Sztárallűr ✔

3.17 📘🎵

Fél óra utazás után megérkeztünk hozzánk, és bár Tomi most nem akart kiszállni, megemlítettem neki a tegnapi párbeszédemet Csengével, úgyhogy feljött aláírni a papírokat és a ruhák cipelésében is segített. Nem voltak olyan nehezek, azért örültem, hogy nem egyedül kell felvinnem őket. Mondjuk így is történt egy kis baleset. A vörös ruhát körülölelő nejlon beakadt a liftbe, és ezt csak akkor vettük észre, amikor elindultunk felfelé. Fogalmam sincs mi történt volna akkor, ha Tomi nem tépi el gyorsan. Lehet, hogy „bedarálta" volna a ruhámat. Megkönnyebbülten felsóhajtottam és még jobban magamhoz öleltem a ruhámat. Tényleg ez a mindenem.
Tomi alírta a posztert és az illatosított lapot, aztán úgy döntött marad még egy kicsit. Mosolyogva nézte végig, ahogy átöltöztem aztán leült a kanapéra és az ölébe ültetett.
- Tegnap felhoztad a Nándi ügyet, én pedig érdeklődni kezdtem iránta és megkerestem Facebook-on. Tényleg valami katonai iskolába jár.
- Tervezgeti a bosszúját, ha kijárja az akadémiát végez velünk. – mondtam vicceskedve. Lehet, hogy most sajnálnom kéne Nándit, de amit Laurával tett az megbocsájthatatlan. – Az a Gábor amúgy milyen? Azért is mentem el a próbára, hogy megismerjem, de akkor azzal voltam elfoglalva, hogy miért nem szólsz hozzám.
- Még én sem ismerem annyira, de elég érett ahhoz, hogy féken tartsa Csongit és Gergőt, ez volt az, amire Ipacsnak szüksége volt. Egyszer meghívott egy sörre, úgyhogy kedves is.
- Meghívott egy sörre? Te sörözgetni szoktál?
- Attól, hogy kéthetente egyszer megiszok egy pohár sört, nem jelenti azt, hogy sörözgetni szoktam. Kérlek ne mondd azt anyukádnak, hogy alkoholista vagyok.
- Pedig azt terveztem. – haraptam az alsóajkamba és megfogva Tomi állát, egy puszit nyomtam a homlokára. – És a holnapi nap hogy lesz?
- Ez egy nagyon jó kérdés. Ipacs majd felrobban a sok teendőtől, a Sátánok meg, hogy lazuljanak egyet a koncert előtt elmentek wellnessezni. Szépen vagyunk.

- Tényleg, itt a december, a hideg és az unalom, valamikor elmehetnénk wellnessezni.
- Te gyakran jársz el?
- Azért azt nem mondanám. Kislány koromban néha még a strand is drága volt nekünk. De tizennyolc éves korom óta már többször is elmentem anyával és Fatival is.
- És velem mit szeretnél? Ruha nélkül szaunázni? – vonta fel a jobb szemöldökét. Istenem, de vonzó ilyenkor.
- Akár. – vigyorodtam el sejtelmesen.
Csináltam magunknak egy kis csemegét, alma, körte és banán apró darabokra vágva, azt eszegettük miközben mindenféle bolondos és komoly dologról beszélgettünk.
- Anyukád hol van ilyen sokáig?
- Mondhatnám azt, hogy az iskolai könyvtárban van, de azt mondta, hogy csak januárban kezdi meg ott a munkálatait. Úgyhogy nem tudom.
- Milyen munkálatait?
- Jaaa, nem is mondtam. Az igazgató megbízta az iskolai könyvtár felújításával. Festés, átrendezés, könyvszelektálás és vásárlás...
- A te könyveid is ott vannak a könyvtárban?
- Nem... Nem hiszem. – gondolkodtam el. – De ezzel most adtál egy remek ötletet! Ha anya és Anita megengedi, akkor ajándékozok az iskolának pár regényt a sajátjaimból.
- Biztosan örülnének neki. – mondta Tomi és belepuszilt a hajamba. – Szerintem most megyek, ne feledd el odaadni a lapokat Csengének. És ha tudni akarsz valamit a holnapi napról, akkor Ipaccsal beszélj.
- Rendben. Holnap találkozunk. – csókoltam meg mosolyogva és kikísértem a liftig. Miután bezáródott az ajtó bekopogtam Csengéék házába. A lány apukája nyitott ajtót.
- Jónapot. Csengének hoztam, két fontos papír.
- Milyen papír? – vette ki a kezemből. – Fontos? Ez?
- Neki fontos. Tegye olyan helyre, ahol könnyen megtalálja és nem veszik el.
- Rendben, köszönöm szépen. – biccentett és rám zárta az ajtót.
Anya megint későn ért haza, fogalmam sincs hol mászkál ilyenkor. Eddig fel se tűnt, mert az én napjaim is nagyon gyorsan elteltek, de amit Tomi mondott felkeltettem az érdeklődésemet.
- Szia anya. – köszöntem neki és gyanakvóan felmértem. Fekete farmernadrágot és piros inget viselt. De az az ing félre volt gombolva. Összehúztam a szemem és alaposan felmértem őt. Na ne! – Anya! Neked van valakid?
- Miről beszélsz? – nézett hülyének rögtön és levette a cipőjét.
- Félre van gombolva az inged.
Ezután a mondat után már nem tűnt olyan nyugodtnak, vörös fejjel ellenőrizte az ingje gombjait.
- A fenébe, én meg így voltam egész nap és senki sem szólt.

