" Zavarodott volt és úgy érezte, nem cselekedett jól: rossz megérzések keltek benne, Kitsu pedig valahogy nem a régi volt már - ahogy a többiek sem. Valami megváltozott bennük. Erősen és gyökeresen.
De most itt volt a lehetőség - az a kapaszkodó, a...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
– ENGEDJ ÁT, MIYAZAKI. A fekete herceg odébb tolta a hegyomlás fekete öltönyös alakot, majd a lifthez sétált egyenesen. Nem tűrt ellentmondást Rossi embere felől: odabiccentett konok módon a titkárnőnek, aki éppen kilépett az egyik tárgyalóteremből a folyosón, majd a lift csippanását követően belépett az ajtókon. Az idegei borzoltak voltak, acsargott is egyet, amikor a hátát nekivetette a hideg tükörfalnak és kezei rámarkoltak a kapaszkodóra – gyűrűi csilingeltek a fémkorláton, ahogy ujjait idegességében mozgatta rajta. Gyomrába újra és újra görcs feszült, amikor eszébe jutott, hogy mit mondott neki Draken. Ő ugyanis nem vett részt a legutóbbi eligazításon, mert nem volt a városban – Baji, Kitsu utasításait követve, több időt töltött mostanában a családjával, így esett meg, hogy éppen aznap, amikor Kitsu összehívta az Ezüsthold vezetőit, Baji Kiotóban múlatta az időt édesanyjának nagynénjével és annak családjával. Átkozta érte a nőt, s érezte eluralkodni magán a haragot megint. A haragot, amit Kitsu és aziránt a kettő iránt táplált. Ugyanis Baji úgy érezte, Kitsut zsinegre kötötték és úgy rángatták, ahogy a kedvük tartotta. Ördög volt a szemében az a kettő alak, vérpadra küldendő alávaló szemét, kígyók, akik... Gondolatai hasonló módon száguldottak fejében, amikor a lift lassan fékezett, majd egy apró rántással megállt. Az ajtó csengetett ismét, majd akadozva kitárult Baji előtt. A férfi kirobbant szinte a liftből, s belépett a félhomályos lakosztályba – a sötétítők behúzva, gyomra megfordult és szíve dobogni kezdett az illattól, ami bent terjengett. Ez ugyanis nem csak Kitsu jellegzetes liliomillata volt – idegen szagok keveredtek bele. Citrus. Citrus és Levendula. – Kitsu! – acsardult fel Baji Keisuke, aztán elrángatta dühében a sötétítőket, a takaros lakosztályba visszaengedve a gyenge délutáni napsugarakat.
A hálószobában lágy hegedű dallama szólt egy magnóról. Olajok illata terjengett bent, csípős illatú krémeké, a fények sárgásak voltak. Itt is elhúzták a sötétítőket és a természetes fényt kiváltotta a szobában a spotlámpák világa... Kitsu az ágyon feküdt, karjait meztelen teste mellé fektette, fejét pedig kellemesen oldalra fordította, hogy rálásson az ágy mellé lépő alakra. Behunyta szemeit, majd lassan sóhajtott egyet, amikor a zene ritmusának szinte megfelelő lágysággal értek hozzá forró ujjak és hideg krémet kentek szét bizsergő bőrén. A kámforos illat belenyomult a nő orrába, elmosolyodott és ujjait megroppantotta kényelmében dereka mellett. – Ne ropogtasd őket, nem tesz jót az ízületeidnek – mondta a férfi, lassan Kitsu fölé hajolva. Kezei szakszerűen dolgozták át az angyal hátán a feszült izomzatot, s kitapintották benne a görcsöket. – Ez nem csak egy tévhit? – kérdezte Kitsu. – Vegyél egy mély levegőt és lassan ereszd ki. A nő tette, amit kértek tőle. – Talán ez fájni fog, de próbálj meg nem nagyon ugrálni meg nyögni – mondta az alak, kezei megálltak egy ponton a nő derekánál. – A végén még azt hiszik, mást csinálunk. – Nagyon vicces vagy Rind...