" Zavarodott volt és úgy érezte, nem cselekedett jól: rossz megérzések keltek benne, Kitsu pedig valahogy nem a régi volt már - ahogy a többiek sem. Valami megváltozott bennük. Erősen és gyökeresen.
De most itt volt a lehetőség - az a kapaszkodó, a...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
MADARAME SHION KOMOR ÁBRÁZATTAL, kétesen méregette a szobában álló felszolgálólányokat; már a bejáratnál megállították a biztonságiak a saját kíséretét, s még csupán a Sohaország területére sem engedték be, nem hogy még a VIP részlegre (ami a harmadik emeleten volt, a színpaddal szembeni oldalán a körfolyosós épületnek). A szoba ízléses pezsgőszínű tapétával díszített, a szőnyeg bordó és jól karbantartott volt: egyszóval, a luxus érzetét keltette az egész, Shion pedig nem is kételkedett abban, hogy valóban minőségi a berendezés. Sőt, tudta, hogy Haitani Ran az esetek javarészében alapos: mármint, úgy igazán mindenben alapos. Akár emberek eltüntetéséről, akár interiordizájnról van szó. Megnyekergett alatta a vajszínű bőrkanapé, ezzel szinkronban pedig kinyílt az ajtó és megjelent benne a gondolatainak tárgyául szolgáló férfi: Shion beleivott még a pezsgőjébe (méregdrága volt, de annyira nem finom), aztán egy bólintással üdvözölte az idősebb Haitanit. – Mindjárt jön Kitsu is – mondta Ran, aztán intett az egyik fekete nyusziruhába öltözött lánynak, ő pedig elsietett, hogy hozzon még alkoholt. – Valamivel szolgálhatok addig? – kérdezte a báty. – Ital? Kaviár? Friss. Vagy egy kis kokó? – A giccset meghagyom neked – nyugtázta Shion, majd hátradőlt. Felzselézett szőke hajából egy tincs omlott szeme elé. – Hallottam a baklövésetekről a Brahmannal. Ran úgy látszott, meg sem hallotta Shion pökhendi megjegyzését: leült a jobbkézre eső fotelbe, majd keresztezte lábait. – Már nem azért a két fillérért – vonta meg a vállát az oroszlántetoválásos –, Takeomi csak egy púp lenne a hátatokon, ha a Brahman egyesülne az Ezüstholddal. Ran mosolyogni kezdett, majd csontos mutatóujja köré tekerte egyik fonatát. – Azt hiszed, hogy akkor a Brahman élén hagynánk őt? – Nehezebb lenne eltakarítanotok, mint azt hiszitek. – Kitsu nem is gondolt még erre szerintem – vonta meg a vállát az idősebb Haitani. – Őt egyelőre leköti a sebeinek a nyalogatása. Madarame Shion felvonta szemöldökét. – Még mindig Sano van a dologban? – Ő az Ezüsthold főellensége. Mindenki más csak paraszt a táblán. – Haitani Ran elmosolyodott és hirtelen kapta Shionra pillantását. – Régebben láttál potenciált még Mikeyban, nem? A Tenjiku-Toman háborúkor. – Nem bolygatom a régi dolgokat már – mondta Ran –, plusz, az a csata több kárt okozott nekünk, mint hasznot. – Meg Izana is, mi? – Shion sunyin tapintott rá a lényegre; ajkaira sokatmondó, de unott vigyor húzódott és megitta még a maradék pezsgőjét. – Csak nem vele kapcsolatban vannak információid? Shion oldalra biccentett. – Hófehérke lassan elveszíti a törpéit: először titeket. Aztán engem. Aztán Mucho. Ran felvonta egyik szemöldökét. – Tudsz arról valamit, hogy ki ölte meg? – Ch – nevette Shion. – Általában mindig az fáj a legjobban, ha attól kapsz hátbaszúrást, akiben a legjobban bízol. De azt hiszem, az Akashik erről többet tudnának mesélni majd. Feltéve, ha az angyalkánknak sikerül magához édesgetnie őket. – Madarame előredőlt a kanapén és egyenesen nézett Ran ametisztlila szemében. – Áruld már el nekem, Ran... Roppongi királya miért lett egy letűnt banda védangyalának kutyája? Dicsőség? Pénz? Vagy keresztbe akarsz tenni Sanonak azzal, hogy a szeretett lányt birtoklod? Az egyik nyusziruhás felszolgáló besurrant a szalonba, majd letett egy tálcán whiskyt Ran elé – a kristálypohárba kitöltött italt átnyújtotta főnökének, s elsietett. Ran az ajkaihoz emelte a poharat, lassan belekortyolt. – Nem én vagyok a legnagyobb hal ebben a mocskos öbölben – mosolyogta a pohár peremére. – Kitsu egy kiút a nyílt vízre, ott pedig erősebbek az áramlatok, barátom. – A kurvafuttatás nem jövedelmező már? – Shion ránézett a lányokra. – Mennyit kérsz értük? – Ők nem prostik. És ha csak egy ujjal is hozzájuk érsz a tudtom nélkül, eltöröm a kezedet. – Még egy korty leszaladt Haitani Ran torkán. – Mostanában csak ugatsz, de nem harapsz, barátom. Elpuhultál a két év börtönben, hm? – Két év börtön sok mindenre megtanított, Shion – bólintott a hosszú hajú. – Például arra, hogy kétszer gondoljam meg legközelebb, ki ellen állok ki nyíltan... és, hogy kinek az oldalán. Shionnak itt minden tiszta lett: fekete szemeiben felvillant a felismerés szikrája, s egy hangos sóhajtással adta Ran tudtára, hogy megértette minden egyes cselekedetét (ami korábban számára igazából a puszta szürrealitással mozgott egy szinten). – Félsz, hogy a következő egyenesen a kemény sitt lesz, meg a vérpad, mi? – sziszegte Ran felé. – Izana egyszer már elárult minket. – Az idősebb Haitani lerakta az üres poharat az asztalra. – Ezt nem fogom másodszor is tűrni. A fél tőkém és szinte a teljes bandám ment arra a két évre. Izana ezt sosem fogja visszafizetni. Soha. – Mégis olyan lóra teszel, ami nem biztos, hogy nyerni fog. Ran elmosolyodott és kitöltött magának még egy pohárnyi whiskyt. Merengve nézte a borostyánszínű folyadék örvénylését. – Te nem voltál ott a Véres Halloweenkor. Nem láttad őt harcolni. Ez a nő... ez maga a sátán, ha úgy tartja kedve.
