Sztárallűr ✔

7. 📘🎵

Hát mit ne mondjak, nagyobb durranásra számítottam. Azért Noémi élete sem alakult könnyen, de nem olyan vészes, mint mondjuk az enyém.
Már kisgyerek korától énekel meg gitározik, 12 évesen zongorázni is megtanult. 16 éves volt amikor az apukája segítségével eljuttatták az első dalát egy kiadóhoz. A dal szöveget Noémi unokatestvére írta, de selejtesnek vélte. Noémi javított rajta egy kicsit, játszott alá egy ritmust gitáron és felénekelte. És így született meg Vass Noémi első dala.
A Ne haragudj rám! Vagy micsoda.
Nincs fent az interneten, nincs fent sehol, mert... Majd kiderül. Tökre tetszett az embereknek a dal és Noémi is, ezért megragadta őt egy kiadó, akinek elfelejtettem a nevét. Jött még egy csomó zene, amit ismeretlen emberek írtak neki, nagyon bénák voltak, senki sem ismerte őt. A kiadó tulajdonosa csak erre várt. Földbe döngölte Noémit, és kitörölte az összes videoklippjét. Minden ami Noémi volt odaveszett. És akkor Ipacs felhúzta a földről, megváltoztatta a stílusát (persze csak az ő érdekében) és megalkotta Miát. Ipacsnak akkor már ott volt Biró Tomi, aki megszánta Noémit és írt neki egy számot. Azzal berobbant a köztudatba. Persze Mia ként. Tomi magának és Noéminek is írta a sikerszámokat, aztán össze jöttek. De! Ekkor Noémi még csak 19 éves volt. Aztán volt köztük valami gubanc, ezért szétmentek. Noémi nem akarta, hogy Tomi írja a számait, ezért megpróbálta ő maga. És sikerrel járt. Közben összejött egy DJ-vel, meg egy rapper sráccal is. Aztán egy napra valami műsor vezetőnek a fiával is meg mittom' én.
Egészen az idei év márciusáig nem találkoztak Tomival, nagyon rosszban voltak. Aztán jött valami biznisz, ahol újra össze kellett jönniük. Megtették, amit a kiadó tulajdonosa kért és rájöttek, hogy ők amúgy nagyon nagy spanok. Szóval... Nem is szeretik egymást igazán, mindenkit átvernek, ez csupán szakmai kapcsolat. Na meg haveri.

- Én elmeséltem mindent. Most itt tartok. 21 éves vagyok, annyi számom van, hogy nem is tudom mennyi. - mondta és elnevette magát. - Van egy álkapcsolatom, és egy erdei házikóban beszélgetek veled. Ennyi. Ennyi az életem.
- Naaa. - mosolyodtam el. - Az én magánéletem olyannyira zűrös, vagy mondjam inkább üres... Hogy nincs mit mesélnem. 17 éves koromig voltak barátaim. Az általános iskolás az nem számít. Szóval voltak barátaim, még pasim is volt képzeld. Nekem. Érted? Nekem!
- Miért? Mi bajod van magaddal?
- Ömmm. Csúnya vagyok, dagadt vagyok...
- Inkább hülye vagy. - vágta az arcomba. - Tudom, hogy minden lány küszködik ilyen ehhez hasonló problémákkal. 7. 8. Osztályban. De könyörgöm. 20 éves vagy.
- Jól van na. A lényeg, hogy volt barátom is. Aztán megjelent az első könyvem és mindenki elhagyott. Nem értem miért, amit mondtak az értelmetlen hülyeség, nem ok. Na mindegy. Csak Fatime maradt nekem. Ő az egyetlen és legjobb barátnőm.
- Reménykedhetek abban, hogy beférek mellé? - kérdezte Noémi.
- Hát persze. Nagyon megkedveltelek. Pedig három órája ha ismerlek. - nevettem fel.
- Te is nagyon jófej vagy. Hogy érzed? Fogsz tudni ihletet gyűjteni? Elég nagy hatással leszünk rád?
- Persze. Már most tudom, hogy a 10. regényem tarolni fog. Lesz benne egy személy akit mindenki utál, de közben végig ő lesz a jó, vagy mittom' én. De nagyon agyalok, rengeteg ötletem van. - hadartam izgatottan.
- Ki lenne az a személy? - kérdezte Noémi kíváncsian.

