Sztárallűr ✔

21. 📘🎵

Magamhoz vettem kettő szendvicset, egy Schogetten csokit és egy zacskó sajtos CHIO chipset. Vettem egy üveg ásványvizet is és odaálltam a kasszához. Nem vártam meg Tomit, már tíz perce azon angyalt, hogy milyen divat újságot vegyen Noéminek valami hónap fordulóra. Ah. Mikor tovább indultunk, Ipacs csakazértis bekapcsolta a rádiót, hogy az esetleges közlekedési híreket hallgathassa. A hírek nem igen jöttek, Katy Perry - Dark Horse száma annál inkább. Az egyik szendvics majszolása közben halkan dúdoltam a dalt, és próbáltam figyelmen kívül hagyni azt, hogy Tomi a visszapillantóból engem néz. Néz? Bámul.
- Are you ready for, ready for
A Perfect storm, perfect storm
'Cause once you' mine, once you're mine - énekelte Katy Perry a rádióban.
- Belle egész ügyesen dúdolsz. Indulhatnál egy dudorászó versenyen. - jelentette ki Tomi, nekem pedig az első szó hallatán összeszaladt a szemöldököm.
- Hogyan neveztél?
- Belle. Illik hozzád.
- Ha hozzá teszed az A betűt akkor talán. Kérlek ne hívj Belle-nek. Nem vagyok hercegnő.
- Az én hercegnőm lehetnél.
- Állj le! - rúgtam meg az ülését hátulról.
- Nyuga van Belle! - röhögött fel.
- NE HÍVJ ÍGY!
- Hagyjátok abba, próbálok az útra koncentrálni. - szólt ránk Ipacs. Csöndben maradtunk, de tudtam hogy ő mostantól Belle-nek fog szólítani nem pedig Bellának. Ő pedig tudta, hogy ez engem idegesít. Fú, de utálom Biró Tamást. De mégis szeretem, ah.

Megérkeztünk Budapestre. Bár a forgalom miatt egy kisebb dugóba keveredtünk. De ez nem fontos, mert közeleg a LIDL. Én szinte egész úton ettem, és telefonoztam. A netem kerestem olyan mémeket, amik a könyveimhez tartoztak. Nem volt olyan sok, de azért találtam jókat.
Az olvasóim többségének kedvenc szereplője Ruby, az Amerikából Magyarországra érkezett lány, ő "A rubint lány" című könyvem főszereplője. A sztori egyébként sokkal komplikáltabb, de nincs kedvem leírni miről szól. A helyzet pedig az, hogy nekem is Ruby a kedvenc szereplőm. Ugyanis minden megvan benne ami belőlem hiányzik. A kisugárzása, a személyisége, mindene pozitív. Imádom a csajt és imádtam írni a könyvet. Aminek a folytatását már egy csomóan követelték. De hogy írjak neki folytatást? Happy End lett a vége.
Talán majd egyszer ráveszem magam, de jelenleg máson dolgozom. Csak egy gond van ezzel, kéne neki egy cím.
- Tomi mondj egy dolgot ami elsőre eszedbe jut rólam. - szólaltam meg hirtelen.
- Ez nem tom' honnan jött, de oké. - nevetett fel és pár másodperc gondolkodás után így szólt: - Szépség.
Igyekeztem nem elolvadni a választól, hanem azon gondolkodni, hogy miképp tudok kihozni ebből egy címet. Nagyon agyaltam, de nem tudtam koncentrálni, mert viszketett a kezem. Megvakartam, ám ekkor észre vettem rajta valamit. Egy elhalványult, tollal felírt VAD feliratot.
Vad és Szépség. Ezt a két szót kell összekovácsolnom úgy, hogy egy tökéletes címet kapjak. Még azon is gondolkodtam, hogy belerakom a Szerelem szót. Vad szerelem, A szerelem szépsége, Vad szépség, Szerelem; szépség; vadság... Egyre rosszabb. Hogy nem tudok egy rohadt címet kitalálni ennek a rohadt könyvnek?! Ajj. Kevesebb káromkodást Bella, és több gondolkodást. A visszapillantón keresztül ezúttal én lestem meg Tomit. A kocsi elindult, én pedig próbáltam elhesegetni az olyan gondolataimat, hogy "Tomi olyan vadító és szexi". Állj, ezaz! Megvan!
- Megvan! Ááá! - sikítottam fel boldogan. Ipacs ijedtében félrekapta a kormányt, a mutatványt pedig a mögöttünk elhaladó autós egy dudaszóval jutalmazta meg.
- Mit dudálsz te fasz! - ordított neki hátra a menedzser és folytatta a vezetést. - Bella ez mi a szar volt?
- Megvan. - vigyorogtam.
- Mi van meg?
- A 800 000 követő Instán? Ja nem, az nekem van meg. - flexelt Tomi.
- Leszarom az instádat. Megvan mi lesz a könyvem címe.
- Na. - mosolyodott el Ipacs.
- Vadító szépség.

- Ez menő. - biccentett és benyomta az indexet. Ezek szerint kanyarodunk.
- Hű, én adtam az ötletet? - kérdezte Tomi feldobódva.
- A szépség dolgot igen. De a VAD szó már tegnap az eszemben volt. - magyaráztam és gyorsan beírtam a telefonom jegyzeteibe a címet.
- Na gyerekek itt a LIDL. Kiszállunk. - mondta Ipacs, aki idő közben leparkolt.
- Megvan még a szemcsim Belle? - kérdezte Tomi.
- Belle nem tud semmilyen szemüvegről, de Bellának megvan. - mondtam unottan és felvettem a napszemüvegét.
- Hm, tényleg jól áll. - állapította meg vigyorogva. Megforgattam a szemem (kétlem, hogy látszott a sötét lencsén keresztül) és Ipacs után mentem.
Beléptünk az épületbe és különváltunk. Azért, hogy még csak véletlenül se ismerjenek fel minket. Pláne nem együtt. Ipacs átadott egy papírfecnit, amire fogalmam sem volt mi volt felírva. Borzasztó csúnyán ír. A tésztára azt hittem, hogy pénztár. Mivan? A polcok között menetelve próbáltam kisilabizálni a papírra írt betűket, és igencsak meglepődtem amikor nekem jött valaki.
- Oh, bocsánat. - mentegetőztem azonnal. Reflexből feltoltam a szemüveget a fejemre, hogy jobban lássam kivel ütköztem össze. Hát erre egyeltalán nem számítottam.
- Úristen. Te vagy az? Somogyi Annabella? - tátotta el a száját a lány. A lány aki nem volt más mint Angyal Laura. Te jó isten.
- I-igen én vagyok. Te meg Angyal Laura vagy ha jól tudom.
- Tudod ki vagyok? De jó. Megölelhetlek? - kérdezte mire félénken bólintottam egyet. Fekete farmer ruhában volt és fekete szandálban. Barna haja magas copfba volt fogva, nyakában pedig három féle nyaklánc is lógott. Az illata kellemes volt, viszont ez egyeltalán nem volt fontos ott, akkor.
- El sem hiszem, hogy pont a LIDL-ben találkozunk. El akartam menni a jövő heti dedikálásra, de tárgyalásokon leszek.
- Olvastam az újságot. Ki volt az aki zaklatott? - kérdeztem és próbáltam egyenletesen lélegezni. Nem igazán ment. Az idegeimmel játszik ez a Laura, bökje már ki ki volt az!