Sztárallűr ✔

3.5 📘🎵

Alaposabban is körülnéztünk az épületben, köszöntünk a pultban álló fiúnak és lánynak, aztán mindketten beugrottunk a mosdóba. Még a mosdó is tökéletes volt, fehér alapon zöld levél mintás tapéta, fehér mosdókagylók, és fehér vécéfülkék.
Kézmosás után a tükör előtt állva megigazítottam a hajam és előszedtem a táskámból az epres Labellot. Kibontottam, kidobtam a papírját és bekentem a szám. Oké, mostantól elfelejtem azt a méregdrága ajakkencét, a Labello sokkal jobb!
Kimentem a mosdóból, és mivel nem láttam Tomit, leültem az egyik bárszékre.
- Szia, adhatok valamit? – nézett rám a pult mögött álló pasas. Nem tudom megsaccolni az életkorát, húsz és harminc év között lehet.
- Szia. Egyelőre még nem köszönöm. – mosolyodtam el. – Egyébként nem tudom szokták-e mondani, de gyönyörű ez a hely, nagyon hangulatos, biztosan visszajövök ide máskor is.
- Eddig még sose mondta senki, nagyon jólesnek a szavaid. Igazából csak két hete nyitottunk ki, úgyhogy nem sok vendég fordult meg itt, pedig hamarosan lejárnak az egy hónapos akciók.
- Szóval tiéd az egész épület?
- A miénk. – lépett mellé a fiatal lány. Kreol bőre, fekete haja van, telt ajkai és hosszú szempillái vannak. Gyönyörű volt, irigy is lettem egy pillanatra.
- Ő itt a feleségem Franciska, közös vállalkozás ez a csocsóterem. És nagyon örülünk, hogy tetszik neked.
- Hát itt vagy. – lépett oda hozzám Tomi, és érdeklődve nézett a pult mögé.
- Úristen, te nem egy énekes vagy? – meredt a barátomra Franciska.
- Dehogynem. Biró Tomi, személyesen. – húzta ki magát vigyorogva.
- Tényleg, basszus. Te meg a barátnője vagy ugye? Láttam a közös Insta képeteket, de először nem ismertelek fel titeket.
- Állj, szóval ti ismertek vagytok? – nézett ránk a pasas, akinek volt egy névtáblája a fehér köténykéjén. Ádámnak hívják.
- Mondhatni.
- Nem akartok esetleg kiposztolni valamit? Hogy reklámozzátok egy kicsit a helyet?
- Ádám! – nézett rá rosszállóan a felesége. Biztosan friss házasok, nagyon fiatalnak tűnnek.
- Most miért?
- Hé, nyugi. Én alapból akartam csinálni valami képet, mert nagyon tetszik a hely. Duplaöröm, hogy ezzel segítek nektek.
- Úristen, köszönjük szépen! – mondta Franciska vidáman.

