló. Mi lassan megyünk, de előtte még harapnánk valamit gyorsan. – mondtam Franciskának, miközben felültem a bárszékre. Tomi mögém állt és a kezét a derekamra tette.
- És mit ennétek? – kérdezte Franciska kedvesen.
- Én egy sajtos hamburgert. Hagyma nélkül. Tomi?
- Jó lesz nekem is egy sajtburger.
- Hagyma mehet bele?
- Nem akarom, hogy rossz legyen a leheletem, úgyhogy inkább nem.
- Milyen figyelmes vagy. – löktem meg a vállát nevetve.
- Még valami? – nézett ránk Franciska.
- Szeretnék egy limonádét. – mondtam.
- Én meg egy fantát. – jött a válasz a hátam mögül.
- Rendben. Körülbelül húsz perc és kész. – mondta Franciska és kijött a pult mögül. Ahhoz az ajtóhoz ment, amire azt hittem, hogy a hátsókijárat, de az igazából a kis konyhájukhoz vezetett. Hű, imádom ezt a helyet! 
Amíg vártunk, Tomival leültünk egy asztalhoz és beszélgettünk. Aztán mikor megjött a hamburgerünk rögtön enni kezdtünk. Már nagyon éhesek voltunk és ez a hamburger... Valami isteni volt!

Aztán ilyen negyed hat körül felvettük a kabátunkat, elbúcsúztunk Ádáméktól és elhagytuk a csocsótermet. Ami egyben amúgy egy bisztró is.
- Úristen de jó volt itt, élveztem minden pillanatát! – fogtam meg Tomi kezét.
- Én is, eljövünk máskor is?
- Még szép!
Az óriáskerékhez fél órát kellett sétálnunk, de megérte. Mivel már december van, sokkal hamarabb sötétedik, az egész teret az utcai lámpák és az óriáskerék ledes fénye világította meg. Tomival kifizettük a jegyeket és beszálltunk egy fülkébe. Eddig még csak egyszer ültem óriáskerékben, amikor Amerikában voltam. Azt is nagyon élveztem, de most még jobban szórakoztam, mert velem volt Tomi. Csináltunk pár aranyos, közös selfiet és gyönyörködtünk a kilátásban. Még sétálgattunk egy keveset a téren, de már mindkettőnknek majd leszakadt a lába, úgyhogy elhatároztuk, hogy hívunk egy taxit és hazamegyünk.
A taxiban ülve mindketten posztoltuk Instagramra a csocsóteremben készült képeket, megjelöltük a helyet és egymást is. Kénytelenek voltunk lenémítani a telefonunkat, mert egyre csak jöttek az értesítések. Kedvelések, kommentek, mi egymás.
- Köszönöm a mai napot. – döntöttem a fejem Tomi vállára.
- Én is köszönöm neked. – simította meg az arcom mosolyogva.
A taxi először Tomi házához érkezett meg, ő pedig kicsit több pénzt adott a sofőrnek, mint kellett volna.
- A hölgyét is én állom.
- Szeretlek. – csókoltam meg. – Jóéjszakát.
- Jóéjt. – mosolyodott el és kiszállt az autóból.
A taxi tovább ment, de én a hátsóablakon keresztül néztem ahogy Tomi egyre csak távolabb és távolabb kerül tőlem. Az ég már sötét volt, alig láttam őt, de olyan filmbeillő pillanat volt.
- A következő szám pedig Mia legújabb dala. Eszméletlen mit művelt ez a csaj, egy hete jött ki a dala, de máris elérte a félmillió megtekintést a YouTube-on. – a rádióból szóló férfihang törte meg az idilli pillanatot, én pedig kínosan lehunytam a szemem. – Sokan nem tudják, de a fiatal énekessel pár hónappal ezelőtt szakított a barátja, a szintén zenész Biró Tomi, akinek azóta már új barátnője van. De úgy látszik, hogy Mia nem tud továbblépni, legújabb száma tele van dühvel, csalódottsággal és szomorúsággal, kétségkívül egy szakítás utáni szám. Na de akkor pörgetem is Mia – xy című számát. 

Mindeddig azt hittem, hogy szerettél,
De ezt az érzést egy csapásra elvitte a szél
Szíved már rég másnak adtad,
Pedig azt hittem, hogy nekem tartogattad

Úgy fáááj, fáj, fáj itt benn
A kezed nyoma felismerhetetlen,
Hogy jártak itt, az nagyon jól látszik
De, hogy te voltál az, már csak egy emlékben játszik

Elengedni téged, ezt az egyet nem akarom,
Szívem, lelkem, mindenem neked adom
Nézz rám hova süllyedtem,
Látod már, hogy egy senki vagyok nélküled?

Úgy fáááj, fáj, fáj itt benn
A kezed nyoma felismerhetetlen,
Hogy jártak itt, az nagyon jól látszik
De, hogy te voltál az, már csak egy emlékben játszik

Úristen. Erős dalszöveg, meg kell hagyni. Tényleg elég nyilvánvaló, hogy ezt a dalt Tominak címezte, elég sikeres lett, és abban is biztos vagyok, hogy mostantól szerepváltás lesz. Noémi lesz a szegény, ártatlan áldozat, mi Tomival pedig a rohadékok. Na mindegy. 

Fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy ezt a verset nem én írtam, hanem írtam! Hanem lsyrri
Pontosítom magam...
Ő írt egy verset (az oldalán meg is találjátok a Verseim sorozata című könyvön belül), én pedig az ő engedélyével átírtam egy kicsit és beleraktam a könyvbe. Ezúttal is szeretném megköszönni, hogy rábólintottál az együttműködésre, nagy szerepe lesz még ennek a dalnak, és teljesen illik Mia jelenlegi állapotához. ❤❤❤

[Direkt van ott xy, majd kijavítom!]