Sztárallűr ✔

Idézetek 📘🎵

- Szia Ipacs! - köszöntem a menedzsernek mosolyogva.
- Á, szia! Te ribi vagy, vagy írónő? - nézett fel rám, mire rögtön lehervadt a mosoly az arcomról. - Csak vicceltem, nyugi! - röhögött fel. - De ezt egyszerűen nem hagyhattam ki.
- Ha-ha. Tényleg szörnyen vicces. - gúnyoltam ki. - Na, légyszi tedd be hátra a bőröndömet. De óvatosan, rá ne csapjam az ajtót az ujjadra.
- Ez is felettébb humoros volt. - szállt ki a kocsiból nevetve.

- De ha annyira fontos lenne neked Noémi, akkor nem kezdtél volna ki velem!
- Én nem... Nem kikezdtem veled, hanem beléd szerettem. Érted? – fordított magához az államnál fogva. – És most, hogy újra látlak... Még gyönyörűbb lettél, és én újra beléd szerettem.
Akkor ezzel nem vagyok egyedül.

- Jenő, te vagy az? De rég láttalak. Kik ezek itt melletted? Nem a gyerekeid ugye?
- Az kéne még! – szólta el magát Ipacs.
- Hé! Most ne mondd azt, hogy nem fogadnál örökbe ENGEM?! – háborodott fel Tomi.

- Ne okold magad. Neked csak egy hibád van, mégpedig az, hogy gyönyörű vagy. Beléd zúgtam érted? Rögtön akkor, amikor fellöktél.

- Mmmm, hány óra van?
- Hét. Ennél tovább már én sem tudtam aludni. Az a rohadt kakas. – meredt a távolba, mire nevetve felültem az ágyon, és miután nyújtózkodtam egyet ezt mondtam: - Szombatig levágjuk.
- Az biztos, megy a levesbe.

Letettem a kutyatápos zacskót a földre és a kutyus orra elé tettem a kezem, ezzel megismertetve vele az illatom. Vadul csóválta a farkát és szaglászott.
- Bejössz neki! – kiáltotta Tomi odakintről. – Bár kinek nem. – fűzte hozzá vigyorogva.

- Te is jó apuka lennél. – mondtam halkan. Úgy, hogy csak ő hallja.
- De csak akkor, ha te leszel az anyuka. – kacsintott. Éreztem, ahogy elönt a pír. Ez elég erős és hatásos volt.

– Fiatal koromban Dezsővel részegen bemásztunk a lovakhoz, őt majdnem agyon taposták, engem meg megrázott az elektromos zsinór. A régi szép idők...
Tomival összenéztünk és magunkban nevettünk. Mi pestiek ezt akkor sem fogjuk megérteni, ha nagyon akarjuk.

- Tudod milyen ritka kincs ez?
- Mégis mi? – kérdeztem.
- Egy lány, aki gyönyörű, okos és értelmes. Nem bulizni jársz, hanem könyveket olvasol és írsz. Szerencsésnek érzem magam.
- Miért? Nem is járunk.
- Már amiatt, hogy ismerlek. – nézett mélyen a szemembe.

- Ez nem olyan könnyű.
- Én itt vagyok és segítek. Ez mennyit jelent? - fogta meg a kezem.
- Mindennél többet. - mondtam elérzékenyülve és újra megöleltem. Istenem, de szeretem

Egy perccel később nyílt az ajtó és Tomi lépett be rajta egy kabátban.
- Van egy fiam! – kiáltotta boldogan Ipacs.
- Szakítottam Miával! – kiáltotta ő is mosolyogva, aztán az agya felfogta az előbb hallottakat is. – Mi?!

- Nézd! Jön fel a nap! – mutatott a távolba Tomi és mögém állt. Hátulról átölelt állát pedig a vállamra tette.
- Gyönyörű. – ámultam el és a pirosas-rózsaszínes eget néztem.
- Akárcsak te. – suttogta a fülembe, nekem meg az egész testemen végig futott a borzongás.

Úgy éltem meg ezt az egészet, mintha valami vidéki Animal Planet csatornát néznék, Klára néni a bátor kalandor könnyedén megszerzi a tollas bestiák tojásait.

Hegymászás és súlycipelés. Már kijöttem a formából.
- Hol látsz te itt hegyet? Hülye gyerek. – röhögött fel Ipacs.
[...]
- Ha megütöd magad és fáj, akkor erős vagy, vagy gyenge?
- Hm. Szerintem erős. – mondta Ipacs.
- Szerintem meg gyenge. – vágta rá Tomi, ezzel pedig egy pár perces veszekedés vette kezdetét.

- Most már szeretem ezt a dalt.
- Én meg téged szeretlek. – vágta rá, mire gúnyosan elmosolyodtam és megcsókoltam. Én is szeretem őt, mindennél jobban.

Ez az idézetes rész most nem úgy sikerült, mint az első évadban. Szívesen megcsináltam volna képekben, fejben elképzeltem egy tök esztétikus stílust, de... Egyrészt nem vagyok valami jó a képszerkesztésben, meg amúgy tárhelyem sincs. De mindegy, most így sikerült. Lehet, hogy az első évadban is kitörlöm a képeket és inkább így oldom meg. Ti mit gondoltok? Írjátok meg kommentben ezt, és azt, hogy melyik volt a kedvenc idézetetek. ❤ Én kezdem:

"Egy perccel később nyílt az ajtó és Tomi lépett be rajta egy kabátban.
- Van egy fiam! – kiáltotta boldogan Ipacs.
- Szakítottam Miával! – kiáltotta ő is mosolyogva, aztán az agya felfogta az előbb hallottakat is. – Mi?!"