Sztárallűr ✔

23. 📘🎵

Ipacs már a kasszánál állt, és mikor meglátott minket összehúzta a szemöldökét. Nyilván az összekulcsolt ujjak miatt, hupsz. Rögtön elengedtem Tomi kezét és odamentem a menedzserhez.
- Bocsánatot kérek. Túlreagáltam.
- Semmi baj kiscsaj, igazad van. Hülye vagyok. De majd megoldjuk valahogy. - mondta és, hogy megmutassa elfogadta a bocsánatkérésemet, fél karral átölelt. Nagyon sok mindent vettünk, a végső árat had ne mondjam ki. Ijjúj! Nem engedtem, hogy nejlon szatyrokba pakoljunk (hatalmas környezet szennyezés volna), inkább vettünk giga nagy, újrahasznosítható szatyrokat. Bepakoltuk őket a kocsi két leghátsó ülésére, mi is beültünk és tovább mentünk. Hogy hova? A Keleti pályaudvarra, ugyanis Fatime barátnőm ott vár arra, hogy felvegyük. Már írtam neki több üzenetet is az út alkalmával. Szegény tényleg össze volt törve a Botis megcsalás miatt, csak reménykedni tudtam abban, hogy fel tudom vidítani. Mert az, amit három éve tett értem, hogy ő akkor is ott maradt velem amikor mindenki más ellökött magától... Ezt nem tudom neki elégszer meghálálni, és tartok tőle, hogy csak úgy lennénk "kvittek" ha feláldoznám magam helyette. Ilyeneket inkább ne is mondjunk. Mondjuk ha jobban belegondolok, adott egy fantasztikus ötletet a könyvemben. Aminek a címe ugye az lesz, hogy Vadító szépség.

Rögtön kiszúrtuk a barátnőmet, rózsaszín haspólóban és farmer rövidnadrágban (vagy éppen picsagatyában) volt. Fekete haja kivételes alkalommal nem volt felfogva, hanem ki volt engedve. Napszemüvege mögül fürkészte a tömeget, hátha megtalál engem. Kipattantam a kocsiból, és oldalról belerohantam a legjobb barátnőmbe. Majdnem felborultunk az aszfalton, ami azért elég vicces lett volna. De az emberek így is megbámultak minket amolyan "ezek hülyék" stílusban.
- Úristen Bella, a szívbajt hozod rám. - nevetett fel Fatime és szorosan magához húzott egy ölelésre.
- Jól nézel ki. - dicsértem meg.
- Köszi, te is. Na és mondd csak hol van Mia?
- Ő ott maradt a faházba. Csak Biró Tomi van itt meg a menedzserük.
- Komolyan itt van a Tomi? - sikoltott fel. - Tudom, hogy te utálod a zenéjét, meg úgy az egész lényét, de én a rajongója vagyok. Ugye nem baj?
- Dehogy. Az én véleményen is kezd változni - ködösítettem a "beleszerettem Tomiba" történetet. - Gyere, az a piros terepjáró a miénk.
Odamentünk a kocsihoz, és kinyitottuk az egyik hátsó ajtót.
- Sziasztok. Urbán Fatime vagyok, Bella legjobb és egyetlen barátnője.
- Kösz, hogy antiszociálisnak állítasz be. - sziszegtem. Ez olyan kínos.
- Ha egyszer az vagy. - vihogott fel és az anyósülésen ülő Tomira mosolygott. - Sziaa. Imádlak.
- Kösz, én azt hittem utálsz. - röhögött fel. - Belle, mit hazudgálsz?
- Belle? - ámult el Fati.
- Majd elmesélem, de előbb betuszkolom a bőröndödet hátra. - mondtam és kivettem a kezéből a jaguár-mintás gurulós bőröndöt.
- Hagyd kiscsaj. Úgyse fog sikerülni. - röhögött fel Ipacs és kiszállt a kocsiból. Tudtam, hogy mögöttem áll, és csak arra vár, hogy ismét megmutassa hogyan kell berakni egy bőröndöt a kocsiba. Hah! Azt hiszi, hogy egy gyenge, szerencsétlen lány vagyok? Márpedig az vagyok. De nem! Ezúttal nekem is sikerülni fog.
- Bella engedd el... - próbált meg közbe szólni Ipacs, de már késő volt. A bőrönd bekerült a hátsó ülések mögé, én pedig egy elégedett vigyorral a fejemen becsaptam az ajtót. Kár, hogy a menedzser ujja is ott volt. Hoppá.

