" Zavarodott volt és úgy érezte, nem cselekedett jól: rossz megérzések keltek benne, Kitsu pedig valahogy nem a régi volt már - ahogy a többiek sem. Valami megváltozott bennük. Erősen és gyökeresen.
De most itt volt a lehetőség - az a kapaszkodó, a...
Ups! Tento obrázek porušuje naše pokyny k obsahu. Před publikováním ho, prosím, buď odstraň, nebo nahraď jiným.
FORRÓ, LÁGY CIRÓGATÁS KITUS ARCÁN – erre kelt fel reggel. Gyomra megbizsergett az érzéstől, még csupán el sem kezdődött a nap, de ő már jól érezte magát. Ritka volt az ilyen... Kinyitotta szemét, s Rindou arcával találta magát szemben. A helyzet, ahogyan elaludtak, megfordult most: Ran ölelte őt hátulról, Rindou szemben feküdt vele és már régóta ébren lehetett, ugyanis felkönyökölve vizslatta az angyal ágytól gyűrött arcát. – Szia kicsim – suttogta meghitten, majd egy csókot adott Kitsunak. Az angyal elpirult; ennél szebb ébredést soha még csak elképzelni sem mert. – Szájszagom van, tuti... Rindou kuncogott. – Kinek nincs reggelente... – sóhajtott egyet, ujjai még mindig az angyal arcát térképezték fel: arccsontját, állát, majd ajkait... lassan és kínzóan. Kitsu sóhajtott. A szoba hideg volt az éjszakától, mégis, hármuk leheletétől párás, a reluxa résein sávokban nyúlt be a zsenge napfény és beszínezte sávosan a fehér, forró ágyneműt. – Jó érzés volt így aludni, hm? – suttogta Rin. – Kettőnk között... Nem fáztál, igaz, édesem? Már megint ezek a zavarbaejtő kérdések... már megint az a zavarbaejtő, mély hang és az a kétélű jelentés, az a nyílt vágy, ami... Ami szokatlan volt Rindoutól.
Vagyis, mi lett volna szokatlan? Ez volt az első éjszaka, hogy együtt aludt velük, igazán számíthatott volna ezekre a kérdésekre... csak nem éppen az öcstől. Kitsu lassan megrázta fejét és hatalmas szemeit rámeresztette Rindoura. – M-hm... – mosolyogta a férfi, ismét megcsókolta Kitsut és közben ujjait álláról lassan torkára húzta. Rászorított, Kitsuban pedig megállt az ütő. – Mondd csak... Na ne...
Rindou mélyalvó.
Mélyalvó, ugye?! – Jól bánt veled a bátyám is? Hm? – pusmogta a reszkető nő ajkaira, majd hátrébb húzódott, hogy láthassa arcát. – Rin... – Kitsu arca elvörösödött. Béke poraira, neki lőttek. Rindou hallotta Ran szerelmi vallomását este... biztos. Hallotta és levonta a következtetést, hogy ők már korábban... csináltak egymással dolgokat, az ő tudta nélkül. Kitsu nem volt bolond, nem akarta aláírni a halálos ítéletét azzal, hogy Rin elé tárja, hogy mit csinál a bátyjával. Rindou... territoriális volt, nagyon, de nagyon territoriális, és feltételezhetőleg nem tűrte, ha más játszik azzal, amivel ő szokott. – Mondd, szépségem – acsarogta a férfi, elkapta ismét Kitsu állkapcsát és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen. – Jó érzés volt neked a testvérem? – Ran felkel... ne... kérlek... – Kitsu behunyta szemeit, állkapcsát zsibbasztotta Rindou fogása. Vagy talán nem is az érintés, hanem az, amiért ilyen erősen szorította. A szánalom és az undor érzése lassan elkezdett felkelni testében, reszketni kezdett megint. Olyan lealacsonyított, pitiáner volt a helyzet, amibe sodorta magát velük. És ő még azt hitte, játszhat gondtalanul és ez a kettő nem fog rájönni; hogy Rindou nem fog rájönni és nem áll bosszút... vagy rajta – vagy a tulajdon bátyján... – Rin, kérlek, ne tegyél semmit, kérlek, könyörgöm... – pusmogta az angyal, érezte, ahogy torka elszorul és egy pár könnycsepp lassan utat talál szemének sarkához. Orra beszúrt a hirtelen feltörő sírógörcstől, nyelt egyet és próbált nem ficánkolni (amit nagyon is akart, hátha felkelti Rant és ő megoldja a helyzetet). Rindou ellen ugyanis ebben a formában fegyvertelennek érezte magát. – Ne haragudj, de annyira nehéz volt... te is... Ran is és te is annyira jól bántok velem és... olyan jó érzés a közeletekben lenni, annyira szeretlek titeket... ne haragudj, hogy nem tudtam visszafogni magamat és elutasítani őt, kérlek, kérlek... – hadarta, érceseket sóhajtott közben, hangszálai fájtak a suttogástól. – Ne haragudj, hogy nem tudok választani köztetek... Rin elvigyorodott, majd megemelte szemöldökét és eleresztette Kitsu állát. – Választani? Ki mondta, hogy választanod kell?
