" Zavarodott volt és úgy érezte, nem cselekedett jól: rossz megérzések keltek benne, Kitsu pedig valahogy nem a régi volt már - ahogy a többiek sem. Valami megváltozott bennük. Erősen és gyökeresen.
De most itt volt a lehetőség - az a kapaszkodó, a...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
VALAMI FURCSA MOTOZÁS ODALENT... Kitsu megriadt édes álmaiból, aztán átfordult a másik oldalára és rájött, hogy szomjas. Így hát kikelt az ágyából, majd a folyosón elosonva a fürdőig ment. Nem kapcsolt villanyt és a lehető legkevesebb zajt akarta okozni. Nem akarta felkelteni a két férfit, a fürdőbe lépve vakon tapogatózott a kapcsoló után, ami a tükörlámpákat irányította. Párás volt a levegő, a metlaki pedig még igen is vizes; Ran vagy Rindou nemrégiben fürödhetett és hanyag módon nem törölt fel maga után. Ez mondjuk Rindoura sokkal jellemzőbb volt – Ran, ahogyan Kitsu az elmúlt időkben jobban kapott lehetőséget a megfigyelésére, egy igen rendmániás egyéniség volt, s az öccséhez képest sokkal nyugodtabb jellemű is. Kitsu megnyitotta a csapot, mivel pedig már gondolatai azonnal a két férfi körül kezdtek forogni, igenis felélénkült. Valahogy mindig ilyen hatással volt rá ez a kettő... Kitsu a saját tükörképét nézte a mosdó fölötti szekrény ajtajában és elgondolkodott azon, hogy mennyire másképpen is látja most magát. Egy pillanatra megfordult a fejében, hogy mit is gondolna róla az a részeges tini, aki ugyanígy támaszkodott meg a mosdókagyló fölött egy hosszan átmulatott éjjel és egy kényelmetlen utazás után... akkor is, mint most is, két férfival álmodott és mindegyik hasonló érzést keltett benne.
Időleges lenne talán csak egy érzés? Csak addig érzi úgy az ember, ahogy, amíg valamit nyújt számára az a fél? A poharat a víz alá tartotta. Vagy éppenséggel egy érzés örökre ott marad a lelke mélyén valakivel szemben és újra meg újra felerősödik, ha az illető a közelébe kerül? Elvégre Draken ölelése is ugyanolyan volt neki Emma sírja előtt a hideg földön, mint a forró ágyban...
Mi van vele? – Belegrimaszolt a tükörbe. Miért gondol egyszerre Emma hideg sírjára és a puha ágyra, meg Draken érintésére? A pohár csattanva landolt a földön.
Megőrülne lassan? – Kitsu az arcát nézte még mindig. Sokkal csontosabb volt, mint korábban. Ha belegondolt, a legtöbb ruhája bő volt rá. Kivéve azok, amik sztreccsesek voltak. A gyomra megkordult, aztán felegyenesedett és leoltotta a villanyt; a hirtelen sötétség miatt elvesztette az irányt, így kezével tapintotta ki az ajtófélfát, majd a folyosón elindult visszafelé a szobájába, amikor is... újabb csörrenést hallott lent. Mintha valami elborult volna. Megállt egy pillanatra, hogy füleljen. Sétát vélt a konyhából felhallani, de nem zavartatta magát nagyon. Tudta, hogy Ran sokszor felkel éjszakánként, mert a bioritmusa annyira fel van borulva, hogy ritkán tud csak normálisan aludni este... még ha ezt az apró információt Rindou nem is osztotta volna meg vele korábban, akkor is könnyen rájött volna. A báty most is lent keresett magának valamit... Ásítás szakadt fel Kitsu tüdejéből, s amikor elhaladt a testvérek szobája előtt, elkapta a kíváncsiság... csak egy gondolat... az ajtó nyitva volt, ő pedig benézett rajta. Kár volt. A két férfi nyugodtan aludta bent békés álmait...