- Ááá!!!
- Jézusom, bocsánat. - estem kétségbe rögtön és vissza kinyitottam az ajtót.
- De béna vagy. - nézett rám lesajnálóan Fatime. Köszi, én is szeretlek. - Jól van uram?
- Ipacs Jenő vagyok és neeeeem.
- Mit csináltatok már? - szállt ki az autóból Tomi is.
- Bezártam a hátsó ajtót és véletlenül odazártam Ipacs ujját. - hadartam el.
- Mutasd. - húzta magához a menedzser kezét.
- Ne már, aú! Ez fáj. - nyivákolt a (32 éves) menedzser. Akár egy lány.
- Hátha csak megzúzódott és nem tört el.
- Igazán bíztató vagy Tomi. - grimaszolt egyet Ipacs. - Vigyél be a kórházba!
- Mi az hogy én? Tiéd a kocsi, tiéd a kulcs, tiéd a jogsi.
- De én nem tudok vezetni!
- Bocsánat, minden az én hibám. - mondtam. De tényleg, most komolyan. Ez hogy történt?
- Nincs baj, ez csupán egy baleset volt, előfordul. Viszont egyre csak dagad és lilul. Én így nem tudok vezetni.
- Ó, én tanulom a KRESZ-t és a vezetést. - jelentkezett Fati.
- Nem akarok meghalni, köszi. - utasítottam el azonnal. Az kéne még, hogy ő furikázzon el minket egy kórházig, aztán ne adj Isten Borsodig is. - Tomi te tudsz vezetni?
- Tudok, de nincs nálam a jogsim.
- Az mindegy, csaknem kapnak el. - legyintettem. Ipacs és Tomi tehát helyet cseréltek, mi Fatival pedig beültünk hátra. Akkor hajrá!
Tomi egész jól vezetett, csak kétszer dudáltak rá. Egyszer meg átment a piroson, te jó ég! De végül megérkeztünk a legközelebbi kórházhoz. Bejelentettük Ipacs Jenőt zúzódott vagy törött mutatóujj gyanúval. Várnunk kellet fél órát, mire egyeltalán tájékoztattak minket arról, hogy merre van a röntgen.

Szuper. Ott várhattunk még háromnegyed órát mire Ipacs sorra került. Ott ültem a váróban, Tomi és Fati között. Mindketten a telefonjukat nyomkodták. Ha jól láttam akkor Tomi Instázott, a barátnőm pedug a Spotify-on keresgélt depis zenéket, AirPods-al a fülében.
A váróteremben egyébként síri csönd volt, épp ezért okozott mindenkinek szívinfarktust az, amikor valahonnan megszólalt a Broadway a The Goo Goo Dolls-tól.
A csengőhang ismerős volt. Ipacs telefonja csörgött így, amikor elakadtunk az esőben és Noémi felhívta. Tehát ez a zene Ipacs telefonjából jön, és ha minden igaz akkor Noémi hívja. Mondjuk lehet, hogy a menedzser mindenkinél ezt a zenét állítja be csörgőhangnak. Tominál volt az említett tárgy és fogadta is a hívást.
- Szia, én vagyok az, Tomi. Egy kórházban. Jól vagyok, köszi. Ipacs. Bella eltörte az ujját. Ja, szerintem is, de vicces volt. Nem tudom, én vezettem. Igen, mindenki jól van. Noémi!!! - nevette el a végét. Hiába tagadnám zavart, hogy ilyen önfeledten beszélgettek egymással. Ja, és Tomi Bellának hívott nem pedig Belle-nek. Amennyire idegesítő volt eleinte, most már annyira hiányzik. - Nem tudom, egy darabig még biztos. És szerintem vissza is én fogok vezetni. Hogy mi? Ne bassz. - nevetett fel ismét. - Van egy rakat kaja a kocsiban, bírjátok ki. Jó, mindegy nem az én bajom. Ti éhen fogtok meghalni, mi meg autóbalesetben miattam. - csacsogott tovább Tomi. Pár perc múlva lerakta a telefont. Kijelentette, hogy ő szomjas, úgyhogy keres valahol egy italautómatát vagy egy mosdót. Mi meg itt maradtunk Fatival. Tök jól elvoltam, a telefonom jegyzeteibe írkáltam, amikor Fati megragadta a vállam. Felnéztem rá és megállapítottam, hogy rohadt sápadt.
- Jól vagy? Tökre sápadt vagy.
- Bella. Ne. Fordulj. Meg.
Ennyit erről. Ha azt mondd valakinek, hogy ne forduljon meg, ő csakazért is meg fog fordulni. Ez belém van kódolva. Istenem, miért? Lehetne ez a nap még ennél is eseménydúsabb és hihetetlenebb? A váróterembe nem más lépett be, mint... MÁTÉ. Igen, az a Máté. Az exem Máté. Te jóságos ég.

Hűha. Most gonosz leszek és hétvégéig nem hozok részt. Csak hogy fokozzam az izgalmat. 
Mit szólnátok ha azt mondanám, hogy én amúgy már 10 résszel előrébb járok és tegnap végérvényesen is befejeztem a sztorit? Na? Ha? 😏❤️❤️ Csak úgy elméletben...