" Zavarodott volt és úgy érezte, nem cselekedett jól: rossz megérzések keltek benne, Kitsu pedig valahogy nem a régi volt már - ahogy a többiek sem. Valami megváltozott bennük. Erősen és gyökeresen.
De most itt volt a lehetőség - az a kapaszkodó, a...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
!! 18+ !!
esküszöm, hogy pokolra jutok~
És hideg volt fent. Hidegebb, mint amilyennek Kitsu megszokta az időjárást odalent a klubban; a folyosó még fülledt és párás volt (valami derengett még neki a fizikaórákról és a tényről, hogy a meleg levegő felfelé száll), de amint Rin kinyitotta előttük a lakosztályuk ajtaját, megcsapta a hideg. Igazán hozzászokhatott volna már a mindig huszonkét fokra állított klímára, és igazán (az őszintét megvallva), csak a szerencse szüleménye volt, hogy nem kapott még egyszer sem arcüreggyulladást tőle. Bár, a fiúk a legtöbbször melegen tartották, ha itt volt...
És most is. Az ajtó kattant, Kitsu teste megbizsergett és kirázta a hideg. A szoba hidegére megkeményedtek mellbimbói, s érzékenyen feszültek neki a flitterruhának – a gerincén egy hideg borzongás kígyózott végig, majd a sötétben elkapta őt egy erős kar és magához rántotta. Érezte a levendulaillatot orrába nyomulni, combjait összeszorította a ruha alatt... érezte, ahogy a bizsergés keltette mocorgása forró nedvet ken szét lábai között, térdei megremegtek az érzéstől. Rindou nyelve mélyre nyúlt, erőszakosan nyomta maga alá Kitsu reménytelenül küzdő ajkait, izmos karjain felhajtotta időközben azt a gyönyörű levendulalila inget, ujjai cirógatni kezdték a nő csupasz hátát... Kitsu belenyögött csókjukba az érzéstől, átölelte Rindout és fenekébe markolt akaratosan, lüktető nőiességéhez préselve őt; újabb nyögés hagyta el ajkait, de ezt már hangosabban intézte, az ifjabb Haitani határozottan ráharapott alsó ajkára. – Türelmetlen kicsi róka – morogta. – Ne aggódj, szerelmem. – Kattanás; Haitani Ran kieresztette nyakkendőjét és feloltotta a nappaliban a spotlámpákat. – Nemsokára megkapod, amit akarsz... Nemsokára megkapsz minket megint. Kitsu nyelt egyet; Rindoura nézett (aki még mindig szorosan karjaiban tartotta), majd a mögötte álló Ranre – szemmel látható volt már az izgalma, öltönynadrágja kényelmetlenül feszült ágyékánál, mégis, nyugodt és kimért volt minden egyes mozdulata, ez pedig megdobogtatta Kitsu szívét. Hátrébb lépett egyet, nem is nagyon magától, sokkal inkább Rintől: ő ugyanis taszított rajta egyet, majd még egyet, addig, hogy Kitsu dereka fájdalmasan csattanjon az ebédlőasztal peremének. – Hasra, picikém. Rindou elkapta Kitsu csuklóit, majd egy féloldalas vigyorral megfordította; ő nem ellenkezett – nem akart. Ó, dehogyis... ismerte már ezt a pózt, és nagyon is vágyott rá most testének minden egyes porcikája. Ördögi mosoly szaladt ajkaira, amikor torzója a rideg asztalnak feszült, duzzadó mellei fájtak a csattanástól (erre nem segített rá a ruha sem) – halk sóhajtást hallatott, amikor érezte, hogy Rindou szinte oldalra tépi testéről a felhasított szoknyát. Fülelt; fejét oldalra fordította, hátrasandított, hogy láthassa őket... hogy láthassa, ahogyan Rindou kioldja az övét és sliccét lehúzza, éppen csak annyira, hogy kivegye... – Na, na – sziszegte az öcs, s miközben bal kezét lassan mozgatni kezdte keményedő