Sztárallűr ✔

2.14 📘🎵

Klára néni hozott nekünk meleg teát, és látva, hogy a kezdeti ellenkezésem ellenére, most mégis egy pár lettünk kuncogva állt tovább. Ipacs a mellettünk lévő szobában volt, és szerintem mindennél jobban meg akarta osztani Tomival azt, hogy szülő. Tehát nem marasztaltam sokáig, meg hát nekem is volt egy kis dolgom. Visszakaptam Sára néni másolatát, és késztetést éreztem az iránt, hogy kezdjek bele az erre épülő könyvembe. De hát A smaragd lány! Azt is írni kéne. Bár most az a szerencse, hogy nem szorít a határidő, mint nyáron. Hogy ellazítsam magam és kikapcsoljam az agyam felléptem Instagramra. Csekkoltam az új követőimet, sorra kaptam a kedveléseket a Vadító szépség-es posztjaimra, és a múlt héten készült fotóra is, amit anya csinált rólam a házunkhoz közeli parkban. Sárga és vörös falevelek közt állok piros szövetkabátban, a világosbarna hajam kiengedve omlik a vállamra én pedig egyszerűen csak belemosolygok a kamerába. Instagramon összesen 59.876 követőm van, ami azért elég nagy szám. Nemsokára 60.000, tervezek valami könyvsorsolást vagy ilyesmit. Mosolyogva olvastam a „De gyönyörű vagy!" „Legszebb írónő" „Okos, kedves és gyönyörű, imádom" kommenteket az olvasóimtól, aztán az engedélykérésekre mentem. Írt két pasas, rögtön törtöltem őket, aztán eszembe jutott, hogy le kéne állítanom a tiltást Tominál. De ekkor megláttam egy nő üzenetét.

„Kedves Annabella!

Cégünkkel utánanéztünk önnek, és hatalmas szimpátiát váltott ki belőlünk. A könyvei, a viselkedése az olvasóival, és a megjelenése is. Ön egy gyönyörű, fiatal leányzó Annabella, ráadásul okos és intelligens is, hisz 20 évesen már 10 kiadott regénye van. Elismerésre méltó.
Még nyáron írtunk önnek egy emailt, de nem válaszolt, szóval nem tudjuk beleegyezik-e az ajánlatunkba, de nagyon remélem, hogy így lesz. Az ajánlat pedig a következő lenne: Szeretettel meghívjuk a decemberben megrendezésre kerülő országos könyvgálára, ahol sok más magyar íróval együtt reklámozná cégünket, mi pedig cserébe szponzorált ruhautalványokat és fotózásokat ajánlunk, ugyanis igazán modell alkatnak tűnik. Ha esélyt lát az együttműködésre, akkor azt kérem igazolja egy visszajelzéssel.

Tisztelettel: Kaffay Mirella, országos könyvklub képviselő."

Tátott szájjal nyomtam meg a telefon ki-bekapcsoló és a hangerőt szabályozó gombját, a screenshot-ot pedig azonnal elküldtem Anitának. Két perc múlva csörgött a telefon.
- Nos Annabella, ez elég komolynak tűnik, utánanéztem a nőnek és a cégnek is. Ha nem gond akkor, inkább én üzenek neki vissza.
- Nem gond, ezért küldtem. Nem mertem írni semmit a beleegyezésed nélkül.
- Nyugi megoldom. Elfogadjuk az ajánlatot, persze csak ha nincs semmi kifogásod.
- Ruhakuponok és fotózások? Ugyan mi bajom lenne velük? – nevettem fel. Akkor ez is el lesz intézve. Decemberben megyek valami könyv gálára.
Inkább félreraktam a telefonomat, és nem foglalkozva A smaragd lánnyal, összeírtam a terveimet az új könyvvel kapcsolatban.
19. századi történet lesz, 100 évvel Sára néni története előtt fog játszódni Londonban. A főszereplő pedig Sarah lesz. Sarah Beaufort. A történetbe nem tudtam belekezdeni, de sok dolgot kijegyzeteltem egy új Word dokumentumba. A cím nyilván írás közben fog kipattanni a fejemből, és fogadok jó nagy hülyeség lesz. Most nem tudok többet foglalkozni ezzel a könyvvel, inkább folytatom A smaragd lány írását.
Nem tudom mennyi idő telt el, de több, mint öt óra. Azalatt nem ettem semmit, csak háromszor ittam és csak egyszer szaladtam ki a mosdóba. Aztán Klára néni rám szólt, hogy vacsora van, pihentessem egy kicsit a szemem.
- Na hány száz oldalt írtál te lány?
- Csak nyolcvanat. – huppantam le a székemre. Miután befaltam két melegszendvicset vacsorára (paradicsommal és paprikával) visszamentem a szobámba és bedőltem az ágyamba. 10 perccel később Tomi feküdt be mellém.
- Meg akarod nézni velem a napfelkeltét?
- Tessék? – ültem fel izgatottan.
- Tudod, ott a teheneknél. Kimennénk hajnalban, és együtt megnézzük, ahogy felkel a nap. Nem romantikus?
- De az. – mosolyodtam el. – Akkor korán le kell feküdni, ahhoz pedig korán el kell aludnom, szóval most megyek zuhanyozni.
- Hé, hé! Egy csókot kérnék szépen.
- Kettőt kapsz. Ehhez mit szólsz? – hajoltam közel hozzá és két puszit nyomtam a szájára. Akkor irány a zuhany!

