Sztárallűr ✔

18. 📘🎵

Visszaemlékezés...

"Reggel a telómból üvöltő zenére keltem, ami ébresztő ként akart funkcionálni. Hangos, így mindig felébredek rá. Rita Ora - How to Be Lonely. A reggeli rutin után a szekrényemhez léptem. Alaposan eltűnődtem azon mit vegyek fel, szerintem még sosem álltam szemben ekkora kérdéssel. Elvégre most már az se mindegy mi van rajtam, híres írónő lettem vagy mi. Szerintem nem vagyok híres, az én kis könyvem még nem tart ott ahol. Mégis egyre többen ismernek fel. Mármint nem az utcán, hanem az iskolában. De ahelyett, hogy gratulálnának vagy csak mosolyognának egyet... Gúnyosan végig mérnek, kinevetném és kibeszélnek. De miért? Mit tettem ellenük? Nem TikTokon tátogok meg táncolok. Nem osztom meg az életem minden egyes percét Instagramon. Nem, én írtam egy könyvet. Ez túlságosan különbözik azoktól a dolgoktól amikre egy magamfajta 17 éves lány képes. Szóval a mai outfit. Egy bordó pulcsi, egy fekete szaggatott farmer és a fekete boka csizmám. Plusz a farmer dzsekim. A hajam megfésültem és beletúrtam egyet-kettőt, hogy "menő" hatást keltsen. A sminkről annyit, hogy csak szempillaspirált tettem fel. Anya már rég elindult munkába, egyedül voltam otthon. Bezártam az ajtót - azért egyszer még ellenőriztem, nehogy később fura érzésem támadjon ezzel kapcsolatban - és elindultam a buszmegállóba. Csak álltam ott, még 3 perce volt a busznak arra, hogy megérkezzen. Március van, a hó - ami nem is nagyon volt - már rég elolvadt, a természet pedig egyre csak éledezik. Legalábbis az erdőkben biztos, de itt Budapesten csak annyiból érezhető, hogy beköszöntött a tavasz, hogy a nap egyre többet süt. Na meg persze az emberek öltözéke is fontos. Rólam is lekerült a rózsaszín pufi kabát meg a fehér sál.
- Szia ne haragudj. Láttam rólad egy Insta posztot igaz, hogy van egy könyved? - szegezte nekem a kérdését egy random kislány. Egy fejjel kisebb volt nálam, sötétbarna haja kettőbe volt fonva, zöld szemei pedig csak úgy csillogtak a fekete keretes szemüvege alatt.

- Szia, öhm. Igen írtam egy könyvet, de nem olyan nagy kunszt.
- Nem olyan nagy kunszt?! Ez tudod milyen menő? Végre egy értelmes és gyönyörű lány aki nem TikTokon rázza a seggét, hanem próbál egy kis kultúrát csikarni a fiatalokba.
- Hű. - döbbentem le.
- Bocs, kicsit indulatos voltam. Laura vagyok amúgy. Tökre szeretek olvasni mindenképp meg fogom venni a könyved. De nem tudom mi a címe. Meg hogy téged hogy hívnak. Mondom csak a poszt alapján ismertelek fel.
- Ó, hát izé. Köszönöm. - hebegtem. - Somogyi Annabella vagyok. A könyv címe pedig Az üveg bűbája.
- Elég hülye címe van. - bukott ki belőle.
- Tudom, a címekkel mindig bajom van. - húztam el a szám.
- Ezt hogy érted? Több könyved is van? - kérdezte a lány. Laura.
- Sok ötletem van, de a legtöbb úgyis a kukában végzi. Kiadott könyvem csak egy van. - magyaráztam. - Itt a busz.
- Szuper. Azért egy fotót csinálhatunk? Ha nagy celeb leszel nem lesz időd rám. - kapta elő a telefonját.
- Én nem akarok celeb lenni. - mondtam. A busz egyre csak közeledett, Laura is felém, a telefonja pedig már selfie funkcióra volt állítva. Belemosolyogtan a kamerába, de kicsit erőltetettre sikeredett.
- Köszi, remélem jó a könyv. - mondta Laura és már tovább is állt. Én meg felszálltam a buszra. Felmutattam a bérletem a sofőrnek, biccentett úgyhogy már mentem is tovább. Levágtam magam egy üres kettes ülésre, ám rögtön leült mellém valaki. Urbán Fatime az egyik barátnőm.
- Szia. - öleltem meg mosolyogva. Hosszú, fekete haja kicsit belement a számba, de ettől inkább tekintsünk el.
- Bella! 3 nap alatt kiolvastam a könyved és valami elképesztő. Életemben nem olvastam még ennyit te valami Isten vagy.
- Köszi. Örülök, hogy tetszett. Istenről jut eszembe... - vigyorogtam el. - Mi újság veled és Botival?
- Úristen ne tudd meg. Tök sokat dumálunk Messengeren, jövő héten moziba megyünk és ú! Annyira szeretem.
- Drukkolok. - mosolyodtam el.
- Te jól vagy? - kérdezte kicsit aggódva.
- Persze miért ne lennék jól?
- Ennyire hidegen hagy a dolog vagy még nem tudsz róla?
- Milyen dolog? Mi van? - kérdeztem idegesen.
- Mindegy, nem fontos. - legyintett. Inkább én is hagytam a dolgot, gyors elmeséltem neki ezt a kislányos incidenst. Egyébként ha jobban belegondolok attól, hogy alacsony, még lehet, hogy egy idősek vagyunk.
Mikor leszálltunk a buszról, egy kis séta után beléptünk a gimnáziumunk ajtaján. Csak úgy nyüsgött minden, a diákok kisebb csoportokra oszolva beszélgettek és nevetgéltek. Az über menők az aula végében lévő platformon, a menők az aula közepén, a többi diák pedig a szekrényeknél, a lépcsőnél vagy úgy bárhol máshol. Mi Fatival odamentünk az aula közepén ácsorgó társaság felé. Menőnek számítunk, de igazából pont letojom ezt az iskolai hienarchiát. Hátulról átöleltem egy fekete pulcsis, szőke hajú srácot.