- Csajok gyertek le! A Sátánfajzatok csigaversenyt csinálnak. - nyitott be hirtelen a szobába Ipacs a menedzser.
- 23 évesek elmúltak. De mintha kimaradt volna 2 évtized. - dünnyögte Noémi a fejét fogva.
- Komolyan? Csigaversenyt? - nevettem el magam.
- Jaja. Esett az eső és előbújtak. Ezek a barmok meg összeszedték őket. És ha legalább az udvaron csinálnák ezt az egész szarságot... Behozták azokat a csúszómászókat a házba.
- Pfújujujuj! - sipítozott Noémi.
- Ipacs ugye tisztában vagy azzal, hogy a csiga puhatestű? - kérdeztem visszatartott nevetéssel.
- Ja, persze. - legyintett hanyagul. - Na jösztök?
- Én biztos, hogy nem. Inkább megnézek egy filmet. - mondta Noémi és az ölébe vette a laptopját.
- Annabella? - nézett rám Ipacs.
- Csak Bella. - mondtam mosolyogva. - És egye fene! Rég láttam csigákat. Megnézem. - mondtam nevetve és  lépcsőhöz siettem. Ipacs meg loholt utánam. Leértünk a nappaliba, ahol a dohányzóasztalon 7 csiga volt látható.
- De hülyék vagytok! Legalább tettetek volna alájuk valamit. Tomi! Miért nem szóltál rájuk? - nézett a menedzser idegesen a fotelban mobilozó Biró Tomira.
- He? Mondtál valamit?
- Ez hülye. - röhögött fel Ipacs. Ráhagyta a 3 fiúra a csigaversenyt és inkább átment a konyhába öhm. Fogalmam sincs mit csinálni.
- Te Bella. - lépett mellém az egyik fiú.
- Igen?
- Ez a csiga a legvékonyabb. - mutatott az egyik csigára - És mivel hetünk közül te vagy a legvékonyabb... Rólad nevezzük el a csigát.
- Ez igazán megtisztelő. - mondtam mosolyogva.
- Azt se tudod ki vagyok mi? - kérdezte.
- Dehogynem. - vágtam rá gyorsan. Túl gyorsan. - Csongi, Nándi vagy Gergő. Az egyik biztos. - mondtam. Mindketten egyszerre nevettünk fel.

Ott hagytam a fiút (kiderült, hogy ő Csongi) és leültem a kanapéra. A kanapé mellett pedig a fotel volt. A fotelben pedig... Biró Tomi.
- Alakul a regényed? - kérdezte tőlem fel sem nézve a telefonjából.
- Alakul igen. Egy szereplő már fixen megvan. - mondtam. Tomi felnézett a telefonból és rám nézett. Bele a szemembe.
- Belém vagy esve. - mondta. Olyan hangosan nevettem fel, mint még soha. Annyira nevettem, hogy eldőltem a kanapén, aztán le is gurultam onnan. Tomi pedig mosolyogva nézte végig a szenvedésemet. Attól tartok, hogy igaza volt.
- Hé Bella! Belátunk a ruha alá. - mondta az egyik Sátán fiú.
- Hülyehehehehehe... - vihogtam. A kezemmel eltakartam a mellkasom területét. Nagynehezen abbahagytam a nevetés és visszaültem a kanapéra.
- Mondtam, hogy belém vagy esve. - ismételte meg mosolyogva.
- Dehogy vagyok. Túl nagy az egód. - mondtam.
- És ezért nem akarod bevallani magadnak, hogy belém zúgtál? Mert nagy az egóm? Bella mondtam már neked, hogy csak húzom az agyad.
- Igen ez annyira kedves dolog tőled. Ne haragudj, igazad van. Őrülten szerelmes vagyok beléd. - mondtam gúnyosan. Felálltam és elindultam a konyha felé, hogy egyek valamit.
- Egyszer úgyis belém szeretsz! - kiáltott utánam. - Hopp. Már meg is történt. - fűzte hozzá gyorsan. Gergő, Csongi és Nándi húúúzott egy sort. Megforgattam a szemem és bementem a konyhába. Ahol ott volt Ipacs is, és...