Mivel október van, hamarabb sötétedik és később kel fel a nap, mint mondjuk nyáron, ezért elég volt 5:45kor felkelni. Klára néni már ébren volt, de még ő is hálóingben mászkált. Tomival úgy számítottuk ki tegnap, hogy olyan negyed nyolc körül kel fel a nap több, mint fél óra mire felérünk a dombra, vagy hova, szóval negyed 7-kor kell majd elindulnunk. De előtte megittam egy kávét, mert nagyon álmosnak éreztem magam.
Az egész testem reszketett a kinti hidegtől, hiába a vastag kabát és Tomi ölelése, én ugyanúgy majd megfagytam. Arra számítottam, hogy senki sem lesz a falu utcáin, de egész sok emberbe ütköztünk bele.
- Jó reggelt. – köszönt nekünk egy néni.
- Csókolom. – köszöntünk vissza és folytattuk a sétálást.
A tehenek dombjára felérve már szürkült az ég, kicsit lassabban jöttünk, mint számoltuk. Megálltunk egy magányos fa törzsénél és vártuk a napfelkeltét. Körülbelül 10 percünk volt még hátra.
- Most elmondod milyen volt a szakítás? – néztem fel Tomira. – Tudom, hogy nem volt könnyű, és hogy sok mindent átéltetek már, nem akartam belerondítani a kapcsolatotokba szóval az a legkevesebb, hogy meghallgatlak.
- Jaj, ugyan. Nem fogok neked panaszkodni az exemről. Meg hát nem is érintett meg különösebben. Szép volt, jó volt, de én már nem gondoltam olyan komolyan.
- Ő viszont igen. Mit reagált?
- Elsírta magát. – emlékezett vissza. – Aztán először saját magát kezdte el hibáztatni, végül én lettem a szemét, de azt nem tudja, hogy miattad szakítottam vele.
- Nem akarom, hogy haragudjon rám. – mondtam félénken.
- Pedig fog, ha megtudja. És nem szabad titkolnunk. Ezúttal nem. - nézett a szemembe mélyen és mosolyogva megcsókolt.
- Akkor szerinted most minden rendben lesz? Noémi már nem kavar be, mi együtt vagyunk...
- Úgy érzem nem lesz nyugtunk még egy darabig, de most Ipacs van rivaldafényben. Mihez fog kezdeni?
- Úgy terveztük, hogy szombatra Klára néni lehívja Anitát és a kisfiút a falunapra. Ami nekem azért nem jó, mert szombaton lesz, és akkor van Fati szülinapja. Vissza kell mennem Pestre, de nem maradhatok ki a buliból se.
- Miért nem hívod meg ide Fatit? A falunapra viszünk tortát meg ilyesmi, biztos örülni fog, hogy egy egész falu ünnepli majd őt a tudta nélkül.
- Amilyen hülye ez az ötlet, olyan jó. – mondtam nevetve és elképzeltem, ahogy Fati totál részegen táncol a falusi emberekkel.
- Nézd! Jön fel a nap! – mutatott a távolba Tomi és mögém állt. Hátulról átölelt állát pedig a vállamra tette.
- Gyönyörű. – ámultam el és a pirosas-rózsaszínes eget néztem.
- Akárcsak te. – suttogta a fülembe, nekem meg az egész testemen végig futott a borzongás.