" Zavarodott volt és úgy érezte, nem cselekedett jól: rossz megérzések keltek benne, Kitsu pedig valahogy nem a régi volt már - ahogy a többiek sem. Valami megváltozott bennük. Erősen és gyökeresen.
De most itt volt a lehetőség - az a kapaszkodó, a...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
18+ (mint már azt megszokhattátok)
– KÉRLEK SZÉPEN, MENJÜNK KI INNEN. – Rindou ismételten leguggolt a wc-n ülő párja elé, térdeire könyökölt; időközben leült már a pára is, a nappaliból pedig friss, langyos levegő áramlott be. Kitsu megrázta a fejét megint. – Összevérzek mindent... – Majd teszek törölközőt az ágyra – sóhajtotta a férfi és azzal a lendülettel felállt Kitsu elől; megfordult, és az ablak alatt álló szárítóról levette az egyik frissen mosott törölközőt. Ahogyan megfordult, kidolgozott, aprólékos izomzatán játszottak az ablakon beömlő silány sárgás fények, megvilágították fél testét beborító tetoválását, vidáman játszottak tovább gerincének völgyében. – Hm? – Rin leguggolt Kitsu elé megint és szemébe nézett. Kócos volt a haja, puha ajkai meghitt mosolyra görbültek. Egyik kezét a nő meztelen combjára vezette, Kitsut pedig kirázta a hideg érintése nyomán. Forró volt a tenyere... forró és csábító. Most más volt Rindou. Nem volt durva. Nem volt követelőző. Talán sejtette, hogy Kitsu hogyan érez most... talán sejtette, hogy mennyire fájhat a hasa, talán ezért volt olyan illedelmes, ami teljesen karakteridegennek hatott tőle. Legalábbis, Kitsu így érezte ebben a pillanatban. – Na, gyere – suttogta lágyan Rindou. – Fáj a hasam... – Ó jaj – mondta játékosan a férfi, majd Kitsu karjára simított. – Ran nemsokára hozza a gyógyszert, gyere... addig melegen tartalak és masszírozom a hasadat, jó? Kitsu megrázta a fejét. – Ne... – Mi a baj? – Undorító... – motyogta Kitsu, elnézett az őt biztatva simogató Rinről. – Gusztustalan az, hogy... – Dehogy – vágott szavába Rindou, elmosolyodott megint. – Dehogy az, ne mondd már – lentebb hajolt, hogy újra felvegye a szemkontaktust Kitsuval. – Ez csak vér, annak a jele, hogy rendben van a szervezeted. Nem gáz, nem kínos, ha összevérzel valamit. Ez... ez ilyenkor ilyen. Na... gyere, átviszlek a szobába. És Kitsu nem tudott mit tenni; a görcsei elviselhetetlenek voltak, régen érzett már ilyet, nagyon, de nagyon régen... Utoljára talán négy, vagy öt éve... akkor, amikor az iskolában megjött neki és Draken... – RIN! A férfi egy mozdulattal felkapta karjaiba a wc-n ülő nőt, majd térddel kintebb lökve a fürdőajtót, balra fordult és a hálószobájukba vitte őt; a töröklköző az ágyra terült, nem sokkal későb pedig Kitsu is helyet foglalt ott. – Hé... – nyögte fel erőtlenül, amikor Rindou ismét elé guggolt és egy nedves tincset eltűrt arcából. A félhomályos szoba hidege azonnal megcsapta, mellbimbói fájdalmasan keményedtek meg a hidegtől és azonnal összehúzta magát. – Na – suttogta Rindou, majd a klímát fentebb állította. – Így melegebb lesz... Elhúzta az erkély és a panorámaablak elől a sötétítőket, friss reggeli napsugár áramlott a szobába; Kitsu hunyorogni kényszerült, amíg hozzá nem szokott agya az erős fényhez, közben pedig érzékelte azt is, hogy Rindou mellette foglal helyet. A férfi átkarolta őt, forró bőre Kitsu didergő testének simult és libabőrt csalt rá. – Hideg vagy... – motyogta Kitsu nedves hajába Rin. – Felmelegítelek, jó? És eleget is tett ennek az ígéretének. Kitsut finoman maga felé fordította, egymással szembe kerültek az ágyon, lábaik keresztezték egymást; Rin közelebb csúszott hozzá, átölelte teljesen és hátát cirógatni kezdte. – Na...?