Ő lenne Máté, az én barátom. Khm.
A legtöbben elkezdtek nevetni, fogalmam sem volt miért. Hát. Akkor már mindenki tudott egy dologról csak én nem. Történetesen azért mert én voltam a dolog.
- Bella, ne ölelgess! Nem járunk.
- Micsoda?
- Nem érted mi? - nevetett ki amolyan "kis butus" stílusban. - Szakítottam veled.
- Az oké. - egyeltalán nem oké - De mikor? És én miért nem tudok róla?
- Átállítottam a Facebookot. Nem láttad? Hát ez gáz. Jaaa, hogy már nincs Facebookod, mert te a múltban élsz, ahol az emberek még könyveket írtak. - És kész. A szívem összetört, de ezt még nem érzékeltem. Ugyanis egy kisebb sokkot kaptam. Az már tényleg a bunkóság legfelsőbb foka, hogy Máté még csak annyit se írt nekem, hogy "Szakítok". Elintézte egy Facebook-párkapcsolat-átállítással. Remek, ennyit érek. És az, hogy szóba hozta a könyvemet kicsit érdekesnek bizonyult.- Na mivan? Miért vagy még itt? Menj inkább a könyvtárba.
- Máté te egy faszfej vagy. - mondtam.
- Húúú! - reagálták le a diákok, akik hallották az igencsak hangos és indulatos megnyilvánulásomat.
- Miért is? Nem akarok járni veled, kell a francnak egy könyvmoly, stréber. Majd szólok ha kell az irodalom házid, addig pedig bye.
- Ö... Én ezt még mindig nem érem. Azért szakítottál velem, mert írtam egy könyvet és kiadták?
- Igen. Miért nem leszel inkább influenszer? Ilyen külsővel...
- Ja hogy neked csak a külső számít. - esett le rögtön és szerintem akkor jötten rá igazán. Máté nem is szeretett. Csak azért kellettem neki, mert "jól nézek ki". Szuper.
- Eddig azt hittem nincs személyiséged és ugyanolyan hülye picsa vagy, mint mondjuk Veronika és Kamilla. - mutatott a platformon álldogáló két szőke lány felé. - De okos vagy. Nem elég, hogy olvasol még írsz is. Undorító. Na tűnés.
- Én barom. - röhögtem fel hitetlenkedve. Próbáltam visszanyelni a könnyeimet, ám a lány mosdóban ömleni kezdtek. Hátamat a falnak döntve, gugolásban voltam, arcon pedig a tenyerembe temettem és sírtam. Akkor még azt hittem, hogy Máté miatt, de nem. Ennél sokkal több dolog tört össze bennem. Írtam egy könyvet, egy kibaszott könyvet! Erre a fiúm szakít velem, és hirtelen nevetség tárgya leszek. Bár sose írtam volna meg azt a retkes szart! Miért jöttél létre Az üveg bűbája?"

Visszaemlékezés vége...

Na kinek hogy tetszett a visszaemlékezés? 😏😂❤️
Ha tetszik a sztori kérlek támogass egy vote-al. Köszönöm.
Sietek a folytatással ígérem, és sajnálom, hogy erre sokat kellett várni. Millió puszii.