Sztárallűr ✔

4.15 📘🎵

- Szia Bellaaa - huppant le mellém a kanapéra és miközben átkarolta a vállam megcsapott a belőle áradó alkoholszag.
- Szia - próbáltam meg lekaparni magamról a karját. Nem igazán sikerült.
- Még sosem mondtam, mert Tomival vagy, de... Olyan kibaszott jól nézel ki.
- Ööö - grimaszoltam és most már minden erőmmel azon voltam, hogy elmeneküljek onnan. Mielőtt még bármi történne.
- Ha tudnád... Leszívesebben meg...
- Elég lesz - szerintem említettem már egy párszor milyen piszokgyenge vagyok, de most mindent beleadtam abba a mozdulatba, amikor hátrahajlítottam Zsombor ujjait. Te jó ég, ez hihetetlen! Elhiszem, hogy be van rúgva, de nekem ez akkor is sok! Nagyon kellemetlenül éreztem magam és amilyen gyorsan csak tudtam felszaladtam az emeletre. Bekopogtam a fürdő ajtaján, és mivel nem kaptam választ benyitottam. Nem kellett volna.
Noémi a hideg kövön ült és rátámaszkodott a vécécsészére. Láttam egy hányástócsát a földön és hallottam is, ahogy Mia, a nagy Mia kiadja azt a sok-sok piát, amit az este alatt eddig vedelt.
- Jézusom - suttogtam és rögtön leguggoltam hozzá. Nem érdekelt mennyire utál, hogy én mennyire tartok tőle, hogy mennyire nem vagyunk jóban, én leguggoltam hozzá és megfogtam a haját. Nem tudta ki vagyok, ezért felemelkedett a csészétől és kissé oldalra fordította a fejét.
- Teee...
- Nyugi, fogom a hajad, utána megmossuk az arcod és...
- Te mindent elvettél tőlem! - fel se tudtam fogni a helyzetet, Noémi hirtelen megpördült és azzal a lendülettel ellökött engem. Tágra nyílt szemekkel néztem a torz lányt miközben szétfeküdtem a - hányásos - fürdőkövön. - Tomit! A rajongókat! A hírnevet! A csapatot! A csapatomat! - komolyan megijesztett ez az egész, láttam rajta a mérhetetlenül nagy dühöt, de ugyanakkor szomorú is volt. Legördült egy könnycsepp az arcán. - Befogadtalak, kedves voltam veled érted? Te meg elloptad a barátomat! Te kurva!
Rettenetesen féltem, készenálltam arra, hogy itt, ebben a fürdőszobában fogok meghalni, Noémi készenállt arra, hogy megtámad... De szerencsémre megjelent az ajtóban Tomi.
- Hagyd őt békén! - szólt rá és hátulról magához húzta őt. Kénytelen volt leszorítani és kivonszolni a folyosóra. - Belle! Belle, jól vagy?
- Azt hiszem - léptem ki én is a folyosóra motyogva.

Az ajkamba harapva néztem a párosukra. Tényleg az én hibám minden. Tökéletes életük volt, ők voltak a híres magyar-celebpár, a két sztárénekes, akik egymásnak írták a dalokat, akiket először a szerelem, később pedig egy szerződés kötött össze. Egy évvel ezelőtt valószínűleg azért voltak egymáshoz ilyen közel, mert összeölelkezve várták, hogy éjfélt üssön az óra és megcsókolhassák egymást. Most mégis azért állnak így, mert Noémi ki tudja mit akart csinálni velem, Tomi pedig megvédett az eszement exétől.
Hirtelen Fatime trappolt fel a lépcsőn, kezében egy vodkásüveggel.
- Húú, nagyon kell pisilnem - vihorászott magának, aztán észrevett minket és kidülledt a szeme. - Mi a f...
- ENGEDJ EL!!! - sipította Noémi, de ennek hatására Tomi csak még erősebben leszorította őt.
- Mi történt? - kérdezte Fati, aki szerintem egy pillantás alatt kijózanodott.
- Nem tudom... - néztem rá kétségbeesetten. - Szerintem meg akart tépni, de az sem tartom kizártnak, hogy nekilökte volna a fejem a csapnak, hogy meghaljak.
- Aztakurva. Tomi! Miért nem ütöd ki? Addig is csendben lenne.
- AAAAA!!! - kelt ki magából Mia és harapgálni kezdte a barátomat. Fájt neki, de tűrte, nem engedte el.
- Nem fogom megütni. Nem ütök lányokat - mondta miközben Mia még mindig ott rángatózott a karjaiban.
- De én igen - vágta rá Fati és mindenkit meglepve végig terült a földön Noémivel. Nem ütötte meg, csak egy kicsit megtépte a haját és lent tartotta a földön. Elképedve néztem a jelenetet, nem tudtam eldönteni, hogy Fatime tényleg ilyen erőszakos, vagy csak túl sokat ivott. Tomival elképedve néztük a jelenetet, már épp közbe akartunk avatkozni, amikor megjelent idefent Anita is.
- Itt mégis mi a franc folyik?! Azt hittem az uramat kell majd fegyelmeznem. Fatime! Szállj le... Ki az? Egy hajléktalan?
- Noémi - mondtam miközben lerángattam a legjobb barátnőmet a megtépett énekesnőről.
Őszintén megvallva innen kiesett néhány dolog, például, hogy Anita hová zárta el Noémit, vagy hogy hogy kerültünk Fatival a kádba, miután mindketten letudtuk a mosdótémát. Lelkiztünk egy kicsit részegen, aztán rá kellett döbbennünk, hogy már rég elmúlt tizenegy óra. Lementünk a földszintre - az még megvan, hogy Fati megbotlott és zuhant három lépcsőfokot - és megölelgettük Gábort, aki szerencsére tök chill-es volt. Nem úgy, mint a másik két Sátán.
- Kinek a hányása van a konyhakövön?! - ordította Ipacs, mire Gergő behúzott nyakkal kezdett el hátrálni a kanapé felé.
És ekkor kezdődött el az ereszd el a hajam. A hangszóróból maximális hangerőn megszólalt a People Of The Lie a Kreator-tól, Csongi lég-gitározni kezdett, közben vadul bólogatott a fejével, Gábor szolidan nekiment a falnak, Gergő pedig miközben úgy ordított, mint egy sakál nekifutásból ráugrott a nappaliban lévő dohányzóasztalra, ami... Ami összetört alatta.
- Aztapicsa - röhögött fel Laura. - Húúhúúú!
- Nem! Nem! Istenbarma! - kelt ki magából Ipacs, akinek megdagadtak az erek a homlokánál. - Ez nem a mi házunk! Nem a mi asztalunk! Most fizethetjük ki!