Kínosan nevetgélve mászkált fel s alá a lakásban, rendesen elszédültem miközben néztem.
- Anya! – ragadtam meg a vállát. – Miért akarsz titkolózni előttem?
- Nem akarok, csak nem tudom készen állsz-e egy újabb pótapa jelöltre.
- Nekem már teljesen mindegy, megszoktam. De ha összetöri a szíved szólok Tominak.
Anya felnevetett és megsimította a karom.
- Tényleg van valaki. De még nem akarom bemutatni neked. Denekem megérted.
- Köszönöm, hogy bevallottad. – mosolyodtam el – Akkor mutatod be nekem, amikor akarod. Amikor mindketten készenálltok rá. Én itt leszek.
Zuhanyzás és fogmosás után vigyorogva másztam be az ágyamba, és próbáltam összeszedni a gondolataimat. Anyának tényleg van valakije. Van egy férfi, aki felkeltette az érdeklődését. Illetve nem csak ennyi történt köztük, de nem vagyok én Kíváncsi Fáncsi, nem akarok többet tudni a dologról. Én már attól boldog vagyok, hogy anyát boldognak és szabadnak látom. Remélem nem éri megint bánat.
Nem akarom elkövetni ugyanazt a hibát, mint tegnap. Fogalmam sem volt hánykor kell felkelnem holnap, de beállítottam egy ébresztőt hétórára, egyet nyolcra és egyet kilencre is. Már túl késő volt ahhoz, hogy felhívjam Ipacsot, így is biztosan ki van merülve, nem akarom még én is zavarni. Úgyhogy inkább ráírtam az amúgy is elérhető Gergőre. Ezzel se jutottam sokkal előrébb, annyit mondott, hogy a koncert délután kettőkor kezdődik, neki délkor, a VIP karszalagos vendégeknek meg egykor kell a helyszínen lenni. Hiába kérdeztem hol van a helyszín, nem válaszolt, csak küldött egy képet, amin ő, Csongi és Gábor félmeztelenül ülnek egy jakuzziban és sört isznak. Fantasztikus.
Még egyszer leellenőriztem, hogy be vannak-e állítva az ébresztők, aztán ittam egy korty vizet a poharamból és lefeküdtem aludni. Hogy mit álmodtam? Nos, elég nagy hülyeség volt. Szerintem nincs is értelme leírni. Benne voltam én, anya, Tomi és az apám is. Mivel még sosem láttam őt, csak egy halvány alakot láttam, aki hasonlított rám. Már nem is emlékszem a cselekményre, csak arra, hogy hajnal kettőkor felriadtam. Rémálom volt nem vitás. Ritkán van rémálmom, nem jelent jót. Nem tudom miért, de úgy érzem, hogy a Sátánok koncertjén valami borzasztó dolog fog történni.

Ez egy igen jó meglátás Bella, köszönjük szépen. De nem téved, jövő héten dráma lesz! 😱❤️
A harmadik évad viszont a végéhez közeledik, elárulom, hogy még 6 rész van hátra. Szóval tavasz elején szerintem végzek bár nem tudom. Az lesz még fura, ha mondjuk a negyedik évad – ami karácsony környékén fog játszódni – csak nyáron érkezik. Na mindegy, még nem tudok semmi konkrétat, majd úgyis szólok, ha lesz valami.