ÁÚ! Kitsu mégsem bírt a vérével: amikor a férfi ujjai közrefogták a kényelmetlen pontot, megrándult egész teste, mint egy partravetett koiponty, s önkéntelenül felnyögött a szokatlan és hirtelen pillanatnyi fájdalom hatására. – Én mondtam. – Rindou, ez... Puff! A szoba csukott ajtaja szinte kirobbant a helyéről, s benne megjelent Baji Keisuke. Lángoló pillantására csak olaj volt a szokatlan szcenárió, amikor pedig belépett a szobába, az ajtó kettétört maradéka recsegve fordult ki a zsanérokról. Rindou elégedetlen ábrázattal mutatott a romokra. – Azt te fogod kifizetni, Keisuke. – Te meg mi a jó édes faszomat keresel itt? – acsarogta Baji, majd a felülő, meztelen felsőtestű Kitsura nézett. – Te meg miért vagy meztelen?! Takard el magad, az ég szerelmére! Egy törölközőt vágott az Ezüsthold vezérének, ami ott pihent az ajtó melletti komódon. – Örülök én is, hogy hazajöttél, Kei. – A francokat örülsz – mondta a férfi és kétes pillantással mérte végig az ágyra leülő Rindout. – Akkor nem zavartál volna el anyámmal Kiotóba, éppen akkor, amikor a legfontosabb taktikai megbeszélést tartottad. – Draken vagy Inupi mondta? – Kitsu felkelt az ágyról, majd felvette a szaténköntösét, de nem kötötte meg csupasz mellein; Bajinak nehezére esett volna figyelni, ha nem lett volna már kellően mérges a nőre. Így csak az zavarta a legjobban, hogy a fiatalabb Haitani előtt Kitsu legalább olyan szabadosan mozog, mint előtte, aki négy évvel ezelőtt ugyanezt a testet nagyon sokféle módon és pózban látta már. – Draken. – Gondoltam – nyugtázta Kitsu, majd hátra támaszkodott kezeire. – Figyelj, neked idő kellett a családoddal. Plusz, úgyis értesítettelek volna róla később. – Szövetség Izanával?! – rivallt rá a nőre Baji. – Itt nem arról van szó, Kitsu, hogy mennyire mondod el nekem a dolgot, hanem arról, hogy kibaszottul mennyi beleszólásom van abba, hogy hogyan viszed vásárra a bőrödet! Kitsu felemelte egyik szemöldökét Baji vörösödő feje láttán. – Te pedig igazán kitakarodhatnál innen, Haitani! Rindou sokat jelentő grimasszal nézett a mellette ülő nőre. – Nem hallottad, mit mondtam? – morogta Baji újra, de már egy sokkal fenyegetőbb hangon. Közelebb lépett az ágyon ülő Rindouhoz, és szinte fölé görnyedt. Rindou állta Baji tomboló haragját: egyenesen a barna szemekbe meredt, ujjai között megállt a picike üvegcse, amit idáig pörgetett unalmában. – Ha nem állnád el az utamat, Keisuke, magamtól is itthagynám az elviselhetetlen modorodat. Kitsu látta Baji pillantásában a vihar előtti csendet. Tudta, hogy ütni akar – érezte a kisugárzásán, ahogy mindenbizonyára Rin is. Az öcs túl jó emberismerő volt a korához képest... tudta, hogy most átlépett egy határt Baji Keisukénél, de tisztában volt azzal is, hogy ezzel ő rohadtul nem kezdhet helyben semmit. Így hát, Haitani Rindou felkelt (vészesen közel kerülve Baji arcához), majd megkerülte és kisétált az ajtón. – Most mondanám, hogy becsukom, de nincs mit – bökte még oda a hosszú hajú férfinak, majd felszívódott.
