" Zavarodott volt és úgy érezte, nem cselekedett jól: rossz megérzések keltek benne, Kitsu pedig valahogy nem a régi volt már - ahogy a többiek sem. Valami megváltozott bennük. Erősen és gyökeresen.
De most itt volt a lehetőség - az a kapaszkodó, a...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
2009. május 8.
Meidzsi-szentély, Tokió, Japán
MELEG VOLT; a magas fák friss zöld levelei között elszáguldott a nyár hírét hozó szellő; csend honolt a szentélynél – nem rezzent még csupán a kútnak a vize sem. Baji Keisuke szíve egyre nehezebb és nehezebb lett, ahogyan felpillantott a shinto-kapura, a lépcsőkön felsétálva. Ahogy elhaladt alatta, felnézett nyurga, oldalra kunkorodó áthidalójára és hunyorogni kényszerült a rajta átbukó napfény miatt. Ismét előre pillantott, a lépcsőkre: torka elszorult. Hányszor állt ott Mikey... Hányszor zengett győzedelmi szó... hányszor hallatszott csatakiáltás. Hányszor esküdött fel újra és újra... és hogyan szegte azt meg azon a holdfényes éjszakán... – Mi az? – Kitsu megállt a lépcső tetején és lenézett Keire. – Olyan vagy, mint aki szellemet lát. – Te nem érzed ezt? – mondta a fiú, amikor fellépett Kitsu mellé. A szél meglendült köztük megint; Kitsu félcopfba kötött fehér haját oldalra söpörte hátán. Hat-hét fiatal férfi állt fent, a szentélyhez közel; beszélgettek és láthatóan nem tűnt fel nekik a két alak – talán meg sem hallották beszédüket, talán a szél elsodorta a fák közé, a lombok pedig bekebelezték otthonos ízű dallamukat. Kitsu lassan sétált; gyomra remegett, amikor megismerte rendjére a srácokat: Mitsuya, Kawata, Souta, Hakkai, Pah, Peh, Chifuyu és Draken... ott álltak és mind társalogtak. Draken mellett alacsony, vézna kölyök toporgott, tejfölszőke hajjal, s láthatóan otthonosan viselkedett már a többiekkel – Chifuyu tisztán mosolygott rá, ahogy legjobb barátaira szokása volt. Draken egyszer csak megállt a beszédben – ő megérezte talán Kitsuék jelenlétét. Felemelte fejét és sóhajtott egyet. – Srácok... van egy bejelenteni valóm számotokra... A fiúk elhallgattak és ahogy Draken felé fordultak, mögötte meglátták a két váratlan vendéget is. Az az érzés... az érzés ami ekkor a szentélyre telepedett, megmagyarázhatatlan, mégis ünnepélyes és egyben idegen is volt. Smiley ajkáról lelohadt egy pillanatra a mosoly, Angry ajkai kiegyenesedtek. Mitsuya hosszú tincsei közül pislantott kettőt. Hakkai nyelt egyet. Pah vad pillantásában a fény megremegett, Peh-yan összevonta résnyire szemeit. – Meglepetés – mondta ekkor Draken a nagy csendben. Elmosolyodott és Kitsura mutatott. – Azt a kurva... – szisszenet Pah és megdörgölte szemét. – Baji? BAJI?! – Chifuyu azonnal megkerülte a vézna alakot és pár szökkenéssel ott termett legjobb barátja előtt. – Baji-san?! – Szemeibe könnyek szöktek, majd szoros ölelésbe borítkozott Keivel. – Kitsu?! Kitsu!! – Oldalra nyújtotta karját és a lányt is magához szorította. Kitsu érezte Chifuyu meleg könnycseppjeit csupasz vállára folyni. – Hál' az égnek... – nyögte ki meghitten és erősebben magához szorította őket. – Ereszd el őket, Chifu, a végén még megfulladnak! – Mitsuya odalépett és elmosolyodott, amikor a zöld szemű fiú lassan elhúzódott és örömkönnyeitől kipirosodott arcát törölgette. – Rég láttalak, Keisuke. – Ch... – Baji vigyorgott és megölelte Mitsuyát. – Te pedig... bizonyára a Róka vagy. – Egy sanda hang csapta meg a lány fülét a pillanat közepette. Kitsu oldalra nézett; a tejfölszőke fiú állt mellette. Szinte egymagas volt Kitsuval, arcán csúnya sérülés borította be homlokának bal oldalát. – Róka? – Kitsu felvonta szemöldökét. – Rég nem használtam már ezt a nevet. Sőt, el is felejtettem, hogy én vagyok az. Tanaka Kitsu – nyújtott kezet a srácnak. – Inui Seishu. A fiú keze puha volt, s meleg. – Látom már megismerkedtetek Inupival! – Mitsuya átkarolta Kitsu vállát és egy puszit adott feje búbjára. – Jó újra látni téged. – Hosszabb a hajad, Takashi. – A lány gyomra görcsbe rándult; kellemes görcsbe. Megfogta Mitsuya őt átfogó kezét, s elmosolyodott. – Jól áll. Peh odalépett ekkor hozzájuk. – Hé, Kitsu. – Üdv itthon. – Pah megállt a nála jóval magasabb barátja mellett és egy széles mosollyal ajkain köszöntötte a lányt. Szokatlan volt tőle ez a viselkedés; mi több, egy öltönyt hordott, hozzá lakkcipővel. Igen elegáns volt. – Ennyi jót tettek veled a böriben? – Kitsu grimaszolva eloldotta magát Mitsuya karjai alól, s még mielőtt Pah bármit léphetett volna, megölelte. Furcsa érzés volt neki; sosem értek egymáshoz korábban, nem úgy, mint a többiekkel – Pah mindig is távolságtartó volt tőle, sőt, kifejezetten nem is kedvelte eleinte, most mégis... valahogy ő is viszonozta a köszöntést. Visszaölelte Kitsut, majd eltolta magától és megköszörülte torkát. – Tartóztasd magad, csodás hölgy, én foglalt vagyok! – Öreg! – Baji felnevetett. – Dicsekedj csak! – Kitsu elhúzódott és széles vigyorra gerjedt. Két oldalára odaálltak a Kawata testvérek és arcára egy-egy puszit adva üdvözölték. – Uraim. – Megjött az angyalunk! – Visszatértél a földre, mi? – Smiley lehajolt Kitsuhoz és megpaskolta fejét. – Hiányoztál ám nekünk, róka. – Ti is nekem... – Kitsu maga elé nézett. – Ti is nekem. – Rátette kezét a testvérek vállára, majd felpillantott az előtte álló barátaira. Kei már ott állt közöttük, Draken és Inupi mellett; cigi lógott a szájából, haját kieresztette és vigyora olyan széles volt, hogy még hegyes fogai is kilátszottak (három éve most mosolygott először ennyire természetesen és őszintén). – Na és, mi szél fújt titeket erre? Meséljetek el mindent, amiről nem tudunk! – Mitsuya tapsolt egyet és leült a kút peremére. Őt követte a nála jóval magasabb Hakkai, majd a többiek is kényelembe helyezték magukat, ki a padon, ki a földön. Pah még morgott is valamit – talán féltette az öltönyét, hogy piszkos lesz; ezért Peh odaadta neki a saját dzsekijét, hogy arra üljön. – Végleg maradtok? – Chifuyu izgatottan Bajira nézett. Baji pedig Kitsura. – Igazából, csak a szünetre...
