" Zavarodott volt és úgy érezte, nem cselekedett jól: rossz megérzések keltek benne, Kitsu pedig valahogy nem a régi volt már - ahogy a többiek sem. Valami megváltozott bennük. Erősen és gyökeresen.
De most itt volt a lehetőség - az a kapaszkodó, a...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
So she said what's the problem baby What's the problem I don't know Well maybe I'm in love (love)...
Kitsu mosolyogva tette le egyik lábát a kanapéról és lágyan hümmögött a vidám dallamokra. Bőre friss illatú volt, liliomparfümje ott pihent az asztalon, jó pár sminkeszköz között, a nappaliba beszűrődött a napfény – reggel kilenc volt, Kitsu pedig a világ legvidámabb embere ebben a pillanatban. – Szólj, ha húzom – mosolyogta Ran; Kitsu mögött ült, és éppen egy feszes parkettafonást készített a nő hófehér tincseiből, ujjai mesteri mozdulatokkal alkották a szép mintát. Ő maga még nem öltözött nagyon fel (ezzel egyedül volt), az öltönynadrágjáig eljutott, inge is már a testén volt, begombolni viszont még nem ért rá, nyakkendője megkötetlenül feküdt vállain. Elmosolyodott, amikor Kitsu megrázta bohókásan fejét. – Accidentally in love~ accidentally in lo-looove~ – énekelte ki a sorokat, hangja tiszta és mély volt. Lehúzta csuklójáról az egyikhajgumit, majd copfba rendezte Kitsu haját és felkötötte; hármas fonást csinált közepére és a hajgumit elrejtve egy tincset tekert rá, a hosszú zuhatag takarásában rögzítette egy hullámcsattal. – Áu – csivitelt Kitsu. – Remélem, nem az agyamba szúrtad! Ran hátrahúzta az angyalt, majd megcsókolta. – Ne haragudj – suttogta ajkaira lágyan. – Szeretlek Ran.
És megint kimondta; és olyan boldogan mondta ki. Annyira imádta ezt az idegen érzést. Rindou elmosolyodva fésült még hátra egy pár kósza babahajat rövid copfjában, a tükörben tollászkodva. Megigazította arcába lógó két tincsét, majd nyakkendőjét a helyére szorította és sóhajtva megfordult; odasétált a kanapén ülő kettőhöz, lehajolt és megcsókolta az angyalt. – És engem, édesem? Hm? – mosolyogta Kitsu ajkaira. – Még nem mondtam ma? – A nő füléig vörösödött, megsimogatta Rindou hibátlan arcát. – Szeretlek, Rin... – Én is szeretlek, Kitsu. – Én mindkettőtöket szeretlek, na, mi van akkor?! – Ran felnevetett, elkapta öccsének nyakát és egy határozott mozdulattal átrántotta a kanapé háttámláján. – Hé! Az öltönyöm!!! – Rindou felmordult, Kitsu pedig röhögve dőlt előre; az öcs majdnem lerúgta, de nem bírt haragudni rá. Annyira mások voltak most a fiúk vele; bohókásak, bolondok... Mint ahogyan egymás közt viselkedtek általában. Rindou Ran mellkasára feküdt, lábai közé fogta Kitsut. – Jó a hajad így – pillantott hátra a nő, elmosolyodva nézte a testvéreket; olyan közel voltak egymáshoz... olyan jó látvány volt, olyan jó érzés ez a kapcsolat közöttük... – Köszi – sziszegte Rin, ellökte dacosan bátyjának enyves ujjait. – Eltöröm a kezedet, ha hozzáérsz, most zseléztem le! – Ja, látszik – válaszolta Ran, de átölelte öccsét és elmosolyodott. – Egyébként, ti ezt... gyakran csináljátok? – Kitsu felkelt a kanapéról és a két férfira nézve az asztal mellé ült, hogy elkészítse a sminkjét. Ran felvonta egyik szemöldökét és fésülni kezdte kócos haját; Rindou lefeküdt a lábai közé és telefonozni kezdett. – Hát ezt a hármas dolgot. – A járást még csak egyszer – mondta Ran egyszerűen, majd felfésülte feje tetejére tincseit és egy szoros kontyba fogta fel haját. – De már szexeltünk így sokszor. – És... annak a kapcsolatnak miért lett vége...? Csak, hogy tudja, mit ne csináljon soha... – A csaj kivételezett velem, Ran rovására – felelte Rindou, eltette telefonját és a hasára fordult, fejét bátyjának mellkasára téve. – Azaz? – Többet volt velem és Rant ignorálta. Ran bólintott. – Nagyon hisztis volt a vége felé már. – Nem szeretjük, ha valamelyikünket elhanyagolja a párunk – folytatta Rindou, szinte tökéletesen lemásolva bátyjának hangszínét és stílusát. – Nyitottak vagyunk mindenre, nem kötünk meg téged... de cserébe elvárjuk azt, hogy egyenlően bánj velünk. Kitsu úgy döntött, ma nem fog tusvonalat húzni; keze túlságosan remegett, amikor kiemelte az ecsetet a fekete anyagból és arcához tartotta. A kicsi hordozható sminktükörből a Haitani fivérekre pillantott. – Igyekezni fogok... – Ne aggódj – mosolyodott el Ran, kezeit rátette öccsének hátára és átölelte bensőségesen. – Tudjuk rólad, hogy te nem fogod ezt csinálni. Kitsu elmosolyodott és leszegte pillantását.
