Sztárallűr ✔

3.14 📘🎵

Reggel fél tízkor arra keltem, hogy valaki simogatja az arcomat. Tomi volt az, annyira álmos voltam, hogy fel se fogtam miért van itt. Így tehát elfordultam tőle és visszacsuktam a szemeimet.
- Bella kelj fel! Fél óra múlva már a fotózáson kéne lenned.
Rögtön kipattant a szemem, legurultam az ágyról és kétségbeesve szaladgálni kezdtem a házban. Anya főzött kávét, csak meg kell melegítenem. El kell mennem pisilni, meg kell mosnom az arcom és a fogam, lehet, hogy enni is kéne valamit, de szerintem időm se lesz rá. Te jó ég.
Tegnap elaludtam a zenére és mindent elfelejtettem a mai nappal kapcsolatban. Elfelejtettem ruhát kikészíteni, ébresztőt állítani és összepakolni a kis táskámba.
- Tomi segíts. - néztem rá kétségbeesetten és beleittam a felmelegített kávémba. Nos, ezt sem gondoltam végig, leforráztam a nyelvem és kiköptem a kávét.
- Hé, nyugi. - tette a vállamra a kezét Tomi. Látta rajtam, hogy most nagyon kivagyok, valóban a sírógörcs szélén álltam. - Menjünk szépen sorban. Írj a fotósnak, hogy késni fogsz, pakolj össze, öltözz fel, én pedig készítek neked valami kaját. Minden rendben lesz oké?
- Köszönöm. Nagyon szeretlek. - mondtam elérzékenyülve és miután megöleltem őt visszaszaladtam a szobámba a telefonomért. 

"Jó reggelt!
Sajnálattal közlöm, hogy a közlekedés és a forgalom miatt valószínűleg késni fogok a fotózásról. Még nem tudom mennyit, megpróbálok a lehető leghamarabb odajutni.
Somogyi Annabella"

Írtam meg gyorsan a fotós csajnak az emailt, és máris azon kattogott az agyam, hogy mit vegyek fel és mit rakjak a táskámba.
Jó sok pénzt el kellett tennem, ugyanis a piros báli ruhám nem egy olcsó darab. A fotózáson nem adnak pénzt csak néhány ingyen ruhát, meg persze a lehetőséget, hogy elmehetek a szombati könyvgálára. Már nagyon izgatott vagyok, fogalmam sincs milyen lesz. Az a nagy szerencsém, hogy Anita végig velem lesz.
Végül azt a farmert vettem fel, amit kedden is, egy halványrózsaszín hosszúujjú felsőt vettem fel hozzá, de elég vékony volt, úgyhogy a kabát alá még felvettem egy szürke pulcsit is. De még ez előtt gyorsan megettem a szendvicset, amit Tomi csinált nekem és megittam a kávém, ami idő közben kihűlt. Fél perc alatt megmostam a fogam, és fújtam magamra egy kis parfümöt. Mindenféle smink nélkül léptem ki a házból, nem kell vele bajlódnom, ugyanis a fotózás előtt egy profi sminkes fog velem foglalkozni.
- Minden megvan? – kérdezte Tomi.
- Szerintem igen. – mondtam és bezártam a bejárati ajtót.
Beszálltunk a liftbe és elindultunk lefelé. Hiába toporzékoltam a lábammal, sajnos a lift nem ment gyorsabban. Háromnegyed tíz volt, amikor beültünk Tomi autójába, tudtam, hogy képtelenség negyedóra alatt eljutni a fotószalonba. Idő közben a csaj írt egy válaszemailt.

„Jó reggelt!
Semmi gond, előfordul az ilyen. Még szerencsés is a helyzet, az ön előtt lévő hölgy ruhája elszakadt és időt vett igénybe a javítása, így mi is csúsztunk egy kicsit. Legyen inkább az új időpont fél tizenegy. Mit szól?
Veres Diána"

„Nekem tökéletesen megfelel, köszönöm."

