Sztárallűr ✔

3.19 📘🎵

A férfi pedig nem más, mint...
- Ahogy látom rájöttél. Én vagyok az apád.
- Tűnjön innen! – mondtam teljesen nyugodtan és elengedtem a kezét.
- Ne magázd a saját apádat.
- Te nem vagy az apám. – mondtam, és éreztem, hogy hamarosan elkezdem a sírást.
Az apám. Na persze. Amikor kiderült, hogy anya terhes egyszerűen lelépett és egyedül hagyta őt, ezzel rengeteg, de tényleg rengeteg fájdalmat és szenvedést okozva neki. Egyedül volt akkor, amikor megszülettem (a saját szülei sem támogatták őt), egyedül volt, amikor kisbaba voltam, amilyen hamar csak tudott lepasszolt a bölcsődébe, mert muszáj volt dolgoznia. Egyedül tartott el, minden év augusztusában elment a majdnem az egész fizetése az iskolai felszereléseimre, kiskoromban elég szűkösen éltünk. Szerencsére anya barátaitól kaptunk egy kis segítséget, aztán miután kiadták az első könyvemet jóra fordult az életünk. De sosem felejtjük el, sem anya, sem én, hogy ez az egész Somogyi Attila, az úgynevezett apám hibája.
- Ne mondj ilyeneket. Gyere üljünk le és beszélgessünk egyet.
- Nem. Nem! – ráztam a fejem folyamatosan. A szívem kalapálni kezdett, nem kaptam levegőt és forgott velem a világ.
- Gyönyörű vagy. Kész nő lett az én kicsi lányom.
- Hagyja abba, menjen innen! – kiáltottam és elsírtam magam. Reszketve távolodtam tőle. Szinte fellöktem az embereket, akik az utamba álltak. Muszáj volt megtalálnom Tomit, ő az egyetlen, aki meg tud nyugtatni.
Meg is találtam, ugyanott volt, ahol eddig, Csongival és Gergővel beszélgetett. Nagyon vidámnak tűntek mind a hárman.
- Bella. – nézett rám Csongi vidáman, aztán összehúzta a szemét. – Mi történt veled?
Nem tudtam abbahagyni a sírást, már alig álltam a lábamon. Össze voltam zavarodva és teljesen kimerültem. Ez túl sok volt nekem. Egyedül Tomi ölelése, illata és hangja nyújtott nekem menedéket, nélküle nem tudom mihez kezdtem volna.

- Mi a baj Belle? Mi történt?
- Az apám. – mondtam zokogva. – Itt van az apám.
- Mi? Hol? – kapta fel a fejét idegesen. Amióta együtt vagyunk sok mindent megtudtunk egymás családi helyzetéről, szóval Tomi tisztában van azzal, hogy az apám elhagyta anyát, és hogy ezzel mindkettőnk életét megkeserítette. Bár az is lehet, hogy szívességet tett nekünk.
- Nem meghalt az apád? – kérdezte Gergő, mire Csongi meglökte a vállát.
- De. Számomra már halott. – mondtam és letöröltem a könnyeimet. Kezdtem megnyugodni, egyre jobban éreztem magam.
- De mi történt? – nézett le rám Tomi aggódva.
- Gábor mondta, hogy itt van egy rokona, köszönjek már neki, erre kiderült, hogy ő az apám.
- Várjál már. – ámult el Csongi. – Akkor neked Gábor a rokonod?
- Hát... Gondolom. – tűrtem a hajam a fülem mögé. Tényleg, Gábor is a rokonom? Ki tudja hány rokonom van még. A tény, hogy anyával igazából nem csak ketten vagyunk teljesen megzavart, nem tudtam elképzelni azt, hogy más rokonaim is vannak. Én és az anyukám, így éltem húsz éven keresztül. Nem vagyok képes új embereket befogadni az életembe. Még akkor sem, ha a saját apámról van szó.
- Bazz. – tátotta el a száját Gergő. – Azt mondta dögösnek tart. Pedig a rokona vagy.
- Nem tudhatta. – védtem meg, aztán végig futott az agyamon valami. Mi van, ha... Mi van, ha ezt az egészet Gábor szervezte meg? A Sátánok meséltek neki rólam és a háttérsztorimról, neki eszébe jutott, hogy van egy egyedülálló férfi rokona, számolt egy kicsit, összevetette a dolgokat és rájött, hogy én Attila lánya vagyok. Tudta, hogy ma itt leszek a koncerten, ezért a tagságát kihasználva meghívta az apámat is, így pedig ezer százalék esély volt arra, hogy találkozunk. Hát találkoztunk. – De! Mégis! Ő szervezte meg az egészet. Ő hozta ide az apámat! Rúgjátok ki a bandából! Most!

- Ne mondj már hülyeségeket Bella. Nem rúghatjuk ki. Végre találtunk valakit Nándi helyére! Ráadásul ez az egész koncert csak azért jött létre, mert mostantól már ő is a banda tagja.
- De miért tette ezt? – akadtam ki és újra megöleltem Tomit. – Haza akarok menni.
- Ne menj még. Itt leszek veled végig oké? Nem lesz semmi baj.
- És ha idejön?
- Leütöm. – jelentette ki a világ legnagyobb természetességével.
- Leütöd? – nevettem fel. – Képes lennél leütni az apámat?
- Bármit képes lennék megtenni érted. – mondta. Lehajolt hozzám és hosszasan megcsókolt. – Szeretlek Belle. 
Körülbelül negyed óra telt el, a kint álló emberek mind beözönlöttek az épületbe és csak arra vártak, hogy Csongi, Gergő és Gábor elkezdje a koncertet. Csak hogy Gábor nem volt sehol. Ipacs kereste mindenhol, de nem találta. Nekem idő közben megfájdult a fejem, minden gondom, ami az apámhoz köthető összegyűlt bennem, és legszívesebben ordítottam volna egy nagyot, hogy kieresszem a gőzt.
- Mindjárt jövök. - indult meg Tomi, de én rettegve megfogtam a kezét. Látta a szememben a félelmet, a haragot és a szomorúságot. - Hozok neked egy kis vizet jó?
- Jó, de siess. - kértem meg. Az ölembe ejtettem a kezemet és a körmeimet néztem, mintha olyan érdekes lenne.
- Itt vagyok skacok, kezdhetünk! – szaladt oda hozzánk Gábor hirtelen. Csak egy pillanatra nézett rám, és már ment is volna tovább, de én megfogtam a karját.
- Bella ne csináld! Kezdenünk kell! – szólt oda nekem Csongi a színpad oldalsó lépcsőjén állva. Ő és Gergő felmentek a színpadra, a nézők tapsoltak és fütyültek, de a banda harmadik tagja, Gábor még ott volt velem.
- Szíves türelmeteket kérjük, Gábor is mindjárt jön. De addig is meg szeretnénk köszönni, hogy itt vagytok.
- Mit akarsz Bella? – kérdezte Gábor és óvatosan kirántotta a kezem közül a karját.
- Miért hoztad ide? – kérdeztem könnyes szemekkel.
- Ő az apád. Joga van látni téged.
- Anyának sem volt joga gyerektartást kérni. Tudod mi történt? Csak úgy lelépett. Sosem hallottam felőle, még csak egy karácsonyi képeslapot se küldött, milyen apa az ilyen?
- És azt tudod miért lépett le?
- Mert nem akart engem.
- Anyád ezt hitette el veled húsz éven keresztül, de ő se tudja az igazságot.
- Mi az igazság? – kérdeztem.