Tomival elhagytuk a pultot és elindultunk fel a lépcsőn, hogy onnan is felmérjük a terepet. A plafonról egyébként retro lámpák lógtak le, éjszaka biztosan az is nagyon feldobja a helyet. A lépcső is fával volt burkolva, a korlát feketére volt festve. Nem bírom megállni, hogy ne ömlengjek bekezdéseken keresztül erről a helyről, teljesen elvarázsolt. Odafent volt négy csocsóasztal, és két kanapé is. A falon volt egy kisebb plazma TV, és egy újabb ajtó. Azt hittem egy újabb szobába vezet, de kulcsra volt zárva. Oda is csak a tulajdonosok mehetnek be. Hoppá.
- Fizetős. – paskolta meg az egyik csocsó oldalát Tomi. – De számítottam rá, úgyhogy rengeteg aprópénzt hoztam.
- Mennyi egy kör?
- Kétszáz.
- Oké, akkor kezdhetünk is! Csak előbb leveszem a kabátom, mert mindjárt megsülök. – mondtam és lehámoztam magamról a kabátot.
Hétfő délután van, az emberek többsége ilyenkor dolgozik, vagy iskolában van, úgyhogy nem volt valami sok vendég. Voltunk mi Tomival, meg odalent egy szemüveges, szürke svájcisapkát viselő borostás férfi, aki kávét iszogatott. Elég ránézni erre az épületre és a bútorokra, meg lehet állapítani, hogy nem volt olcsó mulattság ez a csocsóterem. Többmillió forintba került, a bevétel mégis rémesen csekély lehet. Ráadásul egy friss házaspár vezeti a helyet, nem hiszem, hogy olyan jól állnának most anyagilag. Muszáj segítenünk nekik. És ha ehhez csak annyit kell tennem, hogy reklámozom egy kicsit a helyet, hát legyen.
- Várj! Előbb csináljunk képeket! – vettem elő a telefonomat és odaadtam Tominak. – Alaposan felmértem a helyet és fejben már el is döntöttem, hogy hol akarok pózolni.
- Oké. – mosolyodott el. 
Amikor belém szeretett azt hitte, hogy egy okos és komoly lány vagyok, de amióta együtt vagyunk, megismerte az igazi, bolondos oldalamat is. És ezt rajta kívül csak anya és Fatime ismeri. Mostantól három nagyon fontos ember van az életemben, ők azok.
- Szóval. Csinálunk itt, a csocsóasztaloknál, a lépcsőnél, az egyik asztalnál úgy, hogy látszódjanak a növények, és akár a pultnál is csinálhatunk majd egyet.
- Ahogy óhajtod Istennőm. – húzott magához a derekamnál fogva.
Lerakta a telefonom a csocsóasztalra és mosolyogva megcsókolt. Imádom ezeket a spontán, romantikus pillanatokat közöttünk, mindig jobb kedvre derít.
Szerencsém van, hogy fekete-fehérben jöttem ma, ez a két szín mindenhez megy, szóval előre láttam, hogy jó fotók lesznek. Én modellt álltam a csocsónál, a lépcsőnél és az egyik asztalnál is, Tomi pedig bőszen készítette a fényépeket.

- A pultnál szabad képet csinálni? – kérdeztem Ádámtól.
- Neked igen. – felelte, mire felnevettem. – Amúgy te is énekes vagy?
- Nem, én írónő vagyok. De nekem is sok követőm van Instagramon, megpróbálom reklámozni egy kicsit a helyet.
- Köszönöm. – mosolyodott el és kijött a pult mögül, hogy ne zavarjon be a fényképen.
- Rólam is csinálsz képet? – kért meg Tomi.
- Persze. – vettem el a telefonját. – Mit szólsz a biliárdasztalhoz?
- Nekem jó. Remélem nem gond, ha felülök rá.
Felpattant a biliárdasztalra, és te jó ég, az a kép! Már most látom, hogy több tízezer lájk lesz rajta.
- Csinálhatunk egyet a kanapéknál is. – jutott eszébe.
Visszamentünk az emeletre és csináltam róla képet miközben a kanapén ül. Egy csocsós képet is csináltam róla, vagy inkább nyolcat. Leültünk a kanapéra, és kiszortíroztuk a legjobb képeket. Ő hármat fog posztolni Instára, én pedig négyet, de csak majd miután elhagytuk az épületet. Nem akarjuk, hogy Tomi lányrajongói tízes csoportokban zúduljanak be a terembe.
- Na! Kezdődjön a csocsó! – dobta be az első kétszázast a gépbe Tomi.
- Előre szólok, hogy nagyon béna vagyok benne.
- Semmi baj, nem vérre megy. – mosolyodott el.
Ő volt a kék bábukkal, én pedig a pirosokkal. Sokszor játszottam már csocsót életem során, de mindig én voltam a kis, ügyetlen lány.
- Gól! – kiáltott fel Tomi boldogan, és felhúzta a kék számlálót. Ő vezetett 7-1-re.
- Ajj, nem megy ez nekem.
- Ne szomorkodj, csak gyakorlás kérdése. – próbált megvigasztalni Tomi. – Megpróbálok finomabban játszani.
- Annak örülnék. Az előbb azt hittem betöröd az üveget a labdával. – mondtam visszafojtott nevetéssel. 

Ma duplarésszel jöttem. 😁