- A fotósok is csúszásban vannak, elég fél tizenegyre odaérni.
- Jó, de hova is? – kérdezte Tomi. Hoppá. Nem túl szerencsés, ha a sofőr nem tudja az utat. Azonnal elmondtam neki a címet, de nem volt biztos a dolgában, úgyhogy a biztonság kedvéért megnyitottuk a Google térképet.
- Forduljon balra. – mondta monoton hangon a nő a GPS-ből.
- De balra a szembe sáv van. Ez hülye?! – dühöngött Tomi.
- Szerintem menj egyenesen és annál a táblánál kanyarodj le balra. Onnan tudunk kerülni egyet.
- Jó meglátás, köszi. – biccentett. – Tényleg, ezt eddig még sosem kérdeztem. Neked nincs jogosítványod?
- Nincs. – húztam el a szám. – Fati állandóan ezzel nyaggat. Ő az egyetem mellett nekiállt KRESZ-t tanulni, én meg tengetem a minden napjaimat és még csak nem is gondolok a vezetésre.
- De miért nem?
- Nem nekem való. Ön és közveszélyes lennék sofőrként.
- Ne mondj ilyet. – rázta meg a fejét Tomi nevetve.
- Komolyan mondom. De nem érdekel Fatime, felőlem aztán szerezze meg a saját jogosítványát, de engem hagyjon békén.
- És ő milyen sofőr? – érdeklődött Tomi, miközben az előző tanácsomat megfogadva befordult balra.
- Borzalmas. – mondtam ki az őszinte véleményem. – Nyáron már gyakorolt, ősszel kezdte el a tanfolyamot, de most a vizsgái és a csúszós út miatt felfüggesztette a dolgot. Februárban folytatja, és tervei szerint tavasszal meglesz a jogsija.
- És te biztos nem akarsz?
- Biztos.
- Rendben. Tiszteletben tartom a döntésed és a véleményed.
- Köszönöm szépen. – hatódtam meg.
- Forduljon jobbra. – mondta a GPS.
- De ott házak vannak. Az eszem megáll! – óbégatott Tomi.
Végül sikeresen megérkeztünk a kijelölt helyszínre, az utcában éppen betonoztak, úgyhogy csak messzebb sikerült parkolóhelyet találnunk. 10:35-kor toppantunk be a fotószalonba, rögtön szembejött velünk egy lány. Vagyis inkább nő. Sötétszőke, hosszú és göndör haja volt, és gyönyörű, tengerkék szeme. Nagyon ismerős volt nekem, csak azt nem tudtam honnan.
- Szisztok. Ti vagytok a híres énekes-írónő páros ugye?
- Így is lehet minket hívni. – mosolyodott el Tomi és a derekamra helyezte a kezét.

- Somogyi Annabella vagy ugye? Olvastam egy könyvedet, eszméletlenül írsz. Követlek Instagramon, de biztos nem vettél észre.
- Hogy hívnak? – kérdeztem. Bármilyen erősen is próbálkoztam, nem tudtam rájönni ki is ő.
- Özbas Polla vagyok.
Bummm. Hétfőn böngésztem az Instagram oldalát, ezek szerint nem jelöltem vissza, csak akartam. Az ő nővérével beszéltem a zenei stúdió liftjében.
- Tudom ki vagy. Találkoztam a...
- A nővéremmel? Tudom, megkaptam az aláírásodat.
- Nahát. Élőben még szebb vagy, mint a képeken. – csodálkoztam el és intettem Tominak, hogy menjen beljebb én is megyek mindjárt utána. – Ne haragudj, de hirtelen nem tudtam, hogy honnan vagy nekem ismerős.
- Semmi baj, te is másabb vagy egy kicsit smink nélkül, élőben.
Aú. Nagyon remélem, hogy ezt a mondatot nem rossz szándék vezényelte, és csak véletlenül csúszott ki neki.
- Nagyon örülök, hogy találkoztunk, viszont most mennem kell, én vagyok a következő modell.
- Tudok róla, sok sikert neked. – mosolyodott el. Azta, még a mosolya is gyönyörű.
A fotószalon egyébként egy kicsit nyugodtabb, kertvárosi épületben van, homokszínű falak, és régi stílusú ablakok jellemzik. Az épület belülről is gyönyörű, mikor múltkor itt jártam azt se tudtam merre nézzek.
- Látom vendéget is hoztál. – jelent meg mellettem hirtelen Diána, a fotós csaj.
- Igen, remélem nem gond. Nem fog zavarni.
- Dehogy gond, sőt, még örülök is neki. Ősszel figyeltem fel rád – nézett Tomira – A rap számaid nem fogtak meg, de az Istennő az egyik kedvenc magyar számom lett.
- Látod mekkora csodát tettél? – nézett le rám Tomi. – Te múzsa.
- Rólad szól a dal? – csodálkozott el a fotós lány.
- Igen. – pirultam el.
- Nahát. – mosolyodott el – Csilla! Gyere gyorsan! Kezd el Annabella sminkjét.
- Máris! Már itt is vagyok. – jelent meg egy másik fiatal (húszas/harmincas éveiben járó) nő.
Leültetett egy székbe egy nagy tükör elé. Borzasztóan festettem, látszott rajtam, hogy negyedóra alatt intéztem el egy olyan reggeli rutint, ami általában legalább egy vagy fél óra szokott lenni. Megpörgette a széket, arra utasított, hogy csukjam be a szemem, és máris belekezdett a sminkembe. Nem tudom miket kent rám, de a végeredmény elképesztő volt.