tagján, jobbjával megmarta Kitsu állkapcsát és előre fordította a fejét. – Ne leskelődj, szégyenlős vagyok. – A francokat – morogta Kitsu, csípőjét kívánatosan megemelte. Imádta ezt az érzést: imádta, ahogyan Rindou uralkodott rajta. Nem is érezte már olyan hidegnek az időt – teste forróságban úszott és reszketett, amikor érezte Rindou kemény férfiasságát bejáratánál és azt, ahogyan a következő pillanatban belé hatol... folyamatosan, lassan és határozottan. Szimultán sóhajtott a férfival, egész alhasa megfeszült az izgató és már közel sem idegen érzéstől. – De simán beengedtél... Ennyire vágytál ránk? – morogta Rin, nagy kezeit becsúsztatta Kitsu ruhája alá és rámarkolt csupasz fenekére. – Nézzenek oda, tiszta nedv vagy mindenhol... mi van, ennyire felizgatunk téged? Hm? – Sh, sh... – Hallatszott ekkor Ran hangja, Kitsu azonnal megfeszült és oldalra fordítva fejét, ismét hátranézett. Rin lökött egyet, majd újra és újra, közben beharapta ajkát, mélylila pillantását összeláncolta az előtte fekvő nőével. – Tág vagy ma – nyögött fel, majd újra lökött. – Vártál már minket, szerelmem? Mit mondjon erre? Igen... Nem is tudott másra gondolni Kitsu. Nem tudott semmire sem gondolni igazából – üres volt feje, egy sötét égbolt, melyen, ha behunyta szemeit, minden egyes ütemre újabb és újabb tűzijáték robbant fel, villogó színei eltompították érzékeit. Teljesen megrészegítette, nem csak az italmennyiség, amit elfogyasztottak, hanem az érzés... a teljesség feszítő érzése, a tökéletesség, a tökéletes nyomás és a betöltöttség bizsergető mámora. Hátrasandítva kinyitotta résnyire szemeit, gyomra pedig megrándult, amikor meglátta, hogy Ran lassan közelít feléjük. Fogalma sem volt, hogy mi lesz a báty következő mozdulata, de látni akarta. Látni akarta, ahogy látni akarta Rindout is, vörös arcát és szőke-kék melíros tincseit, csodaszép indigólila pillantását, miközben ajkai elválnak egymástól, felsóhajt, ahogyan megint tövig hatol belé... – Ejnye, nincs meleg itt, Rin-Rin? – Ran lassan odalépett az öccse mögé, aztán... Aztán csontos, fehér ujjait Rindou nadrágjának övbujtatójába akasztotta. Az öcs lassított tempóján, hagyott magának időt a pihegésre és növő orgazmusának csillapodására. Ran finom, elegáns mozdulatokkal tolta le öccsének feszülő, erős combjairól az öltönynadrágot, majd bokszerével hasonlóan járt el. Fejét Rindou széles vállára fektette, ujjai pajkosan simították végig napbarnított bőrét, a jobb oldalán végigkalandozott a tetoválás fekete kacskaringós pókláb-mintáján. Kitsu fenyögött. – Tetszik? – morogta Ran, elmosolyodott, de ez a mosolya démoni volt; álmos szemei forró szikrákat szórtak. – Na, mi az, elvitte a cica a nyelvedet? – R...Ra... ah~ – Kitsu beharapta ajkát, amikor Rindou megfeszült benne és újra mozdult határozottan, fejét hátravetve. Rin ujjai fehéredésig szorították el a nő bőrét. – M-hm... – zihálta, aztán behunyta szemeit, amikor Ran keze lassan végigfutott mellkasán, majd ingének gombjait pattintotta ki egyesével. Rindou megfeszült egész testében; meglepte a bátyjának ez a mozzanata, és mivel már tisztult az alkohol a véréből, tudatánál volt annyira, hogy realizálja teljesen... megdermedt egy pillanatra csípőmozgása, férfiassága megfeszült Kitsu hüvelyével szinkronban, és halkan, erőtlen módon nyögött fel.
